Mintha megváltozott volna egy kicsit a sorozat stílusa.
A The Resident első évada után rögtön nekikezdtem a másodiknak, ami több epizódot tartalmazott, mint az első, ez pedig nem feltétlen vált a sorozat előnyévé. Nem feltétlen érzem azt, hogy minőségi tartalommal tudták volna megtölteni az évadot, sőt, mintha egyes szálakat tovább elhúztak volna, mint kellett volna. És ha mindez nem lenne elég, olyan klisés húzásokkal is előjöttek az írók, amelyek által kiszámíthatóvá váltak egyes események végkimenetele. De azért voltak bőven szerethető pillanatai is a második kiadásnak, éppen ezért nem temetem még el előre a sorozatot.
Az egyik legnagyobb változás az elsőhöz képest, Bell karakterének árnyalása volt, ami nem feltétlen tett jót neki. Azok után, hogy főnöknek tették meg, azt hittem, hogy még könyörtelenebbé válik majd, ehhez képest, körülbelül ugyanazt tették vele, mint Conraddal az első epizód végén, csak míg akkor jól sült el, addig most nem annyira. Értem én, hogy nem minden fekete és fehér, és ezáltal próbálták kicsit szerethetővé tenni, de nem feltétlen éreztem jónak mindezt, ugyanis ezáltal odalett egy kicsit a jó és a rossz közötti balance. Annak azért örültem, hogy nem hazudtolta meg önmagát, és amikor a piszkos anyaiak is szóba kerültek, akkor vissza-visszatért a régi Bell is. Továbbá még egy előnye volt mindennek, mégpedig Kit felbukkanása, aki első perctől fogva rendkívül szimpatikussá vált számomra.
Conrad és Nic vívódása is egy kicsit sok volt a számomra, ráadásul egy harmadik fél behozatala volt a legklisésebb húzás a páros széthúzására. Persze értem én, hogy valójában nem Alec tehetett minderről, vagy legalábbis nem ő volt a kiváltó ok, mégsem éreztem helyénvalónak azt, hogy ezt a témát tovább boncolgassuk, pláne annak fényében, hogy már az első évadban is kijutott a drámából kettejük közt, csak akkor legfőképp Conrad miatt, ezúttal pedig Nic bizonytalanodott el.
Mondjuk a hozzájuk kapcsolódó családi szálak megjelenését nagyra értékeltem, különösen Conrad az apjával való kapcsolatának alakulását, de Nic húgának felbukkanásával is csak még inkább árnyalták a karaktert, ami által Emily VanCamp végre megcsillogtathatta kicsit színészi játékát, aminek külön örültem. Érdekes volt látni, ahogy az eddig mindig tisztességes Nic hajlandó lett volna lelépni a jó útról a testvére érdekében.
Az új szereplők közül egyébként Jenna Dewan karakterét, Juliant bírtam a legjobban, akinek sikerült a szürkeségből kimozdítania Devont, és egy kis életet lehelt a karakterbe. Az általa behozott QuaVadis cég is felpezsdítette a történéseket, az más más kérdés, hogy véleményem szerint túlságosan elhúzták a szálat, és a kevesebb néha több elméletnél megmaradva lehetett volna sokkal ütősebb is a folyamat. A végkifejletet erről függetlenül nagyon élveztem, még annak ellenére is, hogy szinte borítékolható volt, hogyan fog véget érni Gordon Page hazardírozása.
Végezetül szokás szerint elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor spoileresen folyatom tovább az értékelésemet.
Az évad egyik legfájdalmasabb jelenete egyértelműen Lane halála volt, akit így kétségkívül utolérte tettei következménye, mégsem éreztem fairnek, hiszen amellett, hogy így elmaradt a bírósági tárgyalása, ami szerintem tartogathatott még egy-két meglepetést, nem kapta meg a karakter a méltó büntetését, hiszen egy éveken át tartó raboskodás sokkal nagyobb szenvedés lett volna a számára, mint a hirtelen halála. Továbbá azt sem tartottam fairnek, hogy a gyilkosáról utána semmilyen információt nem kaptunk, ergo nagy valószínűséggel megúszta a felelősségre vonást. Ami pedig az évadzáró epizód történéseit illeti, a nagy cliffhanger ellenére nagyon az az érzésem, hogy Nic húga számára ért véget az utazása, mintsem az édesapjának, így hiába az ügyes vágások, szerintem nem sikerült elérniük azt a készítőknek, ami valójában a szándékuk volt ezzel kapcsolatban.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve, bár továbbra is nagyon szeretem A rezidenst, mégis nagy fejtörést okozott a pontszám megadása. Végül egy középerős hét pont mellett tettem le a voksom, ami nem feltétlen a legszerencsésebb, remélem a harmadik évadban lesz majd egy kis minőségemelkedés, és legalább az első évad szintjére visszajut a sorozat.
