Rég láttam már ennyire “cuki” pilotot.
Amikor megtudtam, hogy a High School Musical egykori sztárja, Vanessa Hudgens lesz a Powerless egyik főhőse, abban a pillanatban kötelező néznivalóvá vált számomra a sorozat. Persze nélküle is biztosan belenéztem volna előbb vagy utóbb, hiszen elég különleges az alapsztorija, ráadásul ez az első olyan széria a DC univerzumból, amelynek kifejezetten vígjáték a műfaja, szóval végre időt szakítottam rá, és megnéztem az első epizódot. Nos, bár korántsem volt tökéletes, mégis annyira “cuki” volt a légköre, hogy az valami hihetetlen. Legutóbb a Manhattan Love Story esetében éreztem ezt az érzést, ami nagy bánatomra hamar megbukott, éppen ezért remélem, hogy a Powerless nem fog erre a sorsra jutni, de figyelembe véve az eddigi számokat, sajnos nagyon ebbe az irányba halad…
A történet egyébként pofonegyszerű, ám annál több lehetőség lakozik benne: adott egy nagyváros, ahol a szuperhősök olyan rendszerességgel gyűlik meg a bajuk gonosztevőkkel, hogy az itt lakók már-már természetesnek veszik az összecsapásokat, na és persze az ezzel járó romhalmazokat is. Ebbe a közegbe csöppen bele Emily Locke, a vidékről érkező cserfes és ambiciózus fiatal hölgy, aki Bruce Wayne egyik cégénél kap állást, ahol az lesz a feladata, hogy beosztottjai közreműködésével olyan eszközöket találjanak fel, amelyek kvázi megvédik a hétköznapi embereket a szuperhősök csatáitól. Ám koránt sincs könnyű dolga, hiszen amellett, hogy a cég már konkrétan a csőd közeli állapotban van, még az alkalmazottai sem hallgatnak rá…
Magát az alapötletet zseniálisnak tartom, ahogy azt is, hogy a helyzet komolysága ellenére próbálják a humorosabb oldalról megközelíteni mindezt, ám sajnos ez nem mindig jött be. Ugyan jókat mosolyogtam a pilot nézése közben, mégis csak egy-két poén ütött igazán, azok is általában Emily kínosabb elszólásai voltak, a többiek viszont eléggé elcsépelt beszólásokkal éltek az esetek többségében. Szóval humortéren lenne hova fejlődnie a sorozatnak, amire egy ennyire egyedi alaphelyzet után minden esély meg is van rá. Remélem élni is fognak tudni az írók a felkínált lehetőségekkel.
És ha már szóba került Emily, Vanessa Hudgens karaktere volt az egyetlen, aki már az első perctől kezdve igazán megfogott. Persze mondhatnánk azt, hogy ő a HSM filmek után jókora előnnyel indult nálam, azonban ez nem igaz, hiszen nem ő volt az egyetlen ismerős arc, itt volt ugyanis Bruce Wayne rokona, a kissé bugyuta főnök is, akit anno a Suburgatory-ban ismertem meg, ahol igen szimpatikus karaktert hozott, itt viszont egyelőre eléggé ellenszenves a számomra. Ami pedig a többieket illeti, nos eléggé sablonosnak tűnnek még, ami persze érthető még így a legelején, az igazi probléma akkor lesz, ha a folytatásban sem sikerül majd elmélyíteni a karaktereket.
Ami pedig a cég feladatát illeti, úgy érzem emiatt a szál miatt lehet igazán különleges a show, és nem mellesleg talán ez igényli majd a legjobban az írói kreativitást. Már az első részben is érdekes eszközökkel álltak elő az alkalmazottak, a Superman (és Supergirl) ellen védő, kryptonitot tartalmazó ablaküveges résznél például nagyon jót nevettem, szóval az ehhez hasonló jelenetekből kérnék szépen még többet. Na és persze azt is nagyon tudnám értékelni, ha általam is ismert szuperhősök illetve gonoszok is megjelennének a folytatásban, bár azzal tisztában vagyok, hogy a The CW szériáinak szereplőire nem sok esély van. De tudjátok, a remény hal meg utoljára. 🙂
Értékelés: 8/10.
Bár eredetileg csak hét pontot terveztem adni a látottakra, de ahogy átolvastam a kritikát, gondoltam bizalmat szavazok a sorozatnak, így megkapja a nyolc pontot tőlem, már csak a “cukisága” miatt is. Igazság szerint már most megnézném az eddig kijött epizódokat is, ám félek tőle, hogy túlságosan addiktív az anyag, így inkább megvárom míg a teljes – és nagyon remélem, hogy nem egyetlen – szezon lemegy. Addig is, ha netalántán vacilláltatok volna azon, hogy belekezdjetek, javaslom adjatok ti egy esély a Powerlessnek.
