Kissé összecsapottnak éreztem az egészet.

Majdhogynem napra pontosan 20 év elteltével indult el tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb sorozatának, a Bűbájos boszorkák reboot változata az amerikai The CW képernyőjén, ráadásul elődjéhez hasonlóan vasárnap este, én pedig, bár az előkészületi folyamatokban láttam némi kivetnivalót, mégis tudtam, hogy előbb vagy utóbb be fogok próbálkozni az új sorozattal. Pár napja végül sort kerítettem rá, és igyekeztem elvonatkoztatni az eredetitől, ám a készítők egyáltalán nem voltak ebben a segítségemre, hiszen rengeteg motívum és történés visszaköszönt, ami mondjuk valahol érthető is, hiszen valahol mégiscsak el kell kezdeni a sorozatot. Ám ha a folytatás is ennyire hajazni fog a Halliwell lányok által bemutatott eseményekre, akkor gyanítom nem leszek jelen hosszabb távon, és sajnos kénytelen leszek kaszálni a sorozatot…

Minden pilotkritikát az alapsztorival szoktam kezdeni, ami ezúttal sem maradhat el, mert bár én – és gyanítom még a blog olvasói közül néhányan – nagyon is tisztában vagyok az eredeti sorozattal, azért nem szabad megfeledkezni az újabb generációkról sem, akik nem hallottak a bűbájos boszikról, és számukra az új nővérek lesznek az egyszeri és megismételhetetlen. Szóval adott két testvér, akik egy napon elvesztik édesanyjukat, és próbálnak túllépni a szörnyű tragédián, amikor is váratlanul betoppan hozzájuk legidősebb nővérük, aki csak az édesanyjuk halála tudta meg, hogy vannak még élő rokonai. A testvéri összeborulást és ismerkedést azonban megnehezíti az a tény, hogy Marisol halálával lányai végre birtokba vehették boszorkány természetükből fakadó erejüket, így Macy a telekinézis, Mel a fagyasztás, Maggie pedig a gondolatolvasás tudatával kell tovább élni életüket, miközben bármikor rájuk támadhat egy-egy démon/warlock és minden más gonosz természetfeletti lény.

Bevallom őszintén, kissé negatívabb hangvétellel kezdtem neki a pilot megnézésének, talán éppen ezért is történhetett meg az, hogy összességében mégiscsak pozitívan csalódtam az első epizódban. Mondjuk a sztori alapján semmi meglepőt nem tapasztaltam, hiszen egy-két apróságot leszámítva, minthogy a nagyi helyett itt jelen esetben az anya volt képben egy rövid ideig, tulajdonképpen az eredeti sorozat egyfajta mixét kaptuk meg, beleszámítva Paige esetét is. Tulajdonképpen csak a foglalkozásuk tekintetében tapasztaltam némi eltérést, amiből még adódhat egy-két érdekes fordulat, remélem a készítők ki is fogják használni az ebből adódó lehetőségeket.

Azt azért szeretném hozzáfűzni az előző gondolatmenetemhez, hogy rettentően rohamtempóban haladtunk előre a pilotban, és ha nem ismertem volna az eredeti sorozatot, nem biztos, hogy minden egyes történést megértettem volna. Értem én, hogy az alapozás fontos, de nem biztos, hogy mindent el kellett volna sütni a pilotban, hiszen így kvázi arra sem volt lehetőség, hogy egy kicsit megismerjük a szereplőket, és egy minimális kapcsolódási pontot is kialakítsunk valamelyikükkel ahhoz, hogy a folytatásra is egyértelműen benevezzen az ember. Persze a végén csak elsütöttek egy mini cliffhangert a fényőrzővel kapcsolatban, de az is inkább a röhejes kategória volt, mintsem komolyan vegyem az egészet.

Ettől függetlenül azt azért elismerem, hogy a színészek többsége valóban szimpatikusak voltak, ez alól csakis Mel megformálója a kivétel. Mondjuk sokkal inkább maga a karakter volt irritáló mintsem a színész, de előbbi annyira, hogyha továbbra is hozni fogja ezt a lázadó, mindenki véleményére magasról teszek figurát, akkor már csak miatta kénytelen leszek kiszállni. Rég találkoztam már ennyire utálatos karakterrel, ami azért is szomorú, mert nekem Prue után Piper volt a kedvenc szereplőm az eredeti sorozatban, ezért is rossz látni annyira, hogy ennyire elcseszték a középső testvér karaktert. Egészen egyszerűen semmi szerethetőség nincs benne, épp ezért sem értem, hogy miért tartanak ki mellette a többiek…

Értékelés: 7/10.

Sokáig gondolkodtam, hogy hat vagy hét pontot adjak a látottakra, végül mégiscsak a hetes mellett döntöttem, gondoltam megszavazok egy kis bizalmat előre, aztán majd meglátjuk, hogy megérdemelte-e vagy sem. Azért, hogy mondjak még egy kis pozitívumot a sorozattal kapcsolatban, a modern korból adódó CGI effekteket egészen megfelelően használják fel a készítők, a képességek ábrázolása például kifejezetten tetszett, egyedül csakis a teleportálás nagy szívfájdalmam, ez az örvény egyáltalán nem jött be. De tudjátok, erre szokták mondani, hogy ízlések és pofonok. 😉