Valami kissé megváltozott.
Mindent összevetve nem volt ez egy rettentő rossz évad, csupán nem éreztem annyira összeszedettnek, mint a korábbiakat. Míg egyes szereplők továbbra is nagyon szép utat jártak be, addig másokkal érezhetően nem nagyon tudtak mit kezdeni az írók, és konkrétan majdhogynem karakteridegen cselekedeteket vittek véghez. Ráadásul egy általam igencsak szeretett szereplőtől is kénytelen voltam elbúcsúzni Sheila személyében, szóval eléggé vegyes érzések kavarognak most bennem.
De jöjjön inkább a részletes elemzésem az ötödik évadról, amely spoileres lesz ugyan, de ígérem korántsem lesz annyira negatív, mint a bevezető.
Amilyen szépen felépítették Fiona karakterét az eltelt évadok alatt, úgy sikerült az ötödik etapban teljesen lerombolni az imidzsét, ami nekem nagyon tetszik. Persze értem én, hogy ő is egy Gallagher, ergó korántsem tökéletes, mégis olyan hibákat követett el ezúttal, amelyek egyáltalán nem vallnak rá. Végig az volt az érzésem, mintha tudat alatt szándékosan próbálta megtorpedózni a kapcsolatait, mivel nem méltó arra. De persze az is lehet, hogy csak én képzelgek bele ilyesmit, és valójában az íróknak mégcsak meg sem fordult a fejükben mindez, csupán szerették volna kimozdítani a karakter a komfortzónájából. Nos az utóbbi mindenképpen sikerült, csak sajnos egyáltalán nem sült el valami jól. Már a Gussal való hirtelen házasság is eléggé hihetetlen volt, de Jimmy visszatérésével már tényleg túlzásba estek. Szerencsére hamar lelépett a srác, ám Fiona ezt követően sem maradt szerelmi háromszög nélkül, hiszen itt volt még a főnöke Sean is… Remélem a folytatásban hamar lezavarják majd ezt az egészet, és leszállnak majd Fiona szerelmi életéről, túlságosan összetett karakter ahhoz, hogy állandóan csak emiatt legyen a középpontban.
Fiónával ellentétben Frank ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, általa ismét visszatért a negyedik évadban úgy hiányolt dramedy szerű vonal. Míg a szeszfőzdéjén enyhén szólva kiakadtam, pláne annak fényében, hogy tulajdonképpen emiatt ment el végül Shelia, addig az orvosnő, Bianca érkezésének már nagyon örültem, hiszem meglehetősen fordulatos szálat sikerült általa belecsempészni a sorozatba. A legjobban mégis az tetszett, ahogy Frank idővel tényleg beleszeretett a lányba, jó volt látni, hogy képes ő is igazán ragaszkodni valakihez. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogja megviselni Bianca halála a folytatásban.
Lip és az egyetemi élete továbbra is nagyon bejön, a részeges professzorával való közös jeleneteiket pedig kifejezetten üdítő volt nézni, hiszen rengeteg hasonlóságot lehetett felfedezni közöttük. Ebben a szezonban egyébként egyértelműen ő fejlődött a legtöbbet a Gallagher családtagok közül, ugyanis végre valahára elértünk odáig, hogy nem csak nyűgnek érzi az egyetemet, hanem igenis belátta, hogy a saját életét fogja megkönnyíteni azzal, ha sikerül elvégeznie. Ráadásul még a professzornővel folytatott viszonyának köszönhetően még a szerelmi élete is fejlődött idén. Azt azért nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy pozitív irányban, mert a professzornő sajnos sok buktatókat tartogathat még, mindenesetre én nagyon is elégedett vagyok az életének alakulásával.
Szegény Ian egy meglehetősen komoly szálat kapott a bipoláris depressziójával, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, mindemellett pedig a Mickey-vel való kapcsolata most ért el igazán a tetőpontjára. Szörnyű volt nézni, ahogy mindketten szó szerint szenvedtek emiatt, ugyanakkor Mickey hihetetlen karakterfejlődést mutatott azáltal, ahogy próbálta istápolni Iant, és minden nehézség ellenére ki akart tartani mellette, éppen ezért ért hideg zuhanyként az évadzáró epizódban felvezetett cliffhanger. Fájó beismerni, de teljes mértékben megértettem Ian érveit, hiszen először is egyedül kell kitapasztalnia a betegségét. Szóval ha már tényleg szakítás lesz a vége, akkor őszintén bízom benne, hogy csak ideiglenes lesz az egész.
Debbie sajnos hozta a negyedik évadban bemutatott szintjét, sőt az értelmetlen húzásival még tovább merészkedett, és most már eljutott addig a bizonyos pontig, hogy most már tényleg rettentő bosszantó lett a számomra. Az egykor rendkívül értelmes lány mára már a múlté, akinek a legfőbb célja a pasizást követően egyből az lett, hogy felcsináltassa magát. Elnézést kérek a nem éppen kulturált szófordulatért, de tényleg nagyon kiakasztott ezúttal Debbie viselkedése, aki mindemellett meg Fiónával is meglehetősen rútul bánt, és inkább a nem is igazán ismert féltestvérétől fogadott el tanácsokat. A kamaszodásával járó hormon és más egyéb változások pedig szerintem továbbra sem elegendő indok a cselekedeteire…
Fiona és Debbie mellett Sammi is teljesen kifordult magából, aki a végére olyan szinten megutáltatta velem magát, hogy egyáltalán nem bánnám, ha a folytatásban már egyáltalán nem bukkanna fel. Egyedül a helyenként már-már kínosan vicces beszólásait fogom hiányolni, de mégis megbocsáthatatlan módon bánt el Iannel. Sammi eltüntetése mellett Carl kiírását sem venném rossz néven, aki a drogbizniszével egy olyan határt lépett át, amit nem feltétlenül fogok tolerálni. Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy a javító mennyire lesz hatással rá, gyanítom semennyire sem. Végezetül jöjjön a szebb napokat is már megélt párosunk, Kev és Veronica, akiknek a kőkemény drámázásuk rettentően hidegen hagyott, sőt még idegesített is, éppen ezért nagyon tudnám díjazni végleges szakításukat…
Értékelés: 7/10.
Bár a kritikából nem biztos, hogy kiderül, de én továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, csak az ötödik évadában olyan változásokat véltem felfedezni, amelyek nem feltétlenül voltak kellően megalapozva, éppen ezért egy erős hét pontnál többet nem tudok adni a látottakra. Ettől függetlenül a Shameless iránti rajongásom egy cseppet sem változott, éppen ezért amint tehetem, neki is kezdek a hatodik évadnak.
