The Good Doctor: Az első évad első feléről

Pont az utolsó résznek kellett megtörnie ezt a gyönyörű ívet…

Az idei tévés évad legjobb újonc sorozatává egyértelműen a The Good Doctor vált, amely a zseniális első részt követően olyan szinte szállította a minőségi epizódokat hétről-hétre, hogy minden korábbi kétségem elszállt. Minden egyes percet sikerült olyan tartalommal megtölteni, aminek köszönhetően a végén mindig mosolyogva álltam fel a székből, ugyanis sikerült kiszakítania a hétköznapi forgatagból, és remek kikapcsolódást biztosított a számomra. Éppen ezért is vagyok egy kicsit mérges, amiért pont a végére sikerült visszavenni a minőségből. Olyan közhelyes cliffhanger jelenetekkel búcsúzott a széria a 2017-es évtől, amelyeket nem nagyon tudtam túlságosan komolyan venni, sőt sokkal inkább már a nevetséges kategóriába estek át. Pedig egy sokkal értelmesebb irányt is ki lehetett volna hozni a rendelkezésre álló helyzetből.

És akkor, ahogy az lenni szokott, a továbbiakban spoileresen értékelem előbb az évad első felét, majd a félévadzáró epizódra is kitérek.

A pilothoz képest a legerőteljesebb változás egyértelműen a múltbeli jelenetek elhagyása volt, amit őszintén szólva picit sajnáltam, hiszen a gyerekszínészek nagyon hitelesen hozták karaktereiket, Shaun öccse pedig egész hamar az egyik kedvencemmé vált, éppen ezért sem bántam, amiért egy rész erejéig még a betegként is megfordult a kórházban, noha tisztában voltam vele, mennyire klisés húzás volt ez a készítők részéről. Bármennyire is hiányoltam a visszatekintéseket, mégis bölcs döntésnek tartom, amiért  befejezték, hiszen így sokkal több játékidő juthatott a jelenben történtekre, ez pedig baromira szükséges volt ahhoz, hogy Shaun kollégáit is megkedveljem a maguk módján.

Bizony, nem gondoltam volna, hogy ez összejöhet, mégis a többiek kezdenek feljönni Shaun szintjére, amihez nagyban közrejátszik az a tény is, hogy egyre jobban kezdik elfogadni a főhősünket, különösen igaz ez Melendezre, aki a legelső benyomás ellenére hamar kitört a seggfej szerepéből. Rajta kívül még a két rezidensnek sikerült  bebizonyítania, mennyire helyük is van a sorozatban. Claire és Shaun közös jeleneteit például baromira bírom, mindkettejük számára egyértelműen jót tesz egymás társasága. Claire egyébként is egyre több szerethető tulajdonságot mutat meg önmagából, csak ezt a Jareddel kialakult viszonyt nem kéne annyira erőltetni.

Azért még mindig Freddie Highmore a sorozat aduásza, aki szó szerint lubickol a szerepében. A szociális életét nézve már ezalatt a tíz epizód során is rengeteget fejlődött Shaun, ráadásul az a legszebb az egészben, hogy nem próbálják mindezt az arcunkba tolni, hanem hagyják, hogy tulajdonképpen fokozatosan a háttérbe valósuljon meg, miközben a betegségéből adódóan rendkívül őszinte nem csak a betegeivel hanem esetenként még a főnökeivel is. És ezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb félelmem is elszállni látszik, a készítők ugyanis egyáltalán nem szándékoznak egy House klónt csinálni a srácból,  az én legnagyobb örömömre. Na jó, nyomokban ugyan fellelhetőek az előbb említett kultikus sorozat darabjai, de azt hiszem ennyi bőven belefér.

Egyetlen egy gyenge pontot tudnék csupán felhozni, méghozzá a minden (kórház)sorozatban törvényszerűen szükséges szerelmi szálak kezelését. Őszintén szólva egyik sem kötötte le a figyelmemet hosszabb-távon, mert mindről érződik az, mennyire próbálják néha már a józan-ész ellenére is összetartani a párosokat, holott a színészek között szinte nulla a kémia. Ez alól talán csak Shaun és a meglehetősen vagánynak tűnő szomszédlány a kivétel, akikre igazán szánhatnának több játékidőt is.

Az eddig felépített minőségbe azonban sikerült csúnyán belerondítani az idei utolsó epizódban történtekkel, a rész végi cliffhangereket pedig nem tudom komolyan venni. Jared kirúgására és Shaun elmenekülésére a legjobb szó talán a műdráma generálása, hiszen azt már most egészen biztosan állítom, hogy egyik sem lesz hosszútávon érvényben. Nem fér a fejembe, miért kellett ezekhez a “meglepő” fordulatokhoz folyamodni, hiszen bőven letettek már annyit eddig az asztalra, hogy a nézők enélkül is visszataláljanak a sorozatra januárban. Nem véletlenül vált az egyik legnézettebb sorozattá a tengerentúlon.

Értékelés: 9/10.

A két csalódáskeltő nézőcsalogató fordulatért kénytelen vagyok levonni egy pontot, de azért a kilenc sem rossz teljesítmény ám! Mindenesetre még 8 rész van hátra az évadból, remélhetőleg sikerülni fog kikecmeregni ebből a nem várt kisebb hullámvölgyből, és a folytatásra ismét visszatér az a már jól megszokott minőség. Legközelebb az évadzáró epizódot követően várható majd kritika a sorozatról, ami az IMDB eddigi adatai alapján februárban kerül képernyőre. Addig is még bőven van idő elkezdeni a sorozatot darálni, mondjuk a két ünnep között. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük