Az alaptörténet az, hogy Eliza-nak rengeteg ismerőse van a közösségi médián, rengetegen követik őt a Twitteren, Facebookon, hiszen minden idejét azzal tölti, hogy megossza élete minden egyes pillanatát a világhálón. Egy nap azonban, amikor kínos dolog történik vele a repülőn, a kollégái megörökítik a ciki helyzetet, és feltöltik különböző oldalakra, ekkor esik le igazán Eliza-nak, hogy nincs egy igaz barátja sem, aki mellette állna, akit felhívhatna. Ezért úgy dönt, hogy a munkahelyén dolgozó, szakterületében kiváló Henry-t kéri meg arra, hogy változtassa meg, aki történetesen a lehető legkevesebb időt tölti a közösségi hálón.
Ez tipikusan egy olyan sorozat lesz, amit vagy szeret az ember, vagy nem. Itt nem lesz átmenet, lévén az egész show Karen Gillan karakteréről szól, aki eső benyomásra vagy vagy szimpatikus, vagy nem. Számomra Karen nagyon szimpatikus, a lehető legtöbbet kihozta Eliza-ból, így ha csak róla lenne szó, biztos lenne a folytatás. John Cho azonban már kevésbé lopta be magát a szívembe. Nem rossz, de nem is jó túlságosan. A legjobb szó rá az, hogy átlagos. Ebből adódóan még jó irányba is elsülhet a dolog, vagyis a karaktere idővel még jó is lehet, most viszont még eléggé sablonos. Akárcsak az A to Z esetén, a Selfie sem büszkélkedhet a legjobb mellékszereplőkkel, habár a portás nő nagyon jó volt. 🙂 Remélem azért a folytatásban több szereplőket fognak felsorakoztatni, és jók lesznek, nehogy végül ez legyen a veszte.
A történettel, ahogy már említettem nem volt probléma, szerintem jól fel volt építve az egész rész, a jó mellékszereplőkön kívül nem hiányzott semmi sem. Nyilván voltak kiszámítható részek, gondolok itt arra, hogy a rész közben szükség volt egy kis veszekedésre, hogy a végén kibékülhessenek, de ettől most eltekintek, hisz valóságos volt a szituáció, már amennyire a történet engedi, hisz ennyire médiafüggő lánnyal még nem találkoztam.
Értékelés: 7/10.
