Visszahozta számomra a reményt a sorozat.
Idén nyáron valamiért jobban vonzottak a könyvek, mint a sorozatok, ennek ellenére több szériánál is behoztam a lemaradásomat. Igen ám, de ekkor jöttek a pofonok, ugyanis nem egy általam igencsak favorizált sorozatnál tapasztaltam minőségcsökkenést, mint az Empire második, vagy a The Originals harmadik évada, ennek köszönhetően pedig a darálási kedvem még inkább alábbhagyott. Mégis megembereltem magam, így megnéztem a Supergirl első etapját, és basszus, milyen jól tettem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy visszahozta a kedvemet a sorozatokhoz, ugyanis remekül szórakoztam az epizódok nézése közben. Nyilvánvalóan voltak benne kiszámítható szálak, mégis annyira jól lettek körítve, hogy engem még ezek sem zavartak.
Míg a The Flash esetében Grant Gustin, addig itt egyértelműen Melissa Benoist viszi el hátán a show-t. Már a pilot kapcsán is csak éltettem a a színésznőt, így ezúttal nem fogom, ahogyan azt is igyekszem elkerülni, hogy állandóan a The Flash-el hasonlítsam össze, ez utóbbi azonban már sokkal nehezebb lesz, hiszen rengeteg párhuzamot lehet felfedezni Barry és Kara között, az esendő személyiségüktől kezdve a néha már igen röhejes ám mégiscsak cuki szerelmi életükön át. Azért az utóbbiban már találtam némi kivetnivalót, de erről majd később.
Noha kissé kiszámítható is volt, mégis nagyon tetszett az évad felépítése, a heti ügyek kellően érdekesek voltak, amelyeknek köszönhetően remek visszatérő- és vendégszínészeket sorakoztattak fel számunkra, mint Italia Ricci vagy Peter Facinelli, akik csak vitték előre a sztorit, nem mellesleg pedig az állandó szereplőinket is árnyalták valamilyen szinten. Tényleg, mondtam már, hogy mennyire jó karakterekkel van tele a sorozat? Kara mellett a leginkább Cat Grant fogott meg a leginkább, aki olyan csodálatos morzsákat szórt el a beszólásaival, amit öröm volt nézni. De nem csak emiatt lett ő a kedvenc karakterem, hanem a kissé ellentétes jellemvonásai miatt: míg kívülről egy magabiztos és egyben rideg nőnek tűnik, aki csak saját magával törődik, ám jobban megismerve hamar rájön az ember, hogy ez koránt sincs így. Na jó, a magabiztosság továbbra is ott van, de emellett igenis törődik azokkal akiket szeret, elég csak a Kara-val való kapcsolatára gondolni. Nagyon imádtam a közös jeleneteiket, ahogy próbálta tanácsokkal ellátni, ezáltal tanítani a fiatal lányt. Szóval Cat valóban egy drágakő, akit remélem, hogy a második évadban is sokat fogok látni.
Ami pedig a főellenséget illeti, itt is sikerült meglepniük az íróknak, hiszen amennyire velejéig romlottként próbálták bemutatni Kara nagynénjét az elején, úgy vált egyre szerethetőbb karakterré. Tulajdonképpen még a férjét sem tudtam teljes mértékben utálni, mert megértettem a szándékait: kitartóan hittek az elképzeléseikben, és az általuk előidézett események beindítása során nem az volt a céljuk, hogy ők legyenek a Föld urai – vagyis elsősorban semmiféleképpen sem emiatt tették azt, amit – hanem meg akarták menteni az általuk vélt fenyegetésektől, még-ha ezzel túl messzire is mentek. Mindenesetre nem bánom, hogy pont került ennek a sztorinak a végére, véleményem szerint ugyanis amit lehetett, azt mindent kihoztak belőle.
Vágezetül az utolsó szegmensben már Spoileres leszek, úgyhogy ha még nem volt szerencséd első etaphoz, akkor javaslom tarts egy gyors darát és csak utána gyere vissza! 🙂
Az évadzáró epizódban viszonylag sok minden történt, és nem csak legégetőbb clifhangerre, a becsapódó űrkabinra gondolok, hanem végre-valahára Kara és James tisztázták egymással a kapcsolatukat, amit valójában sokkal hamarabb is megtehettek volna. Talán ezt, vagyis a romantikus vonalat tudnám felhozni a sorozat egyetlen gyengeségeként, és már előre félek, hogy a The CW-n milyen irányba fog elmenni az egész. Azért volt itt pozitív példa is, mint Winn rövid kapcsolata Italia Ricci karakterével, vagy a Cat és Maxwell között megbúvó vonzalom. Szóval lehet ezt jól is csinálni, és remélem, hogy jó is lesz a folytatás is.
Értékelés: 8/10.
Összességében nagyon elégedett vagyok a látottakkal, így egy erős nyolc pontot simán kitudok szórni rá. Mi tagadás, nagyon megszerettem a sorozat univerzumát, éppen ezért szerintem még a mai nap folyamán neki is kezdek a második évadnak. Már lement négy epizód, szóval van mire néznem. Őszintén remélem, hogy az első évadhoz hasonló részekre számíthatok majd, amiknek ugyan megvoltak a maga kisebb hibái, mégis annyira jól lettek tálalva az események, hogy mindenféle szemet tudok hunyni felettük.
