Kezdésnek nem volt rossz, de kétlem, hogy benevezek a folytatásra is.
Miután ennyit foglalkoztam én is a tegnap elrajtolt hazai gyártású telenovellával, az Oltári Csajokkal, gondolom nem túl meglepő, hogy a premier idejében én is ott ültem a tévé képernyője előtt, és megnéztem, hogy mit szerencsétlenkednek össze az Erdész nővérek. Na jó, ez a megfogalmazás talán kicsit túl erős volt, de valóban néha olyan kilométerekre kiszámítható jelenetekkel volt tele a pilot, hogy tényleg ez volt a legelső gondolatom. Tulajdonképpen semmi eredetiséget nem tudtam felfedezni benne, hozta a műfajon belül elvárható kötelező “fordulatokat” de mégis olyan szerethető közegben tette mindezt, hogy sikerült végig lekötnie a figyelmemet, és szívesen néztem volna tovább is. Ennek ellenére elég kicsi rá az esély, hogy valóban folytassam a telenovellát, a továbbiakban pedig el is árulom, hogy miért.
A sorozat atyja és egyben producere, Kalamár Tamás egy interjúban elárulta, szerinte a történet a legfontosabb, azzal lehet igazán eladni a produkciót, és csak utána jönnek a szereplők. Ezzel a kijelentéssel részben egyetértek, hiszen valóban fontos egy érdekes sztori kitalálása, de ha a közben a karakterek csapnivalóak, akkor nem lehet fenntartani a nézők figyelmét hosszabb távon, és előbb vagy utóbb de mindenképpen elfognak pártolni. Nos ebben az esetben szerencsére nem kell emiatt aggódni, hiszen bár a karakterek rendkívül egydimenziósnak tűntek, mégis mindenkiben volt valami, ami miatt ezt sem tudnám felróni hibaként. És különben is, valószínűleg csak azoknak fog mindez feltűnni, akik hozzám hasonlóan inkább az amerikai sorozatokat részesítik előnyben, az Erdész família és baráti társasága ugyanis remekül hozta a dél-amerikai teleregényben ismeretes jellemvonásokat, miközben a magyar normákhoz megfelelően alkalmazkodtak.
A sztori amennyire bugyutának tűnik első körben, éppen annyira válhat érdekessé a nézők számára. Adott ugyanis a három Erdész lány, neveltetésükből és korukból adódóan pedig tulajdonképpen mindannyian mást szeretnének az élettől, ám mindent felrúg a gazdag nagynéni ajánlata: annak a lánynak adományozza oda villáját, aki a leghamarabb férjhez megy. Szerencsére aggodalomra semmi ok, hiszen mindhárom lány számára kialakulóban van/lesz a szerelem, így a kérdés már csak az, hogy kinek fog mihamarabb összejönni az esküvő. És ott van még a már elsőre is negatívnak tűnő mostohaapa, akinek már most titkos tervei vannak a hirtelen jött lehetőséggel…
Bár alapvetően Budapesten játszódik a történet, mégis a pilotban igyekeztek a főváros impozánsabb helyeit bemutatni, ami ha a folytatásban is megmarad, akkor a nézők néha tényleg rácsodálkozhatnak majd egy-egy lenyűgöző helyszínen. Mindezt a benyomást erősíti a felvétel minősége is, olyan érzésem volt, mintha egy kisebb film elevenedett volna meg a szemeim előtt. Azon pedig külön meglepődtem, amikor a rész megnézése után olvastam, hogy a helyszínek egy része a ValóVilág villáján belül lettek kialakítva. Ebből is látszik, hogy a stáb mennyire kreatívan használta ki a rendelkezésre álló forrásokat.
Értékelés: 7/10.
Ha egy átlagos heti sorozathoz hasonlítanám az Oltári Csajokat, akkor valószínűleg kevesebb pontot adnék, de próbáltam a műfajon belül megmaradva realistán megítélni a látottakat, így esett a választásom a hét pont mellett. Valóban kellemesen csalódtam az RTL saját gyártású telenovellájában, ráadásul az eddigi hírek alapján a stáb nem is tervez a folytatással, vagyis valóban 100 részes lesz csupán – persze a nézettségi csúcsokat fog döntögetni, akkor a csatorna úgyis kifogja sajtolni azt a második évadot – én mégsem hiszem, hogy hosszabb távon képes lenne lekötni a figyelmemet, így én most ki is szállnék ebből a kerékből. A dél-amerikai szériák mellett a Barátok közt, de különösen az egykori Szeress Most! rajongóinak viszont nagyon is ajánlom megtekintésre az Oltári Csajokat. 🙂
