Pont olyan jól szórakoztam, mint amire fel voltam készülve.

Nagy szívfájdalmam volt amiatt, hogy a tavalyi tévés évadban, felirat hiányában nem tudtam megnézni a Superstore első epizódját, ám  ezt a hiányosságomat nagy örömömre a héten bepótolhattam, ugyanis felfedeztem, hogy egy ideje már készülgetnek a fordítások a sorozathoz, egy rész híján pedig a teljes első évad elérhető már. Remélem az is megérkezik még a nyár folyamán, így egy huzamba darálhatom le az első évadot, amely ha legalább olyan vicces lesz, mint az első rész, akkor felejthetetlen élményben lesz részem. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag hosszútávú befektetésről van szó, hiszen ősszel már a harmadik évad érkezik a tengerentúlon.

Az alapsztori igen egyszerű, a címből is adódóan egy szupermarketben járunk, ahol a dolgozók hétköznapi életét követhetjük nyomon, ám tippre a parkolón kívül nem nagyon fogunk kimozdulni a későbbiekben sem, amivel nekem az égvilágon semmi problémám sincs, feltéve ha sikerül a karaktereket olyan tulajdonsággal felruházni illetve olyan szituációkat kitalálni, amivel kellően le lehet kötni az nézők figyelmét. A pilot alapján pedig érdemes bizalmat szavazni a sorozatnak, ugyanis remekül kihasználták a helyzetből jelentkező lehetőségeket.

A szereplők tényleg zseniálisan lettek kitalálva, kellően sokszínű a társaság, és most egyáltalán nem a külsőségekre gondoltam, hanem sokkal inkább a belső értékekre. A mellékszereplők között akad például egy igen poénos beszólásokat szállító tolószékes, egy talán túlzottan is maximalista újonc, és kissé butának tűnő, ám annál szerethetőbb kismama, továbbá nem szabad elfeledkezni a keménynek mutatkozó, fegyvert tartó alkalmazottról sem, mindezt pedig tetézi egy jószívű mégis könnyen átverhető főnök. Már ebből kiindulva is rengeteg vicces szituációra számíthat a néző, ám mégsem miattuk nevezek be feltétlenül a folytatásra is.

Sokkal inkább az üzletvezető-helyettes Amy és nemrég kezdett Josh miatt, akiket igen ismerős színészek keltenek életre, az Ugly Betty címszereplője, America Ferrera, valamint az egy évadot megélt romantikus komédia, az A to Z főhőse, Ben Feldmen. A romantikus szálat kedvelők számára pedig elmondanám, hogy kettejük között már a legelső pillanattól kezdve érezhető a vonzalom, amire az írók természetesen rá is pakoltak a rakat közös jelenet során. Személy szerint nekem nagyon bejöttek az egymás között lezajló csipkelődések, ami bizony könnyedén átfordulhatna többre is, a kérdés már csak az, hogy ennek mennyire lesz esély, a pilot végén bemutatott kisebb csavar láttán.

Értékelés: 8/10.

Remekül kikapcsolódtam az alatt a 20 perc alatt, amíg a pilotot néztem, ami nem volt nehéz a remek karakterek és az érdekes szituációkat nézve. Egy erős nyolc pontot mindenképpen megadok az első epizódra, de csak azért, hogy legyen hova fejlődni. Merthogy ennyire bízok benne, hogy az évad még jobb ennél is jobb lesz. Csak nehogy csalódás legyen a vége…