Ez volt az első film, amit láttam, amiben Chris Pine alakította a főszerepet. És ekkor vált Chris Pine (az egyik) kedvenc színészemmé, ugyanis annyira hitelesen alakította a vak fiút, hogy míg nem olvastam egy picit utána, tényleg azt hittem, hogy a való életben is vak. Egyébként a partnere Anjali Jay se volt ismerős számomra, de őt is egy tehetséges színésznőnek tartom.
SPOILER-esen folytatom: A teljes film ha szabad ezt mondanom “elvarázsolt”. Ezt értem úgy, hogy egy felesleges jelenet sem volt, valamint nem volt unalmas, az elejétől a végéig jó volt. Az, amikor Danny nem mondta el az egyik lánynak, hogy vak, okozott néhány vicces jelenetet. Valamint szerintem megvolt a kémia a két főszereplő közt. A vége pedig nagyon jó lett: habár Danny újra elvesztette látását, viszont megkapta a szerelmet. Amit igazán sajnálok, az, hogy Danny végül sosem láthatta meg Leeza-t, pedig ez volt minden vágya.
A történet zseniális, a szereplők hitelesen alakították karaktereiket, szóval egyértelműen megérdemli a max pontszámot! 🙂 Ha még nem láttátok, azt javaslom, feltétlenül pótoljátok be.