Game of Thrones (Trónok Harca): Az első évadról

Kezd beszippantani a sorozat.

Anno amikor elkezdtem a The Walking Deadet, a Trónok Harcával is bepróbálkoztam, ám a pilot nem nyerte el annyira a tetszésemet, hogy feltétlenül folytassam, így inkább Rickéknek adtam további esélyt a bizonyításra. Mindennek már több mint két éve, és bár nem került fel az idei nyári daralistámra, ergó nem volt tervbe véve, hogy most folytatom az HBO sikersorozatát, ám a barátaim folyamatos unszolása, és az HBO GO előfizetés mellett volt még egy utolsó löket, amiért végül bevállaltam a folytatást: Budapesten ugyanis nyílt egy Trónok Harca tematikájú szabadulószoba, utóbbiba, mármint egy szabadulószobába pedig már régóta elszeretnék menni, így összekötve kellemest a hasznossal, mindenki jól jár alapon, gondoltam felhozom magam a sorozattal, mielőtt belevágnánk a nagy kalandba. 😉

Ami tehát a sorozatot illeti, ismét megnéztem a pilotot, ám ezúttal sem jutottam odáig, hogy egy kritikát is megfogalmazzak róla, az első évadról azonban már mindenképpen szerettem volna. Amit elöljáróban elmondhatok, hogy közel sem ért akkora meglepetés vagy éppen WTF jelenet, mint arra a sorozat körül kialakult óriási rajongói tábor alapján fel voltam készülve, igaz, többen is mondták, hogy majd csak a második-harmadik évad környékén fog igazán beindulni a sztori. Az évadzáró epizód azért már tartogatott egy-két meglepetést, és olyan függővéggel ért véget, hogy a kritika megírása után rögtön bele is kezdek a másodikba.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az első évadot, egyértelműen az erőteljes építkezést mondanám rá, nagyon látszott ugyanis rajta, hogy az írók milyen irányba is szeretnék elvinni a történetet, nem véletlenül az a címe a sorozatnak, ami. Tényleg igyekeztek a lehető legalaposabban véghezvinni terveiket, ami az esetek többségében sikerült is, ám azért volt egy-két mellékszál, amellyel személy szerint nem feltétlenül bonyolítottam volna a helyzetet, mint például Kisujj és a Stark gyerekek anyja közötti múltbeli eseményeket, ahogy a mások behozását is feleslegesnek tartottam, de egyelőre nem hozom fel ezeket hibának, ennek értelmében pedig majd a kritika végén adott pontszám esetében sem fogok levonni pontot, ugyanis hallgatok a baráti jótanácsokra, és tényleg várni fogom azokat a pillanatokat, amikor ezek a szálak is befognak érni, merthogy elvileg tényleg mindennek lesz jelentősége.

A nevekkel egyébként óriási bajban vagyok, így nézzétek el nekem, ha valakit esetleg némileg rosszul írnék le, bár az IMDB jóbarátom, és igyekszem is használni minden sorozat esetében is, most azonban picit bajban vagyok, hiszen akarva-akaratlanul is megláthatom az oldalon azt is, hogy mely színész meddig fog szerepelni a sorozatban, így sikerült is lelőnöm egy-két spoilert magamnak. Dehát mit is mondhatnék, ilyen az én formám.

Ami tehát a szereplőket illeti, az eddigi kedvenceim egyértelműen Havas John, és egyik húga, Aria, valamint a sárkányos lány, Daenerys Targaryen, akit ugyebár az az Emilia Clarke alakít, akihez már volt szerencsém még két évvel ezelőtt a Mielőtt megismertelek film kapcsán. Mindhármójuk esetében azért maradtak meg emlékezetesek számomra, mert olyan értékeket képviselnek, ami hozzám közel áll. John már csak a kitaszítottsága miatt is felkeltette az érdeklődésemet, azzal nyerte el a bizalmamat, hogy a hátrányból való indulása ellenére sem veszítette el emberségét, sőt, a Starkok közül eddig ő tűnik számomra a legemberibbnek, akit szorosan követ Aria. Már most az az érzésem, hogy fog még meglepetéseket okozni nekünk a hugica, remélem így is lesz. Daenerys pedig, ő képviseli a legjobban azt, hogy miképp tud boldogulni egy lány a férfiak világában, nem beszélve arról, hogy bemutatta a kényszerházasság sem jelenti feltétlenül a világvégét, Kal Drogoval pedig a maguk nemében szép párost alkottak.

Azt azért tehát én is elismerem, hogy bár részről-részre lett egyre jobb a sorozat, azért még mindig messze áll attól, hogy tökéletes legyen. De, ha a folytatás is olyan jó lesz, mint az évadzáró epizód volt, akkor bizony tényleg hamar a kedvencemmé fog válni a Trónok Harca. Az első évad utolsó részében érte el ugyanis az eddigi legnagyobb fénypontot, amelyről már kénytelen leszek spoileresen írni.

Bármennyire is próbáltam hinni Joffrey királynak, amely szerint megfog könyörülni Ned Starkon, valamiért túlságosan őrültnek tűnik nekem a gyerek ahhoz, hogy egy percig is higgyek neki, így fel voltam készülve a halálára, de azért ez a kivégzés mégiscsak durva volt, különösen annak fényében, hogy mindkét lányának végig kellett néznie. Kal Dorogo különös halála már annál nagyobb meglepetés volt, pláne maga az eset, hogy a nagy harcos pont egy karcolásból adódó vérmérgezésben veszítse életét. Mi tagadás, utóbbi sokkal jobban megviselt, pláne, hogy a gyerek sem élte túl a szülést. Kétségkívül nagy csapás lehetett ez Daenerys számára, azonban van egy olyan érzésem, hogy képes lesz ezeken a csapásokon felülkerekedni, főleg most, hogy a sárkányai is kikeltek, akikhez egyébként nagy reményt fűzök. 🙂

Értékelés: 6/10.

Sokáig gondolkodtam, hogy hat vagy hét pontot adjak-e a teljes első szezonra, végül inkább a kevesebb mellett döntöttem, de csak azért, hogy megadjam neki az esélyt a javulásra. Az biztos, hogy egy összetett világot hoztak össze a készítők, ahol akad néhány érdekes karakter, nem beszélve a különleges témákról, mint a vérfertőzés és társai. Ergó nem adom fel, és tovább nézem a Trónok Harcát, aztán remélem nem fogom megbánni a rá fordított időmet, merthogy így az összes többi sorozat kerül parkolópályára, amelyek be voltak tervezve a nyárra…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük