Első körben: Marvel’s Runaways

Bőven a guilty plesuare kategóriában startolt el a sorozat.

Bár a Marvel franchise filmjeivel és sorozataival alaposan le vagyok maradva, ettől függetlenül azóta terveztem belenézni a sorozatba, amióta megláttam a trailert, valamint Gregg Sulkin is eléggé nagy húzóerő ahhoz, hogy mihamarabb bepróbálkozzak vele. Nos, a múlt hétvégén sort is kerítettem az első epizód megtekintésére, amit egyáltalán nem bántam meg, még annak ellenére sem, hogy az egyediség rovására erőteljesen hozta az ilyen típusú szériáknál várható kiszámítható fordulatokat. Mindez mégis elég volt ahhoz, ne mondjak le ilyen könnyedén a sorozatról, olyannyira, hogy szerintem még a héten bedarálom az eddigi epizódokat, ugyanis ha az írók jól keverik a kártyájukat, akkor nagyon addiktív anyaggá válhat a Runaways!

A történet középpontjában egy hét főből álló, dúsgazdag környékről származó baráti társaság, akik ugyan a szülőknek köszönhetően ismerkedtek össze, mégis elválaszthatatlannak bizonyultak, egészen az egyikük tragikus haláláig. Egy napon azonban a körülmények úgy hozzák, hogy ismét összeáll a régi banda, és olyan dolgok kerülnek napvilágra a szüleikkel kapcsolatban, amire valószínűleg egyáltalán nem voltak felkészülve. Az együtt tapasztalt fejlemények után kénytelenek lesznek összefogni, hogy a rejtélyek megoldásával együtt legyőzzék az útjukba gördülő akadályokat, amelyekre segítségükre válhat a hirtelen jelentkező nem hétköznapi képességük. Marvel sorozat lévén nem nehéz kitalálni, hogy bizony szuper-képességekre gondoltam.

Az országos csatornák sorozataihoz képest a pilot legalább 10 perccel hosszabb volt, mégsem éreztem vontatottnak, a lehető legtöbb mindent kihoztak belőle, miközben érezhetően csak a felszínt kapargatták az írók. Persze logikusan belegondolva nem is lett volna idő a részletekbe belemenni, hiszen a rendelkezésre álló időt legalább öttel el kell osztani, hogy az összes főszereplő ugyanolyan esélyekkel induljon. Egyedül csakis kizárólag a csapatot összetrombitáló Alexet nem tudtam hova tenni, hiszen azonkívül, hogy próbált mindenkivel beszélgetést kezdeményezni, nem nagyon mutatott semmilyen egyediséget sem. Leszámítva a kialakulóban lévő szerelmi szálát, amit persze tippre a végtelenségig elfognak húzni.

Ami a többieket illeti, mindenki megvillogtatott legalább egy olyan tulajdonságot, ami miatt érdekel a további sorsuk, különösen a szüleit elvesztő és örökbefogadott lánnyal kapcsolatban – aki egyébként láthatóan fiatalabb a többiekhez képest, kíváncsi vagyok, lesz-e ennek valami jelentősége – de az egyébként szekta jeleit mutató egyház arcává avanzsált lány is tartogathat még meglepetéseket, pláne annak fényében, hogy láthatóan az egyháznak is köze van a szülők különös viselkedésükhöz.

A leginkább azonban mégiscsak Gregg Sulkin fogott meg, és nem feltétlenül a színész miatt. Már eleve az egy jó alapanyag szokott lenni, amikor az izomagy gyerekről kiderül, hogy valójában okos is, de a családján belül tapasztalható feszültség tette fel az i-re a pontot. Már vannak sejtéseim, hogy az édesapa konkrétan miket is művelhet a négy fal között, és ha valóban így lesz, akkor remélem, hogy kellő körültekintéssel és nagy hangsúllyal fogják kezelni a készítők ezt a szálat, mert ez bizony egy olyan történetté is kinőheti magát, amivel igenis érdemes többet foglalkozni és beszélni róla!

Értékelés: 8/10.

Guilty pleasure kategória ide vagy oda, én mégiscsak kiszóróm rá a nyolc pontot, amihez nagyban hozzájárult egyébként Danielle Campbell cameója is. Teljesen odáig voltam meg vissza, amiért a The Originals után egy újabb sorozatban láthatom őt, éppen ezért remélem többet is jelen lesz a folytatásban. Minden kiszámíthatósága ellenére jó kis sorozatnak ígérkezik a Runaways és egyben “darálóbarátnak” is, utóbbi pedig egy sorozatrajongó számára nem utolsó szempont. Figyelembe véve az első rész végét már most megnézném a másodikat, de azt hiszem megvárom míg lemegy a teljes szezon. Addig már csak úgyis 4 hét van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük