Claire Holt szívszorító és egyben tabunak számító pillanatot osztott meg rajongóival

Babája elvesztéséről mesélt a Vámpírnaplók és a The Originals gyönyörű színésznője.

Tisztán emlékszem arra, hogy amikor anno elhagyta a The Originals fedélzetét, azzal magyarázta döntését, hogy szeretne több időt tölteni családjával és férjével, akik az Atlantában zajló forgatási helyszíntől távol élnek. Igaz, azóta már túl van egy váláson a H2O egykori sellőlánya, és azóta új párra talált, ettől függetlenül feltehetőleg már 2014 óta készülhetett az anyaságra.

Ezért is nehéz most számomra is leírni azt, hogy mit posztolt pár nappal ezelőtt Instagram oldalán. Claire egy képet tett közzé, amin látszik, hogy egy kórházban fekszik, és egy műtétre vár, méghozzá azért, mert sajnos leállt magzatának a szívverése. A képet eredetileg párjának készítette, ám úgy érezte igenis meg kell osztania mindezt a külvilággal is, hogy a jövőben ne számítsanak tabutémának az ehhez hasonló esetek, illetve, hogy támogatást kapjon és adjon a hozzá hasonló kismamánknak.

A színésznő nyilatkozatát mindenféle változtatás nélkül, az eredeti poszt után közzéteszem magyarul is. Próbáltam a legjobb szavakkal lefordítani, remélem sikerül.

https://www.instagram.com/p/Bf66AdbFiEh/?taken-by=claireholt

“10 nappal ezelőtt készítettem ezt a képet, miközben vártam a műtétemre, miután az én édes kisbabám szívverése leállt. Eredetileg a vőlegényemnek küldtem el a képet, hogy megnyugtassam arról, rendben vagyok. De nem voltam. Életem során még sosem éreztem magam ennél megtörtebbnek magam. Sokáig vívódtam, vajon megéri-e ilyen hamar megosztanom a külvilággal az én személyes gyötrődésemet, és még most is rettegek attól, hogy megtettem, mégis nagyon fontosnak tartom beszélni róla. A műtétet követően órákat töltöttem az interneten olyan nők után keresve, akik már átéltek azt, amit most én. Kétségbeesetten kerestem valakit, bárkit, aki megtudja érteni azt, ahogyan érzem most magam. Valakit, aki alátámasztja nekem, hogy a depresszió és a reménytelenség teljesen normális érzések. Hogy ez nem az én hibám volt. Hogy mindez nemfog megtörni örökre. Végül találtam egy csoportot, ahol olyan nők osztják meg történeteiket, tapasztalataikat, amiket most én is tapasztaltam. Akik nyíltan és sebezhetően beszéltek vetéléseikről, amiről általában nem szoktak nyíltan beszélni. Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy egy gyermek elvesztése olyan dolog, amit magunkban kellene tartani. Miért különbözne attól, amikor egy szeretett embered hal meg? Miért lenne kevésbé jelentőségteljes? íme az, amit megtanultam, miközben elkezdtem kimászni erről a sötét helyről: a támogatás a legfontosabb. Képtelen lettem volna mindezt a megrázkódtatást túlélni partnerem feltétlen szeretete nélkül. A fajdalom ellenére, ő az én kősziklám és biztonsági hálóm. Sohasem fogom tudni eléggé megköszönni neki mindezt. Egyben arra is rájöttem, hogy az emberek nyitottsága mennyire létfontosságú lehet. Amikor elmondtam a történetemet, azokkal, akikkel beszélgettem, majdnem mindenki elmesélte nekem a sajátját vagy akár a közeli családjában történteket.  Nagyon sok ember átmegy rajta, és megértik a fájdalom súlyosságát, mégis csak kevesen mernek róla beszélni. Végezetül szeretnék megosztani egy blogposztot, aminek minden egyes szavával egyetértek (@leandramcohen,@manrepeller). Bárkinek, aki átesett már a vetélésen, én tökéletesen megértelek téged. Teljes mértékben osztozom a fájdalmadon és hidd el, nem vagy egyedül. kérlek legyél kedves magadhoz és remélem egyszer kényelmesen megfogod tudni osztani a saját sztoridat.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük