Könyvkritika: Clélie Avit – Itt vagyok

A kóma miatt egyértelműen különleges témát választott az írónő.

Már több mint egy hete kiolvastam a könyvet, de még most is nehezen találok szavakat, amikkel tökéletesen ki lehetne fejezni, hogy pontosan milyen érzéseket is váltott ki belőlem Clélie Avit első szerzeménye. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy egyáltalán nem csalódtam a könyvben, hiszen tulajdonképpen azt kaptam amire előzetesen számítottam, vagyis egyszerre volt szerethető ugyanakkor kissé mégiscsak fura volt a történet alakulása, és ez leginkább Thibault miatt alakulhatott így ki. De ne szaladjunk annyira előre, előbb inkább nézzük meg, hogy miről is szól pontosan az Itt vagyok.

A történet szerint Elsa és Thibault van a középpontban, két különböző karakter, akik csak a véletlennek köszönhetően “találkoztak egymással”. Egészen pontosan Thibault tévedt be Elsa kórtermébe, amit ugyebár Elsa is érzékelt, reagálni azonban nem tudott a váratlan vendégnek, hiszen már hosszú hónapok óta kómában fekszik. Elsa tehát bár mindent érzékel a külvilágból, de kommunikálni nem képes, mivel csak a hallása tért vissza, éppen ezért minden erejével azon van, hogy visszanyerje a teste irányítását, és megakadályozza, hogy a családja lekapcsolja az életben tartó gépekről. Mindeközben pedig nagyon úgy tűnik, hogy a szerelem is rátalál a lányra Thibault személyében, az érzés pedig bármilyen hihetetlen is, de kölcsönös.

clelie-avit-itt-vagyok-01

Elsa miatt mindenképpen megéri elolvasni a könyvet, hiszen általa szerintem tökéletesen be lett mutatva, hogy mégis mit élhet át egy kómában fekvő személy. Szerintem nem lehet annál szörnyűbb, ha tökéletesen hallod, hogy mi folyik körülötted, de mégsem tudsz semmilyen módon kommunikálni a külvilággal, a szeretteiddel, akik folyamatosan csak sírnak vagy szomorúak az ágyad mellett. Ilyen körülmények között szerintem könnyen depresszióba tudna esni a kómában fekvő személy, Elsa azonban próbálta megtartani a személyiségét, elég csak a húga és az orvosok irányába tett gunyoros megjegyzéseire gondolni, és Thibault miatt még az életkedve és a kitartása is visszatért. Elsa szemszögéből egyébként remekül be lett mutatva a szerelem kialakulása, teljesen logikus módon lett felépítve az egész, ami sajnos már nem mondhatom el ugyanezt.

Alapjában véve Thibaultot jófej srácnak mondanám, akinek bizony megvolt a maga baja. Az öccsével és az exbarátnőjével kapcsolatban is teljes mértékben megértettem a döntését, a keresztlányához kapcsolódó részeket pedig kifejezetten üdítő volt olvasni, mégis az Elsához kapcsolódó vonzalmát egyáltalán nem láttam megalapozottnak. Eleve már a megismerkedésüket követő rész is hagy némi kivetnivalót maga után, a legtöbb ember ugyanis szerintem nem mászkálna vissza egy vadidegen és egyben magatehetetlen lány szobájába, de ezt még valamilyen szinten megértettem, hiszen magányra és csöndre vágyott, és ezt csak itt kaphatta meg. Ám az már nekem is kissé bizarr volt, amikor lefeküdt mellé, majd a keresztlányát is magával hozva mindhárman együtt aludtak…

Az viszont már egyáltalán nem tudom felfogni, hogy Thibault mégis hogyan szerethetett bele Elsába, mikor kvázi semmit sem tudott a lányról. Persze értem én, hogy nehéz lehet feldolgozni azt, ahogyan néhány hónap alatt szinte teljesen felfordult az élete, és tulajdonképpen csak Elsát látta biztos pontnak, ettől függetlenül nehezen tudom elképzelni, hogy valódi szerelem alakuljon ki egy ilyen szituációban.

Figyelem! A könyv végéről már spoileresen értekezem tovább!

Szerintem nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy Elsát már szinte a legelejétől megkedveltem, éppen ezért nagyon szurkoltam a mielőbbi felépüléséért. Eléggé felpörögtek az események, miután kitűzték a gépek lekapcsolásának időpontját, azt követően pedig már egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy reális-e vagy sem az Elsa és Thibault közötti vonzalom, csak azt akartam, hogy a fiú végül megmentse a lányt, ez pedig nagy örömömre bekövetkezett. Kicsikét sajnálom is, hogy pont ennél a pontnál ért véget a könyv, kíváncsi lettem volna ugyanis a szülők és persze az orvosok reakciójára is, amiért a kevesebb, mint 2 % esély ellenére magához tért Elsa.

Értékelés: 6/10.

Bármennyire is szeretnék több pontot adni a könyvre, de a hat pontot tartom a legreálisabbnak. Mindenesetre egyáltalán nem bántam meg, amiért esélyt adtam a könyvnek, és őszintén szólva nem bánnám, ha kapna egy folytatást, hiszen szívesen elolvasnám a megismerkedésük történetét úgy, hogy Elsa már magánál van.

Kinek ajánlom elolvasásra?

Elsősorban a komolyabb téma után érdeklődőknek tudnám nyugodt szívvel ajánlani a könyvet.

clelie-avit-itt-vagyok-02

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük