Egyáltalán nem bánom amiért véget ért a sorozat.
Őszintén szólva, annyit csalódtam már korábban is a sorozatban, hogy nem sok kedvem volt belenézni az utolsó évadába. Tavaly januárban azonban tettem magamnak egy ígéretet, amit ha nem is sikerült a határidőig betartanom, gondoltam most pótlom az elmaradásom. Látva a teljes etapot, nyugodtan kijelenthetem, hogy okkal kapott kaszát a sorozat. A sok-sok rebootolás következménye az lett, hogy nagyon messze került az eredeti stílusától, alapjaiban veszítette el önállóságát a Quantico, és nem volt több mint egy átlagos krimi sorozat…
Már a sorozat megmentésére tett kísérletek is megérnének egy külön posztot, hiszen már az első évad során érezhető volt némi változás, már a második évadra sem tért vissza mindenki, amelyben az évad felénél változtattak a történetmesélésen is, hiszen egy idővonallá tért a széria, de legalább a nagyobb átívelős szál még megmaradt neki. Egészen a harmadik évadig. Az újabb rebootolás eredménye ugyanis a rengeteg korábbi karakter menesztése mellett az epizodikussá válás volt. És most sokan mondhatnák, hogy az utolsó néhány részben ugyanazt a rosszfiút üldözte a csapat, ezt mégse tudnám átívelésnek tekinteni.
Az epizodikusság ellenére akadtak azért jó részek, és volt néhány meglepő fordulat is, a csapat egyik tagjának halálával – na nem kell nagyra gondolni, nem voltak elég tökösek ahhoz az írók, hogy egy létfontosságú karaktert ölessenek meg – mégis teljesen egysíkúvá vált a sorozat, ami által már semmi egyediség sem maradt benne. Néha már olyan volt, mintha egy 80-as, 90-es évekbeli krimi sorozatot néznék, amire még az új főcím és főcímdal is ráerősített, utóbbit például számtalan verzióban elkészítették, és ellőttek legalább ötször minden részben. Egy idő után már rettentő idegesítővé volt hallgatni…
Az előbb említettek alapján megfordult már az is a fejemben, hogy szándékosan el akartak üldözni minden fiatal nézőt, amire ráerősítettek még azzal is, hogy a főcímdalon kívül konkréten semmilyen más zene nem volt hallható a teljes évad során. Jó ha talán három vagy négy dalt vágtak be, és ennyi. Továbbá a romantikus szálak is feltűnően hiányoztak, még a házastársak között sem éreztem kémiát, nemhogy a többieknél. Ezzel persze nem azt mondom, hogy eredendő bűn volt visszacsökkenteni a kapcsolatokat, mert már az első évad közepén is túl sokat volt jelen, csak a korábbi tapasztalatok alapján, mintha kettévágták volna a sorozatot, ebből a szempontból is. Meg kellett volna találni az aranyközéputat, amit az íróknak sajnos nem sikerült. De legalább Alex és Ryan csiki-csuki játszmáját hanyagolták végre, ami egyértelműen pozitívum volt. Mondjuk azért Alex másfelől mégis képes volt ugyanazokat a hibákat elkövetni újra és újra, mint korábban, de ez már egy másik történet.
Sajnos a nagyívű karakterfejlődések is elmaradtak, sokszor éreztem azt, hogy egy helyen toporogtak a szereplők, és nem volt sem előre sem pedig hátralépés. Értem én, hogy az ilyen típusú sorozatoknál általában ez a szokás, de a Quantico többek között ezért is volt más, mint a társai, és nem volt jó nézni, ahogy ennyire elvesztette varázsát. Egyedül talán Owen volt a kivétel ebből a szempontból, akit sikerült is megkedvelnem, mindezt pedig a harmadik évadban elkövetett cselekedeti alapján érte el nálam. Ebből is látszik, hogy voltak azért jó húzásai a harmadik etapnak, csak sajnos a sok rossz mellett eltörpülnek ezek a jók.
Értékelés: 5/10.
Mindent összevetve még így is jószívű vagyok ezzel az öt ponttal, de úgy gondoltam megérdemel ennyit, egy egykoron szebb napokat is látott sorozat. Ahogy az elején is írtam, igenis örülök a kaszának, mert ha a csatorna nem teszi meg, akkor én biztosan megtettem volna, és nem néztem volna bele a negyedik évadba, még annak ellenére sem, hogy Alexszel kapcsolatban felvetettek egy új felállást, ami a magánéletében következett volna be. De még ez sem lett volna elég ahhoz, hogy folytassam. Inkább a szép időkre gondolok majd vissza, ha eszembe jut majd a sorozat.
