Minden várakozásomat felülmúlta a pilot.
Várakozásokkal felvértezve kezdtem neki a Riverdale első epizódjának, amely ugyan nem teljesen tudta megugrani a szintet, mégis olyan szinten berántott a forgatagba, hogy a kritika megírása után biztosan ledarálom az eddig adásba került további három részt. Magam sem értem, hogy miért is fogott meg ennyire a sorozat, hiszen a pilotban olyan szinten építkeztek az írók, hogy valójában esély sem nyílt jobban megismerni főhőseinket, na és persze tulajdonképpen azt az irányt sem, amerre a készítők haladni fognak a továbbiakban.
A sorozat alapsztorijáról alig egy hónappal ezelőtt már szó esett az oldalon, ami igazából most is helytállna, de azért megpróbálom kicsit másképp megfogalmazni. Szóval, Riderdale viszonylag egy átlagos kisváros, egy átlagos középiskolával, ahova átlagos diákok járnak, akikkel csupa átlagos dolgok történnek, ám mindez egyik napról a másikra megváltozik, amikor is megtalálják az iskola egyik legnépszerűbb diákjának holttestét a folyóban. Innentől kezdve pedig természetesen megindulnak a találgatások, mégis ki volt képes megölni egy olyan barátságos és példaértékű diákot, mint Jason Blossum, akiről persze hamar kiderül, hogy korántsem volt olyan ártatlan, mint amilyennek mutatta magát…
Én leginkább ettől a gyilkossághoz köthető cselekményektől tartok a leginkább, ezért is örültem nagyon, amiért a készítők csak az epizód vége felé lőtték le ezt a szálat, addig pedig volt alkalmunk kicsit megismerni főhőseinket. A legtöbb szereplő egész érdekes tűnt első benyomásra, ám eléggé egydimenziósnak tűntek, ráadásul a felvázolt gondjaikkal sem igazán léptek ki komfortzónájukból, arról már nem is beszélve, hogy mennyire kiszámítható mederben haladtunk végig az epizód során. Valójában egyetlen egy meglepetés sem ért a negyven perc alatt, ezzel pedig szerintem elég sokat elárultam, anélkül, hogy spoileres lennék.
A kiszámíthatóság ellenére látok én potenciált egyes karakterekben, itt van például az éltanuló Betty Cooper, aki titokban a legjobb barátjába szerelmes, ám szerencsésre ennek a szálnak igen hamar pontot tettek a végére, és legalább nem húzták el egy évadon vagy annál is tovább, legalábbis remélem, hogy nem fog erre sor kerülni. Betty mellett Archie is tartogathat meglepetéseket, ahogyan Veronicánál is az volt az érzésem, hogy csak a felszínt kapargatták az írók, míg Cheryl személyében egy olyan szereplőt ismerhetünk meg, akit szerintem sokan fognak utálni, köztük én is.
Visszatérve a gyilkosságos szálra, egyelőre ezt érzem a sorozat legnagyobb gyenge pontjának, ráadásul a Jasont alakító színész is eléggé rám hozta a frászt – és nem csak maga a holttest, hanem bizony a visszaemlékezős jelenetek során is – ám ha a Polly-val való kapcsolatát érdekesen fogják kibontani az írók, akkor hajlandó leszek még egyszer-kétszer elviselni a színészt. Ami pedig a gyilkosságot illeti, remélem a folytatásban is megmarad a háttérben, és nem ez lesz a fő mozgatórugó, hanem sokkal inkább a középiskola diákjain lesz a hangsúly, valamint természetesen a szülőkön, akik eddig eléggé semmilyenek tűntek, kivéve Betty édesanyját, aki eléggé őrültnek tűnt a számomra, a csodálatos Mädchen Amick pedig remekül hozta a figurát. Kifejezetten üdítő volt a Witches of East End után egy merőben más habitusú karakter bőrébe bújva látni.
Értékelés: 8/10.
A The CW idei újoncai közül egyértelműen a Riverdale fogott meg a leginkább, éppen ezért megelőlegezem számára a nyolc pontot, aztán majd meglátjuk, hogy mégis mi fog kisülni az egészből. Ó, és mielőtt elfelejteném, bár ahogy elnéztem a magyar felirat is szorgosan készül az epizódokhoz, én első körben mégis angol felirattal néztem meg az első epizódot, és nagy meglepetésemre a történések 90%-át tökéletesen megértettem, csupán néhány szót voltam kénytelen kiszótárazni. Mivel eléggé közepes az angol tudásom, éppen ezért nagy sikerélmény volt mindez a számomra, így a további epizódokat is igyekszem majd ezt a tendenciát követve megnézni. Szóval én nagyon tudom ajánlani angolul tanulók számára az angol feliratot, ugyanis gyakorlásnak tökéletes a sorozat. 🙂
