Véget ért a Sztárban sztár: Kritika a nyolcadik évadról

Maximálisan örültem az idei győztesnek.

Közel kilenc évvel ezelőtt indult hódító útjára a TV2 nagyszabású showműsora, a Sztárban sztár, amely már túl van nyolc celebes, két tehetségkutatós és két gyerekváltozaton is, ráadásul idén úgy döntött a csatorna, hogy dupláz, és idén kétszer is képernyőre kerül majd. Ezek után szerintem joggal merülhet fel a kérdés, hogy van-e még ennyi igény a műsorra, illetve nem fáradt-e már el a formátum? Nem először keresem erre a választ, hiszen már 2017-ben is feltettem magamnak az utóbbi kérdést, és akkor sajnos eléggé az igen felé hajlottam. Ezt követően azonban két évre parkolópályára tették a műsort, és behozták a Sztárban sztár leszek!-et, ami az eltérő tematikának köszönhetően üdítően frissen hatott a műsorfolyamra. Szóval, látva a nyolcadik évadot, szerény véleményem szerint túllendült a mélypontján, és a nézettségi adatokat tekintve, továbbra is igény van a formátumra.

Kevés olyan egész estés műsor van ma már manapság, amiket még mindig nyomon követek, ám a Sztárban sztár tipikusan ebbe a kategóriába tartozik, egy szezonját sem hagytam még ki, nem véletlenül, hiszen évről évre minőségien szórakoztató évadokat produkáltak a készítők, ami nagyrészt a zseniális castingnak köszönhető. Minden etapnál próbáltak legalább egy-két régi visszatérőt (Baby Gabi, Hevesi Tamás, Galambos Dorina), vagy éppen tehetséges, ugyanakkor szórakoztató(nak vélt) egyedeket találni (Kökény Attila, Emilio, Zámbó Krisztián), de a fiatalabb generáció érdeklődési körébe vágó előadókról is gondolkodtak (Berkes Olivér, Miss Mood, Marics Peti).

A casting mellett azért a heti feladatok kiválasztása is falsúlyos a siker érdekében, amit eddig a műsornak zseniálisan sikerült adaptálnia, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy egy adásban láthattunk operától fogva, mai slágeren át régi klasszikusokat is. Mondjuk talán ebben az esetben néha már kissé túlzásba is esnek a készítők, hiszen sűrűn előfordulnak az utánozó előadok között a 80′-as évek ikonikus sztárjai, vagy éppen a 90′-es évek magyar bandái, de számomra ez sem számít hibának, hiszen bármikor megtudom hallgatni az örökzöld slágereket.

A bevett receptek mellett Tilla jelenléte biztos még, hiszen a második évad óta végig ő viszi el a hátán a showt, és őszintén szólva már nem is nagyon tudnék elképzelni mást a helyére. Rajta kívül a zsűri összetétele azért már jócskán szokott változni, idén például Lékai-Kiss Ramóna, Makranczi Zalán, Kökény Attila és Papp Szabi foglaltak helyet a pulpituson, vegyes véleményeket kiváltva. Számomra a kezdeti Liptai-Majoros-Hajós-Bereczki összetétel volt az etalon, hozzájuk nem is sikerült egyenlőre felérnie senkinek sem, és bár veszített az egyik aduászával, de mégis a versenyzőknek sikerült valahol kárpótolniuk.

Talán azért is szeretem annyira a formátumot, mert mindig sikerül meglepniük a versenyzőknek, és olyan oldalukat is megmutathatják a zenészek, amire eddig nem nagyon volt lehetőségük. Kitűnő példa rá Szekeres Adrienn, akinek a munkássága során biztosan mindenkiben kialakult egy összkép róla, és ő hétről-hétre előre törve bebizonyította sokoldalúságát. De a tipikus színésznek titulált delikvenseknek is remek alkalom kitörni a skatulyából, amivel remekül élt Ember Márk, vagy éppen Stohl András – aki bebizonyította, hogy versenyzőnek sokkal jobb, mint anno ítésznek volt.

Az eltelt kilenc adás során bizony több kedvencem is lett, illetve több olyan versenyző is volt, akitől fájóan hamar kellett búcsút inteni, legjobban Dallos Bogi távozását sajnáltam, ami számomra is nagy meglepetés volt, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire tehetséges, és remekül helyt áll majd, akár csaj, de még pasi formában is. Egyébként különösen a lányok estek ki folyamatosan a műsorfolyam elején, amit nem éreztem fairnek, de természetesen elfogadtam a nézők döntését.

A kialakult TOP4-es mezőnnyel egyébként maximálisan egyetértettem, ahogy a kihirdetett győztes személyével is, hiszen a Bytheway egykori tagja, Vavra Bence nem egyszer mutatott karakterhű átszellemüléseket, Adele-en keresztül Will.i.am-en át, a Florence and the Machine énekesnőjeként is remekül helytállt, de az i-re a pontot egyértelműen a fináléban tette fel Sam Smithként. De nem csak rá igaz az utóbbi megfigyelés, hiszen Marics Peti számára Charlie megformálása volt a legjobb produkciója. Mondjuk Ember Márk győzelmével is kibékültem volna, de Bence győzelmével teljesedett ki igazán a nyolcadik kiadás.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevetve, egy erős hét pontra tudnám értékelni az idei szezont, ami egyáltalán nem rossz eredmény, sőt! Továbbra is szeretem a műsort, ahogy a tehetségkutató változatát is, de jót tett neki anno a két éves pihentetés. Éppen ezért sem bánnám, ha jövőre inkább a már négy éve szüneten lévő másik nagyszabású formátumát, A Nagy Duettet venné elő a TV2, amire már egyébként is volt ígéret tavaly, csak végül valamiért mégsem valósult meg…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.