Nagy meglepetés volt számomra a pilot.
Amikor tavaly kiderült, hogy kaszát kapott a Supergirl és mindemellett zöld utat kapott az unokatestvéréről szóló széria, a Superman & Lois, bevallom őszintén, kicsit mérges voltam, mert akarva-akaratlanul is azt érzetem, hogy a két eset között van ok-okozati összefüggés, és utóbbi valamilyen szinten hozzájárult előbbi kaszájáért. Az azóta eltelt idő óta azonban félretettem a rossz érzéseimet, és az első epizódhoz már úgy kezdtem neki, hogy teljes mértékben megadtam neki a bizonyításra, és milyen jól tettem. Egészen egyszerűen megvett engem kilóra a sorozat, és minden egyes percét imádtam.
A sorozat középpontjában Clark Kent és Lois Lane családja áll, akik immáron két kamaszkorú srác szülei, és próbálnak lavírozni a munka és a magánélet között. Clark pedig különösen nehéz helyzetben van, hiszen neki nemcsak otthon és a munkahelyén kell megfelelnie, hanem egy egész városnyi ember számára, Superman személyében. Ezt az egyensúlyt kisebb-nagyobb sikerrel sikerül is egy darabig fenntartani, egészen addig, amíg egy tragédia nem történik a családban, ami alapjaiban változtatja meg a család eddigi hétköznapjait, szóba kerül ugyanis a költözés lehetősége is.
Az első pár perc remekül összefoglalta Clark életét a gyerekkorától, egészen a jelenig, akivel bizony a jó mellett ugyanúgy érték negatív hatások is, többek között az édesapja halála is, ám remekül bemutatták, hogy nehezen ugyan, de minden helyzetből fel lehet épülni. A The CW-s képregénysorozatokkal ellentétben a Superman & Lois sokkal sötétebb tónust vett fel, és talán emiatt is volt annyira élvezhető a pilot, hiszen alapjaiban különbözött a többitől, mutatva ezzel egy kis változatosságot. Mindemellett még a kép- és látványvilág is merőben más volt, sokkal inkább hasonlított a filmeknél megszokott stílushoz, mint a sorozatokéhoz.
Bár sosem volt szerencsém a szintén az eddig bemutatott Supermanes sorozatokhoz (Lois & Clark, Smallville), illetve filmekhez, annak külön örültem, hogy legalább egy fontos momentumban eltértek a többi darabtól, méghozzá a tinédzser ikrekkel. A gyerekek behozása több potenciált rejtenek magukban, amit már a pilot is elkezdett kiaknázni, remélem a folytatásban sem lesz másképp. Mindkét srác érdekesnek tűntek a maguk módján, ahogyan a szereplők többsége is, sőt még a színészek is szimpatikusak voltak. Egyedül talán Clark és Lois között nem éreztem a kémiát, amiért kicsit szomorú vagyok, és nem tudom eldönteni, ez változhat-e még vagy sem…
Az utolsó bekezdésben spoileresen folytatom tovább az értékelést, így csak akkor olvassatok tovább, ha láttátok már a pilotot!
Clark édesanyjának halálát nagyon sajnáltam, ám az ebből adódó lehetőség, miszerint a család visszaköltözzön Smallville-ba, érdekes húzásnak tartom. Személy szerint nem feltétlen az első részben lőttem volna el ezt a csavart, lévén, hogy a metropolisi hétköznapjaikat sem ismerhettük még meg igazán. Ugyanakkor a városban történő banki felvásárlások is okozhatnak még meglepetést, pláne, hogy Edge keze van benne, aki Metropolisban is érdekelt, szóval kíváncsi vagyok, hogy mit fognak az egészből kihozni. Ahogy az is felettébb érdekelne, hogy mennyire fogja befolyásolni a Kent fiuk egymással való kapcsolatát, hogy csak az egyikőjük örökölte meg édesapjuk szuper erejét, és akkor az évad fő gonoszáról még nem is beszéltem. Sok bombát ledobtak a készítők már az első részben, már csak az a kérdés, hogy miképpen fogják kiaknázni a lehetőségeket.
Értékelés: 9/10.
Összességében nagyon tetszett a pilot, és kellett az a plusz 20 perc, hogy minden szálat felvázoljanak normálisan. Egy erős kilenc pontot mindenképpen megérdemel a kezdés, csak azért nem kapott tízet, hogy megadhassam az íróknak a lehetőséget arra, hogy még feljebb vigyék az egyébként most is magasan lévő lécet. Azért azt se bánnám, ha valahogy összekapcsolnák a sorozatot a Supergirl-el, ha már Clark is többször meglátogatta Karát – a temetéseken például igazán tiszteletét tehette volna Kara – a kérdés már csak az, hogy mennyire lenne értelme, lévén utóbbi idén fogja megkezdeni utolsó évadát.
