Minden hibája ellenére megszerettem a sorozatot.

Az eddigi tapasztalatok alapján az RTL Klub vezetősége bizony jól tett, amikor pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy belekezdenek a sorozatgyártásba, hiszen a Válótársak viszonylag közepes, illetve A mi kis falunk elképesztő sikere után A Tanár első évadára sem lehet panasz, az évadzáró epizód például sorozatcsúccsal búcsúzott. Persze a nézettség és a minőség nem feltétlenül tükrözik egymást, ebben az esetben azonban viszonylag helytállónak tűnik, én legalábbis nagyon megszerettem. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden szempontból tökéletes volt, ugyanis továbbra is hiányoltam az amerikai sorozatokban megszokott összeköttetéseket, ettől függetlenül igenis lekötöttek a heti esetek, szóval a továbbiakban is próbálom ennek fényében értékelni az első etapot.

Bármennyire is igyekeztem nem beállni a sorba, és végig racionálisan hozzáállni az egészben, végül azonban már én sem tudtam nem szimpatizálni Nagy Ervin karakterével. Bár azt továbbra is állítom, hogy nem alapozták meg ahhoz eléggé Vasvári Szilárd jellemvonásait ahhoz, hogy feltétlenül elhiggyem neki a diákjai felé mutatott ilyen szintű elköteleződését, mégis megértem az írókat, hogy miért esett a választásuk egy ennyire kiugróan más tanár megalkotásához, mert igenis kellenek azért a pozitív tanárok is, pláne a mai világban. Mondom mindezt úgy, hogy egyetemistaként még nem állok annyira messze a középiskolás éveimtől, és nekem is voltak azért olyan tanáraim, akikben emberileg is meg lehetett bízni valamilyen szinten, de azért Szilárddal ennyire megegyezővel sajnos nekem se volt szerencsém. Szerintem sokan örültek volna egy hozzá hasonló tanárhoz a diákévei alatt. De azt azért szeretném hozzátenni, hogy ettől a “megszállottságától”  tulajdonképpen nagyon hiteltelenné és álomszerűvé vált volna a karakter, nagyon kellet a magánéletben bemutatott tökéletlensége ahhoz, hogy emberibb formát kapjon.

Ám mielőtt még rátérnék Szilárd hódításaira, nem mehetek el szó nélkül a “heti esetek” mellett. Már a pilotban is igen komoly témát pedzegettek az örökbefogadással, ami a folytatásban sem volt másképp, a családi viszály mellett a felnőtt-diák viszonyon át egészen a bevándorlási mizériáig. Mind egytől-egyig érdekesek voltak ahhoz, kitöltsék azt az egy-egy epizódot, amit rájuk szántak, de egyértelműen nem ezek tették fel az i-re a pontot. Számomra az iskolai zaklatás, vagyis bullying és a melegség kérdése voltak a legérdekesebbek, előbbit pedig még ráadásul egészen alaposan átrágták, még annak ellenére is, hogy az ügyek megoldására  jó ha szántak úgy kvázi 5 percet. Ám a sorozat erőssége egyben a gyengesége is volt, hiszen sosem kerültek többet előtérbe ezek az ügyek, sőt ezek a diákok valahogy mindig eltűntek a későbbiekben, és szinte sosem jutott rájuk idő, hogy netán egy percet is megszólaljanak. Olyan volt az egész, mintha meg sem történt volna, ez pedig alaposan megtörte a folytonosságot, legalábbis a számomra mindenképpen.

Már a heti ügyek többsége is néha kiszámítható volt, amit csak tetőzött Szilárd és Klaudia bimbózó románca, annyi szerencséjük volt csupán, hogy nagyon a mellékvágányon futott mindez, ráadásul a kémia is megvolt a színészek között, utóbbi pedig nagyot dobott az élvezhetőségi faktorból. Szilárd mellett egyébként még pont Klaudia tűnt ki a tanári karból, akit érezhetően érdekelt a tanulói sorsa, noha abban már nem vagyok biztos, hogy Szilárd nélkül is ennyire kiállt volna a diákokért vagy sem. Ellenben az igazgatóval, aki bizonyos szinten kisebb karakterfejlődésen ment át, elég csak az évadzáróban történt eseményekre gondolni.

És akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos ponthoz, a rutinos látogatók ugyanis megszokhatták már, hogy a kritika vége felé rendszerint az évadzáróban történtekről külön szoktam tárgyalni, azonban a sorozat tematikájának egyik hátránya, vagy lehet, hogy inkább az íróké, hogy az utolsó, nyolcadik epizódban semmi sem utalt rá, hogy ezt szánták volna évadzárónak. Konkrétan az utolsó két-három perctől eltekintve egy évadközi epizódnak is simán megállta volna a helyét, az utolsó percek pedig inkább voltak illúziórombolók, mintsem izgalmasak, merthogy a TV2 saját gyártású sorozatában, a Korhatáros szerelemben is majdhogynem hasonló jelenetek játszódtak le, annyi különbséggel, hogy míg utóbbinál azért sokkal biztosabb véget kaptunk, míg itt ugyebár inkább a cliffhangerre utaztak szó szerint.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevéve én nagyon megszerettem a sorozatot, a sikerességének köszönhetően pedig szinte már garantált a második évad, annál is inkább, mivel az írók már elkezdtek aktívan dolgozni az ügyön, persze ez csak akkor válik teljesen biztossá, ha a csatorna hivatalosan is berendeli, ám azt gondolom ez már csupán formalitás. Továbbá azért is adok csupán 7 pontot a teljes évadra, hogy legyen hova fejlődnie. Mindenesetre bátram ajánlom a sorozatot megtekintésre, azok számára is, akik vissza szeretnének szerezni egy kis hitet az oktatási rendszerrel kapcsolatban, meg természetesen azon sorozatrajongók számára is, akik szeretik a hazai piacot is. Végezetül azzal zárnám soraimat, hogy elárulom, remélem, hogy az írók nem lőtték el most minden patronukat, és a leendő második évad is legalább annyira ott lesz minőségileg mint az első.

Képek forrása: RTL Sajtóklub