Első körben: Pepe

Adok még esélyt a folytatásnak.

Amióta pár éve a TV2 is igyekszik fejleszteni a saját gyártású sorozatainak palettáját, én csak a Korhatáros szerelemnek adtam esélyt – a becsületemre legyen írva, a végégig ki is tartottam mellette, de hiányzik is a sorozat – ám úgy voltam vele, épp itt az ideje bepróbálkoznom a vadonatúj spanyol adaptációjú heti sorozatával, a Pepével, és a premier időpontjában a tévében néztem meg az első két részét. Elöljáróban annyit elárulhatok, bár nem bántam meg, amiért esélyt adtam a szériának, azért nem is ez lesz az idei kedvenc újonc sorozatom. Na de a továbbiakban el is mondom, miért jutottam erre a következtetésre.

A pilot alapján a sorozat címe egyébként nem teljesen helytálló, hiszen hiába Pepe éttermének a megmentése a cél, mégsem ő van a középpontban, hanem sokkal inkább Simon Kornél karaktere, Kollár Gábor, akit mintha picit Krausz Gáborról mintáztak volna, már csak abból kiindulva is, hogy a sztori szerint Gábor a Séfek séfe egyik ítésze, amelyből “részletet” is bevágtak, így gondolom Krausz Gábor “helyét vették el “. Szóval, a sztárséf Gábor egy nap megtudja, hogy a biológiai édesapja valójában Pepe, akinek dunaszéphelyen van egy eléggé veszteséges pecsenyézője, Gábor fogadalmat téve nevelőapjának, segít Pepének ismét felvirágoztatnia vendéglőjét.

A sztori egyébként nem lenne rossz, ahogy a kivitelezés sem, a külső jelenetek például kifejezetten üdítőek, csak valamiért nagyon úgy tűnik, hogy szeretnék meglovagolni A mi kis falunk Drága örökösök által kitaposott utat a stáb, a város lakóit ugyanis meglehetősen együgyűnek tűntek, elég csak Pepe mozgássérült fiára, vagy az unokaöccsére gondolni. Persze azért még messze járnak az előbb említett sorozatok karaktereinek egyoldalúságától, de megvan az esély rá, hogy a jövőben kiegyenlítsék a helyzetet pajkaszeg lakóival, amit nagyon remélem, hogy nem így lesz.

A környezet mellett a kiválasztott színészek is sokszor bizonyítottak már korábban, így minden esély megvan rá, hogy érdekes és egyben szerethető karakterekké nőjék ki magukat a szereplők, még annak ellenére is, hogy egyes jelenetek inkább súrolták a kínosság határát, mintsem a komikusat. A látottak alapján eddig Gábor és alkalmazottja, Fanni váltak szimpatikussá, de a legnagyobb meglepetést a gyerekszereplők produkálták, különösen a sztárséf fia, Bence, aki korához képest meglepően érett gondolkodással rendelkezik, és már most kíváncsi vagyok, miképpen fog alakulni a sorsa a cukrász lányával kapcsolatban.

Míg tehát az állandó és mellékszereplők többsége konkrétan jó recept lehetne a sikerhez, addig egy nagyobb problémát véltem csak felfedezni, ami egy személyre összpontosul, nevezetesen a címszereplőre, Pepére. Alapvetően szeretem Mucsi Zoltán munkásságát, ahogy a színészt is, a részletek alapján felejthetetlent alakított előbb a Munkaügyekben, majd a Tóth Jánosban is, mégis, az az érzésem, mintha ugyanazt a karaktert hozná, mint az előbb említett két sorozatban, csak lightosabb verzióban. És az az érzésem, hogy ez egyáltalán nem az ő hibája, hanem véleményem szerint a készítők kérték meg erre, amit nem feltétlen tartok jó ötletnek, mert ezáltal veszít a varázsából a sorozat, legalábbis számomra mindenképp.

Értékelés: 7/10.

Összességében nem volt rossz ez a két epizód, és ahogy a kritika elején is említettem, mindenképpen benevezek a folytatásra, csak sajnos vannak fenntartásaim, és valamiért az az érzésem, hogy abba az irányba fog elmenni a Pepe, ami kevésbé fog tetszeni nekem. Na de ne menjünk még ennyire messzire, egy erős hetest megérdemel a kezdés, aztán meglátjuk mit hoz a jövő. Én próbálok bizakodó lenni, és remélem fog még tudni nekem sok meglepetést okozni a széria.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.