13 Reasons Why (Tizenhárom okom volt): A harmadik évadról

A rajongói szívem fiaskodik most a racionálissal…

Talán ennyire nehéz még sosem volt megfogalmazni egy kritikát, mégis kénytelen leszek, de előtte engedjetek meg nekem egy kis visszatekintést. A Tizenhárom okom volt egy zseniális könyv, amelynek odáig meg vissza imádtam minden egyes történését, a belőle készült sorozat első évada pedig hűen visszaadta a könyv minőségét, sőt, olyannyira látszott a készítők és a színészek rajongása Jay Asher mesterműve iránt, hogy időnként még némi pluszt is sikerült hozzáadni, amitől csak még valósághűbb, még jobb lett a végeredmény. A második évadnak azonban sikerült mindezzel szembemennie, és egy igen hullámzó etapot kaptunk, mi rajongók, amivel majdhogynem sikerült a sárba tiporni szegény Hannah-t. Már akkor nem voltam biztos, hogy valóban jó ötlet volt a harmadik évad berendelése, ám látva az előzetest, próbáltam elhessegetni a vészjósló gondolatokat, és reményekkel teli kezdtem neki az évad nézésének még augusztus legvégén. Látva azonban a felemás évadnyitó epizódot, csak szeptember végén folytattam a sorozatot, és csak mostanra sikerült befejeznem. Ilyen még sosem fordult velem elő, hogy egészen pontosan 4 hónapba (!) teljen, hogy befejezzem az egyik kedvenc sorozatom aktuális évadját. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy valóban kevés időm volt mostanság sorozatnézésre, de amikor akadt is néhány szabad órám inkább A Goldberg családot néztem, mintsem, hogy folytassam a 13 Resons Why-t, mindez pedig szerintem eléggé előrevetíti azt, hogy mekkora csalódás is volt ez az évad.

Pedig nem lett volna olyan rossz ez az évad, ha az írók egy picit jobban odafigyelnek, és nem esnek túlzásba a játékidő kapcsán, na meg persze az sem ártott volna, hogy Netflix ide-vagy oda, de ha csak 40-45 percesek lettek volna az epizódok, sokszor ugyanis képtelenek voltak mit kezdeni a plusz percekkel, és olyan vontatott jelenetekkel töltötték meg, amitől néha unalmassá vált egy-egy epizód. De nem segített a helyzeten az sem, hogy mennyire képesek voltak szétbarmolni egy-egy igen jól felépített történetszálat, és így olyan karakterfejlődéseket szalasztatottak el, amiket fájó volt végignézni. Leginkább az utolsó részek kapcsán igaz ez, de erre majd később kitérek.

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha nevén nevezem a dolgokat, és elárulom, hogy a teljes évadot arra próbálták ráhúzni, ki ölhette meg Bryce Walkert. Ennek kapcsán meg is tartották a két síkon mesélést, amire véleményem szerint néha kicsit ismét nehéz volt odafigyelni, és nagyon kellett koncentrálni, hogy mégis mely esemény mikor történt. Merthogy most is több kisebb apróbb történésnek kulcsfontosságú szerepe volt, hiszen majdnem minden epizódban egy-egy diákra próbálták rákenni a gyilkosságot, holott az igazság ennél kicsit bonyolultabb.

Ami pedig a diákokat illeti, noha már néha kicsit hiteltelen volt, hogy szinte mindenkivel folyamatosan csak a rossz dolgok történnek, és közben a szülők a megannyi tragédia ellenére továbbra is figyelmen kívül hagyják gyermekeik életét, mégsem ez volt a legbosszantóbb az egészben. Egészen egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kellett annyit titkolózniuk egymás előtt, pláne abból kiindulva, hogy már rég rájöhettek volna, hogy az igazság előbb-vagy utóbb úgyis kiderül. Bármennyire is azt próbálták sugallni, hogy ők milyen jó barátai a másiknak, én mégis azt láttam, hogy inkább a rossz dolgok és a bűntények eltussolása hozzák közel egymáshoz, és korántsem az, mert szimpatikusak lennének egymásnak. Tony és Clay “barátságát” is remekül bemutatták azzal, hogy például még  Bryce is hamarabb megtudta mi történt Tony családjával, mint Clay. De természetesen ellenpéldát is tudnék felhozni, Jessica vagy éppen Tyler mellett nagyon szépen kiálltak, az már más kérdés, hogy utóbbi esetében el kellett telnie némi időnek, hogy végre valaki felfigyeljen rá.

Azért annak is örülök, hogy egyesek próbáltak túllépni a sérelmeiken, és tényleg elindultak a gyógyulás útján, Jessica és csoportja például számomra telitalálatnak bizonyult, ahogy Tyler cselekedetei is, hatalmas karakterfejlődést tett meg a srác. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a végére sikerül megszeretnem a srácot, aki a kezdetek kezdetétől inkább idegesített mintsem, hogy szimpatizálni tudtam volna vele. De tetszett ám Monty története is, azzal, hogy jobban megismertük az apjával való viszonyát, na meg a szexuális beállítottságát, és a küzdelmet magával, hogy mindezt elnyomja, érdekes volt végignézni, noha jobban is lezárhatták volna a történetét. Egyes egyedül Justin visszaesését nem tudtam sokáig hova tenni, aztán persze idővel ezt is próbálták megmagyarázni, noha úgy gondolom ebben az esetben az írók már egy picit túlzásba estek, és hagyni kellett volna ezt a szálat, főleg a gyerekkorában történteket.

Míg egyes diákok eltűntek, mint Sky vagy Courtney, érkeztek újak is, akik közül a legirritálóbb egyértelműen Ani volt. Rég találkoztam már ennyire idegesítő karakterrel, aki úgy avatkozott bele körülbelül mindenki életébe, hogy semmi köze sem lett volna hozzá, a többiek pedig természetesen mindezt hagyják. Nekem túl sok volt a lány, és megértem amiért a legtöbb néző nem bírta, azt viszont már túlzásnak találom, hogy folyamatosan kapta a negatív üzeneteket a közösségi oldalain, és emiatt kénytelen volt törölni magát a színésznő. Ezt azért már rég túlment egy határon, és a vicc az egészben, hogy pont egy olyan sorozat rajongói tették mindezt, ahol többek között azt is bemutatták már korábban, hogy a közösségi média mennyire hozzátud járulni egy-egy végzetes tett megtörténéséért. Ettől függetlenül muszáj vagyok kimondani, hogy lehet jobb lett volna az évad Ani nélkül….

Végül elérkeztünk az évadzáró eseményeihez, amelyet már kénytelen vagyok spoileresen kitárgyalni!

Ha két fő eseményt kellene kiemelnem az évadból, akkor azt mondanám, hogy amelett, hogy Bryce gyilkosát keresték, a visszaemlékezések által annak is szemtanúi lehettünk, ahogy Bryce leszáll a magaslóról, és tudatosul benne mit is művelt az elmúlt években, hovatovább néha már a bűnbánat jelét is tanúsítja, amit megható volt nézni, különösen amikor meghallgatta Hannah kazettáit, vagy amikor találkozott Hannah édesanyjával. Sőt mi több, voltak olyan jelenetek, amikor sajnáltam is picit szegényt, hiszen nagyon úgy tűnt, hogy ő próbál megváltozni csak a többiek nem vevőek rá, vagy ahogy ő mondta az utolsó részen, a világ. Mondjuk az utóbbit már túlzásnak találtam, de ez már csak a hab a tortán volt. Az írók azzal tették semmissé Bryce bűnbánatát, amikor puszta bosszúból eltörte Zach térdét, majd a bosszúhadjárat, amibe belekezdett volna miután Zach úgy elintézte őt. Ezek után már nem tudom komolyan venni Bryce korábbi tetteit, amit rettentően sajnálok. De a halálával kapcsolatban azt sem hittem volna, hogy “csapatmunka” lesz, és bár Alex hirtelen felindulását megértem, azt már korántsem, hogy sem Alexnek sem pedig Jessicának nem volt lelkiismeretfurdalása még később sem. Ahogy pedig az egészet Monty-ra kenték végül, na az már végképp nem volt szép, még annak ellenére sem, hogy ő időközben meghalt a börtönben. Hiába bántalmazta Tyler-t, akkor sem érdemelte meg az emlékének a bemocskolását, a halált meg pláne nem.

Értékelés: 5/10.

Bármennyire is fájó, de 5 pontnál többet nemtudok adni a teljes harmadik évadra. Igazán sajnálom, amiért idáig jutott a sorozat, lehet jobb lett volna, ha már az első évaddal befejeződik. De sajnos még hátra van még egy utolsó etap, amit már most ki lehet találni, hogy nagyjából kilehet találni, hogy miről fog szólni, lévén megtalálták a fegyvereket, amiket Tyler felhasznált volna a tavaszi bálon, valamint Monty barátja sem hiszem, hogy csendben fog maradni. Az eddigiekből kiindulva pedig ismét egy vontatott évaddal leszünk kénytelenek szembenézni, amit biztosan megfogok nézni is, lévén már csak 13 epizódot kell majd megnézni ahhoz, hogy végérvényesen véget érjen a sorozat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük