5+1 dolog, amit imádtam a The Good Doctor (Doktor Murphy) első évadában!

Számomra is nagy meglepetés volt ám a sorozat.

Sokáig gondolkodtam, hogy érdemes-e írnom még egy kritikát az ABC tavaly ősszel indult egyik legjobb sorozatáról, a The Good Doctorról, hiszen az évad feléről már értekeztem egyszer még december tájékán, azóta pedig bár lement a teljes első évad, mégis minőségileg cseppet sem adott alább a sorozat, sőt, a kritikában is emlegetett félévadzáróban elindult kisebb lejtőből is egészen hamar sikerült kikászálódni/kijönni. Ám mivel pár napon belül, egészen pontosan csütörtök este az RTL  Klub is bemutatja a hazai nézők előtt a sorozatot, gondoltam mégiscsak érdemes lenne írni egy afféle sorozatajánlót, kitudja, egyesek számára talán pont ez a poszt fogja megadni a végső löketet ahhoz, hogy bepróbálkozzanak a sorozattal.

#1. Claire és Shaun barátsága aranyat ér

Shaun mellett Claire volt az aki, aki körülbelül az első pillanattól kezdve megfogott, és viszonylag hamar megkedveltem, amihez nagyban hozzájárult a Shaunnal való kialakult barátsága is. Nagyon élveztem ám a közös jeleneteiket, ahogy a a beszélgetéseik során segítették egymást, és kicsit kölcsönösen meg is változtatták a véleményüket, és a legszebb az egészben, hogy mindezt egyáltalán nem tudatosan vitték véghez, vagyis egyikőjük sem próbálta befolyásolni a másikat, csupán megtörtént és kész.  A kórház igazgatóján kívül egyébként egyértelműen Claire viszonyult a legemberibben Shaunhoz, sok esetben azt vettem észre, hogy nem is foglalkozik az autizmusával, vagy éppen a savant szindrómájával, hanem teljesen hétköznapi emberként viszonyul a fiúhoz, és ettől, illetve a családi hátterének bemutatásának köszönhetően vált az egyik kedvenc szereplőmmé Claire.

#2. Shaun jellemfejlődése tetten érhető

Az autizmusából adódóan megvannak a külső szemmel nézve furcsa szokásai Shaunnak, mint például a kollégáival való kommunikáció, egy-kettő pedig túlságosan is kőbe vésettnek tűnt, gondolok itt elsősorban a tudományban való hite, amelyből szinte sosem enged. Legalábbis ez sokáig így volt, ám az egyik beteg során mégiscsak megváltoztatta az álláspontját, vagyis tulajdonképpen sokkal nyitottabb lett. Ez a beteg pedig nem volt más, mint a transzgenderes epizód, amelyről nem árulnék el több információt, mert akkor már túlságosan sokat kellene spoilereznem, szóval legyen elég annyi, hogy Shaun ekkor láthatólag nem csak az adott eset, hanem bizony az élet más területein hozott döntést is megkérdőjelezte. A teljes első évadra nézve pedig, ha nem is túl látványos, de azért szép jellemfejlődést járt be.

#3. Érdekes orvosi esetek

A legtöbb kórházas széria a nyomozós sorozatokhoz hasonlóan heti esetekkel operál, csak míg utóbbi esetében a gyilkosságon, addig itt ugyebár a gyógyításon van a hangsúly. Ez alól a Doktor Murphy sem kivétel, ám mégis megérdemli a külön pontként való kezelést, hiszen végig sikerült olyan heti betegeket behozni a képbe, akiknek az esetei érdekesek voltak, a vágásnak és a zenei aláfestésnek köszönhetően pedig végig sikerült fenntartani az izgalmat, miközben az orvosaink is fejlődtek ám emberileg, mint Shaun az egy ponttal fentebb említett eset kapcsán, vagy éppen Claire is, amikor egy rabot kezeltek. De nekem mégiscsak a sziámi ikrek szétválasztási epizódok jöttek be a leginkább, akkor éltem meg a legnagyobb hullámvasutat.

#4. Az új szereplők is legalább annyira érdekesek, mint a régiek

Valahol az évad közepe tájékán a készítők behoznak a rakatnyi új szereplőt, na jó, annyit azért mégsem, de vagy 3-4 új rezidens/orvost mindenképpen, akik többsége egyébként a második évadra is maradnak, sőt, ki lettek emelve állandó szereplővé. Közülük az ex-rendőr, illetve a rendkívül önző, mindenkin átgázoló új rezidensek keltették fel a figyelmem, kettejük közül is utóbbi, azaz Morgan nyerte el a szimpátiámat, mégpedig az őszintesége miatt. Az új szereplők érkezésével egyébként nagyban fennállt az a veszély, hogy ezáltal nem lesz idő mindenkire, ám ez szerencsére eddig nem igazolódott be, méghozzá egy nyomós ok miatt, ami rögtön előrevetíti az ötös pontot.

#5. Nem félnek parkolópályára tenni a szereplőket

Merthogy a szereplők tényleg csak annyi időt vannak képernyőn, amennyit feltétlenül szükséges, nincsenek itt unalmas mellékszálak, vagy töltelékjelenetek, csakhogy mindenki szerepeljen minden epizódban. A legjobb példa rá a Teen Wolfban megismert Tamlyn Tomita karaktere, aki állandó szereplőhöz képest, szerintem majdnem annyiszor bukkant fel, mint ahányszor távol volt, és meg sem próbálták megmagyarázni a távollétét, mert teljes mértékben felesleges lett volna. Van vagy öt-hat szereplő, akire nagy hangsúlyt fektetnek, a többiekre pedig csak akkor, ha tényleg marad idő, de ezzel semmi probléma sincs, hiszen ez az ára annak, hogy folyamatosan magas minőséget szállítson a show.

#+1. Ha szeretted a Doktor House-t, akkor Doktor Murphy-t is szeretni fogod

Végül, de nem utolsósorban, az RTL marketingosztálya is kiemelte, ahogy én is még a pilotkritika kapcsán, hogy a sorozat készítője pár évvel ezelőtt még a TV2-n nagy sikerrel futó House M.D.-t vitte képernyőre, ebből adódóan pedig akarva-akaratlanul is több párhuzamot lehet felfedezni a két sorozat között, már csak a műfajából adódóan is. Mégsem éreznem a The Good Doctor-t egyöntetűen koppintásnak, sőt, nagyon is távol áll tőle, de anno szerettétek a Doktor House-t, akkor azt hiszem Doktor Murphy-t is hamar a kegyeitekbe zárjátok majd. 😉

Értékelés: 10/10.

A kisebb hibáktól eltekintve végig izgalmas tudott maradni a sorozat, bár a fél- és évadzárók nem éppen az írók erősségei – az utolsó epizódban végül nem voltak eléggé tökösek ahhoz, hogy az egyik karakterről végérvényesen elbúcsúzzunk, és most nem Jaredre gondolok – ettől függetlenül rövid időn belül az egyik kedvencemmé vált a sorozat, úgyhogy bátran kiszórom rá a tíz pontot. Remélem ti is megszeretitek a sorozatot, és az ősszel érkező második évadnak még nagyobb lesz a rajongótábora.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük