A vegyes érzéseim továbbra is megmaradtak a sorozattal kapcsolatban.
A sorozat eddigi hat évada alatt egyértelműen a hatodik kiadásban követték el az eddig legnagyobb rebootot, amit tulajdonképpen kis túlzással akár azok is bekapcsolódhatnak a történésekbe, akik nem látták az előző felvonásokat. Hogy jót tett-e a sorozatnak ez a drasztikus újítás? Jó kérdés, magam sem tudom, ám a kritika vége felé igyekszem majd megfejteni a kérdést.
Az mindenesetre biztos, hogy szerintem nem feltétlenül volt jó döntés egy tollvonással kiírni az összes korábbi szereplőt, amit igyekeztek a készítők annyival elintézni, hogy Ari, Mencia és Patrick annyit hiányzott az iskolából, hogy kénytelenek voltak évet ismételni – pont mint korábban azt hiszem Guzmán és Ander esetében is, bár megmondom őszintén, az időrenddel eléggé hadilábon állok, már ami a sorozatot illeti, és ez nem feltétlen az én hibám, hanem inkább a készítőké – így kikerült a képből Omar, Rebeka, Cayetana és Philipe, anélkül, hogy bármit is kommunikáltak volna róluk a folytatásban.
A továbbiakban spoileresen folytatom tovább az kibeszélést, így csak azoknak ajánlom továbbolvasásra a kritikát, akik már túl vannak a hatodik évadon!
Az eddigi évadokat figyelembe véve, eléggé hiteltelennek tűnt nekem, hogy ennyire hirtelen kikerültek a képből, és meg sem próbálták megbosszulni, vagy valamilyen tettre bírni, jóbarátjuk, Samuel gyilkosát, már csak abból kifolyólag is, hogy nem egy évadban volt az egyik főszál a bosszúhadjárat, és/vagy a tettes elítélésére. Persze tisztában vagyok vele, hogy a gyanúsítottat őrizetbe vették, de meg sem próbálták kideríteni Samu balesetének hátterét, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, hiszen mégiscsak az egyik legalapabb szereplő haláláról beszélünk.
Történt azért egy szép karakterfejlődés is ehhez a szálhoz kapcsolódóan, méghozzá Ari esetében, aki rettentően idegesített, egészen idáig, sőt, ebben az évadban sikerült ha csak egy kicsit is, de megkedvelnem a karakterfejlődésének köszönhetően. Vagyis, az évad végén történt cselekedetei alapján nem tudom eldönteni, mennyire volt tartós Ari jellemfejlődése, minden esetre jó volt látni, ahogy végül nagy nehezen, de igyekezett megbirkózni Samuel elvesztésével, és magának is olyan dolgokat vallott be, amiket még sohasem. Mondjuk a gyász feldolgozása sem magyarázat egyes botlásaira, legfőképpen arra nem, amit Ivánnal tett, de az évadzáróban történtek miatt őt sem irigyeltem egyáltalán, de erről majd később.
Talán azért is volt annyira fájdalmas a régebbi szereplők elvesztése a számomra, mert nagyon a szívemhez nőttek, öröm az ürömben azonban az, hogy Isadora és a hozzá kapcsolódó történetszál, kicsit eltudta feledtetni a hiányérzetemet. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire megszeretem majd Ibiza királynőjét, de sikerült, hiszen sokkal több emberiség és esendőség lapult benne, mint korábban valaha. Nagy segítség volt ebben az, hogy miképp tudta feldolgozni az előző évad végén történt rettentően nagy traumáját, meg persze az is, hogy a barátaiért mennyire kiállt, különösen az egyik új szereplő, Didac esetében, akivel a közös jeleneteik sok mindenért kárpótoltak.
Az Élite már sokszor bebizonyította, hogy senki sem pótolhatatlan, az idei évad pedig különösen, ám az, hogy tulajdonképpen nincs egy állandó fix pontja, akár csak egy párkapcsolat esetében sem, na az már komoly probléma. Samuel kiesésével ezt a kategóriát leginkább Patrick és Iván tudta volna megörökölni, de sajnos a készítők mégsem voltak kedvesek a rajongókkal, hiszen már kvázi a harmadik epizód környékén beütött a krach a párosnál, ami a folytatásra csak méginkább halmozódott, amit nem feltétlen volt jó végig követni. Mondom ezt annak ellenére, hogy azért próbáltak reálisak lenni az írók, és voltak azért jó megnyilvánulásaik, akárcsak Cruz comming outjára gondolni, és az azt követő negatív véleményekre, majd sajnálatos halálára gondolni, de Iván gyász időszaka, és Patrick hibáztatása is érhető volt egy ideig. De az, ahogy képes volt (ismét) lefeküdni Patrick testvérével, Arival, majd még utána is folyamatosan keresve a lányt, Patrickot folyamatosan megalázva, már nálam is nem kicsit kiütötte a biztosítékot…
Bármennyire is sajnáltam Iván balesetét, és kívántam azt, hogy végre valahára törje meg az átkot, és épüljön fel a gázolásból, nem vagyok benne biztos, hogy szívesen nézném azt, ahogy ismét összejöjjön Patrickkal, ugyanis olyan durván a lelkébe tiport szegény srácnak, hogy nem érdemelte volna meg a happy endet. De ahogy látom nem is fogja, hiszen a készítők talán újból egy nagyobb rebootot fognak tartani Ari, Mencia és Patrick elköltözésével, ahogy a többiek sorsa is eléggé kérdéses, pláne az utolsó másodpercekben történt lövöldözésnek köszönhetően.
Értékelés: 5/10.
Összességében bármennyire is szeretem továbbra is a sorozatot, és voltak igencsak pozitív értékelni való történések a hatodik etapban is, nekem mégis hiányoztak Rebekáék, és ezen az érzésen az új szereplők sem tudtak enyhíteni, pedig megpróbálták, különösen Nico esetében, de például Sara és Raúl kapcsolatának alakulása amennyire jó irányba kezdett fordulni, annyira gyorsan tették semmissé Iván balesetével, majd a Menciára való tusolással, és még a legártatlanabb Bilalnak is sikerült eladnia magát egy drága karórának köszönhetően… Az öt pontos tehát jogos, és a folyamatos minőségromlás ellenére is belenézek majd a hetedik szezonba, hiszen visszatér majd egy olyan karakter, akit ebben az évadban kénytelenek voltunk hiányolni. De erről majd egy külön posztban később! 😉
