Első körben: The Mayor

Minden várakozásomat felülmúlta a sorozat.

Bevallom őszintén, ha nincs Lea Michele, talán bele sem nézek az ABC új komédiájába, és bizony mennyire pórul jártam volna. A The Mayor első epizódja ugyanis olyan szinten kikapcsolt, amelyre nem hittem volna, hogy képes lesz. Az egyszerű történetvezetése ellenére csakúgy szállította a jobbnál jobb jeleneteket, ezáltal pedig nagyon is feel good érzést váltott ki belőlem. Mondom mindezt úgy, hogy mindenféle felirat nélkül néztem meg, majd ezt követően kénytelen voltam magyar hiányában angol felirattal is újranézni, hogy biztosan minden poén átjöjjön.

Az alapsztori egyébként pofonegyszerű, ám annál több lehetőséget hordoz magában. Szóval, a fiatal Courtney azért jelentkezik polgármesterjelöltnek, hogy szélesebb körben bemutathassa rap szerzeményeit, ám arra valószínűleg senki sem számított, hogy őszinte véleménykinyilvánításának köszönhetően a város lakosai végül tényleg őt szavazzák meg polgármesternek. Mégis megtörtént, és annak érdekében, hogy meg is tarthassa a posztot, a családja és barátai mellett kénytelen összefogni maximalista “riválisával”, Valentina Barellával, akivel talán a kapcsolata is megváltozhat a közös munka során.

Az biztos, hogy nem éppen hétköznapi témával foglalkozik a sorozat, ugyanakkor mégiscsak hétköznapi stílusban tálalja az egészet, a karakterek pedig az első perctől fogva szimpatikusak a maguk módján. Mondjuk az ifjú polgármestert még egy kicsit szoknom kell, ahogyan az idiótának tűnő haverjait is, de azt hiszem nem lesz itt probléma. A poénok ugyan nem ütnek ezerrel, de megmosolyogtatják az embert, ráadásul még szerintem egyedi stílusban is tolják, ami a mai felhígult piacot nézve igenis becsületre méltó dolog. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól kikapcsolódtam, mind a kétszeri megnézés közben.

Persze könnyen lehet, hogy szó sincs itt semmiféle egyediségről, és csupán elfogult vagyok, mert az kétségtelen, hogy számomra már a színészek is könnyedén eladják el a sorozatot. A csodálatos Lea Michele miatt nem lehet nem pozitívan hozzáállni a szériához, akinek a karaktere, Valentine valahol Rachel (Glee) és Hester (Scream Queens) keverékének tűnt első benyomásra, szóval a folytatásban akár a nosztalgiafaktor is jelen lehet. De ugyanúgy megemlíthetném a főhős édesanyját alakító Yvette Nicole Brownt is, akit anno még Drake & Joshban ismertem meg, ráadásul egy merőben más személyiséget hoz itt, amit kifejezetten jó látni. Kíváncsi leszek, hogy a védelmező anyuka mennyire fog beleszólni fia döntéseibe. Remélem nagyon. 🙂

Na és persze azt sem ártana eldönteni, hogy most akkor miről is fog szólni a sorozat. Maradunk a városházán, és jobban belelátunk majd az olajozott kerék működésébe, vagy netalántán Courtney rapperré válásán lesz a hangsúly? És ha az utóbbi eset valósul meg, akkor a többiek vajon mennyire rúghatnak majd labdába mellette? Utóbbi esetében nem érzem olyan erősnek sem a karaktert sem pedig a színészt, hogy sikeresen elboldoguljon egy ekkora feladattal. Elég sok a irányba lehet haladni a továbbiakban, remélem az íróknak sikerül megtalálni az aranyközéputat.

Értékelés: 8/10.

Remekül lekötötte a figyelmemet ez a 2×25 perc, kezdésnek tehát nem volt rossz, úgyhogy megadom rá a nyolc pontot, a folytatás viszont eléggé kétesélyes: vagy maradunk ebben egy egészen jó mederben, vagy zuhanunk egy nagyot. Remélem nem az utóbbi fog megvalósulni, mert akkor nagyon-nagyon szomorú leszek. Nem szívesen válnék meg ugyanis az egy évre jutó Lea Michele adagomtól. Hihetetlen, hogy a Glee véget érte óta sikerült folyamatosan képernyőn maradnia, míg a többiek sajnos eléggé eltűntek a radarról… Nincs mit tenni, függője lettem a színész-énekesnőnek! 😀

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük