Végre végérvényesen is visszatért az iCarly.
A héten időt szántam tinikorom egyik kedvenc sorozatának folytatására, és megnéztem az első epizódot. Mivel még nem készült a teljes szezonhoz magyar felirat, ezért teljes mértékben original módon néztem meg az epizódot, a történet nagy részét azonban így is tökéletesen megértettem. Persze sokkal jobban elkapott volna a nosztalgiafaktor, ha szinkronosan nézhetem meg, hiszen az eredeti sorozatot is magyarul daráltam le anno, ettől függetlenül bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb a hazai Nickelodeon műsorára tűzi a folytatást, merthogy stílusban simán megállná a helyét a gyerekcsatornán is, vagy ha nem is ott, akkor majd Paramount+-on.
Amikor megtudtam, hogy az iCarly folytatása a Paramount+ felületére fog készülni, első gondolatom az volt, hogy vajon mindez azt is magába foglalja, hogy stílusilag egy felnőttesebb hangvételű sorozatot kapunk-e, hiszen a streaming szolgáltató nem éppen azt a korosztályt célozza be, mint a Nickelodeon, illetve a sorozat szereplői is már mind felnőttek. Már csak emiatt is még érdeklődőbben vetettem neki magam az epizód megtekintésének, a rész végén pedig azt a konzekvenciát kellett levonnom, hogy semmit sem változott a sorozat stílusa.
Való igaz, hogy jobban előtérbe került Carly és Freddie szerelmi élete, ám az egyik új szereplő révén, történetesen Freddie örökbefogadott kislánya által valamilyen szinten a fiatalabb generáció is képviselteti önmagát, ezen kívül pedig Carly, Freddie na meg persze Spencer hozták a szokásos formájukat, aminek nagyon örültem. Egyedül csakis Sam hiányzott nagyon a társaságból, de legalább valamilyen szinten meg lett magyarázva a távolléte, egy kicsit szokatlan, de a sorozathoz képest mégiscsak teljes mértékben megszokott és egyben megalapozott formában. Sam ugyanis követve az álmát, egy motoros bandához csatlakozott, aminek az alapját már a 2012-es sorozatzáró részben lefektették az írók, hiszen miután kapott a motort, rápattant, és elmotorozott Seattle-ből, hogy az egy évadot megélt Sam & Cat felé vegye az irányt, de akkor is, tipikus Samre vallana ez a távollét. Aki pedig a későbbi visszatérésében reménykedne, azokat sajnos el kell, hogy szomorítsak, de persze soha ne mond, hogy soha.
Sam távolléte ellenére Carly nem maradt egyedül, hiszen kapott egy új legjobb barátot Harper személyében, aki egyben a szobatársa is, aki első benyomásra szimpatikusnak tűnt, de nehéz még róla hosszútávú következtetést levonni, lévén elég keveset szerepelt az epizódban. Ugyanez igaz Freddie fogadott lányára is, aki még rosszabb helyzetben volt, hiszen az egysoros beszólásain kívül nem sok mindent tudtunk meg róla, remélhetőleg a folytatásban mindez változni fog. Mindenesetre nagy respekt a készítőknek, hogy az új szereplők révén sokkal diverzebbé tették a sorozatot. Mondjuk azért abban reménykedem, hogy terveik is lesznek velük, és nemcsak Carlyéknak fognak asszisztálni.
A már korábban is említett nosztalgiafaktorra erősen ráerősítettek az eredeti sorozatban is szereplő visszatérő motívumokkal, elég csak Freddie anyukájára gondolni, aki továbbra is úgy kezeli a fiát, mintha még mindig gyerek lenne, és nem pedig egy édesapa, vagy Spencer gyúlékony találmányai is ebbe a kategóriába tartoznak, és még akkor nem is beszéltem az iCarly szegmenseiről, amiből egy már a pilotban is visszatért, igen, jól sejtitek, a kisbaba Spencerre gondoltam.
A régi jól bevált poénok most is elérték hatásukat, hiszen minden egyes percét nagyon élveztem, még annak ellenére is, hogy így felnőtt fejjel nem ütöttek már sajnos akkorát, mint amikor tiniként néztem. Ettől függetlenül mégis fülig ért a szám az egész epizód alatt, és ebben nagyban szerepet játszott a régi szép emlékek is. És még nem is említettem azt a motívumot, aminek a legjobban örültem, a sorozattal együtt a főcímdal is visszatért, ami bár minőségileg kicsit gyengébb lett, mint a korábbi, mégis nagyon örülök neki, hogy az utóbbi évekre jellemző trendet nem követte az iCarly, és megtartotta a főcímét.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve én nagyon örülök annak, amiért visszatért az iCarly, és tuti befogok nevezni a további tizenkét epizódra, és csak reménykedni tudok benne, hogy fogják még követni újabb és újabb epizódok. A pontszám megadásában egy kicsit a korábbi rajongó énem is beszállt, így elfogultan szavaztam meg hét pontot, remélhetőleg a folytatásra is tartani fogják ezt a szintet. Korábbi rajongóknak mindenképpen csakis ajánlani tudom a folytatást is, de tulajdonképpen olyanoknak is, akik nem látták az eredeti sorozatot, hiszen így is mindent megfognak érteni, csak az erős nosztalgiafaktor fog nekik kimaradni. Zárásképp azért annyit még megjegyeznék, hogy remélem nem csak a nosztalgiafaktorra fog alapozni a sorozat, hanem azért valami újat is megmutatnak majd.
