Első körben: Young Sheldon, az Agymenők spin-off sorozata

Nagy meglepetésre egészen bejött a The Big Bang Theory előzménysorozata.

A pilotkritikát követően több írás nem született az Agymenőkről, utólag belegondolva pedig talán nem véletlenül, hiszen a zseniális első évadot követően olyan mértékben változott a sorozat hangulata és stílusa mellett a poénok minősége is, hogy valahol a harmadik évad környékén kénytelen voltam kiszállni. Pedig én tényleg próbálkoztam, és még a negyedik illetve ötödik szériából is megnéztem néhány epizódot, de egészen egyszerűen hosszabb távon már nem volt képes lekötni a sorozat, így kegyetlenül lesújtottam Damoklész kardjával.

Miután az anyasorozatban csalódtam, képzelhetitek mekkora érdeklődéssel vártam a Young Sheldon debütálását. Eredetileg nem terveztem belenézni, de az amerikai siker hatására mégiscsak rávettem magam, hogy adjak egy esélyt, elvégre a showrunner, Chuck Lorre egyik másik sorozatát, a Mike & Molly-t is szerettem, igaz annak a nézésével is felhagytam egy ideje. Hm, talán nem is feltétlenül a sorozatokban kellene a hibát keresnem, hanem a készítőkben? Meglehet, de ezt mégiscsak egy másik posztban kellene kitárgyalni.

Szóval, a TBBT spin-offja, a jött, látott és győzött kategóriában remekül megállná a helyét, még úgy is, hogy azért korántsem volt tökéletes, sőt, majdhogynem végig a kiszámítható hullámokon evickélt, az egydimenziós karaktereknek és egyszerű sztorinak köszönhetően. Ennek ellenére kezdésnek bőven elég volt ahhoz, hogy a folytatásba is belenézzek a későbbiekben. Ha más miatt nem is, szeretném látni a fejlődés folyamatát, merthogy potenciál nagyon is sok van a sorozatban.

A sorozat címe előrevetíti a történetet is, mily meglepő módon, valóbban a még csak 9 éves Sheldon áll a középpontban, aki fiatal kora ellenére a zsenialitása révén átugrott néhány osztályt, és immáron a gimnáziumban kezdi meg tanulmányait, pechére avagy éppen szerencséjére (?) éppen a bátyjával kerül egy osztályba. Sheldon különc viselkedése miatt természetesen az első pillanattól kezdve szembe kell néznie az atrocitásokkal, miközben otthon is a legtöbbször süket fülekre talál. Egyedül az édesanyja támogatja látszólag mindenben, ennek pedig az lett az eredménye, hogy nem kevés probléma alakult ki a Sheldon rezidenciában.

Az alapsztoriból kiindulva szerintem sokkal jobban jártak volna, ha inkább drámaibb köntösbe ültették volna át az egészet, merthogy Sheldon egyedi viselkedés és látásmódja rengeteg olyan lehetőséget kínál, amit egy vígjáték sorozatban nem feltétlen szerencsés kihasználni. Persze én is belátom, mennyire hülyén nézett volna ki, ha egy 20 perces sitcom egy 40 perces dramedy spin-offot kap, mégis Sheldon különc viselkedés és látásmódját sokkal jobban eltudtam volna képzelni egy utóbbi változatként. Remélem azért így is fognak majd foglalkozni komolyabb hangvételű témákkal is, amelyeket még csak véletlenül sem fognak elviccelni.

A szereplőket nézve, míg az ifjú Sheldon megvillogtatott már néhány egyedi tulajdonságot, addig számomra mégsem ő volt a legérdekesebb figura. A nagyszájú kishúga egysorosai ugyanis sokkal jobban ütöttek. Talán azért is figyeltem fel rá jobban, mert nem néztem volna ki egy ennyire cuki kislányból, hogy ilyen stílusa van. A harmadik testvér viszont nem sok vizet zavart, ahogy a szülők sem, az apa például kifejezetten idegesített, amiért nem mutatott semmi egyediséget sem, és a már tucatnyi sorozatban is látott, a sporton kívül nem törődöm igazán semmivel sem karaktert hozta…

Értékelés: 8/10.

Remekül kikapcsolódtam az epizód nézése alatt, mégis a nyilvánvaló hibái miatt nyolc pontnál többet nem tudok adni. Alapozásnak tökéletes volt a pilot, de többre semmiféleképpen sem. Mindenesetre lesz elég idő emészteni a látottakat, hiszen csak novemberben tér vissza a széria, ám 13 epizód helyett rögtön 22 résszel, így ha jó lesz a folytatás, akkor több ideig élvezhetjük majd.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.