Claire Holt szívszorító és egyben tabunak számító pillanatot osztott meg rajongóival

Babája elvesztéséről mesélt a Vámpírnaplók és a The Originals gyönyörű színésznője.

Tisztán emlékszem arra, hogy amikor anno elhagyta a The Originals fedélzetét, azzal magyarázta döntését, hogy szeretne több időt tölteni családjával és férjével, akik az Atlantában zajló forgatási helyszíntől távol élnek. Igaz, azóta már túl van egy váláson a H2O egykori sellőlánya, és azóta új párra talált, ettől függetlenül feltehetőleg már 2014 óta készülhetett az anyaságra.

Ezért is nehéz most számomra is leírni azt, hogy mit posztolt pár nappal ezelőtt Instagram oldalán. Claire egy képet tett közzé, amin látszik, hogy egy kórházban fekszik, és egy műtétre vár, méghozzá azért, mert sajnos leállt magzatának a szívverése. A képet eredetileg párjának készítette, ám úgy érezte igenis meg kell osztania mindezt a külvilággal is, hogy a jövőben ne számítsanak tabutémának az ehhez hasonló esetek, illetve, hogy támogatást kapjon és adjon a hozzá hasonló kismamánknak.

A színésznő nyilatkozatát mindenféle változtatás nélkül, az eredeti poszt után közzéteszem magyarul is. Próbáltam a legjobb szavakkal lefordítani, remélem sikerül.

I took this photo 10 days ago, as I waited for surgery after my sweet little baby lost its heartbeat. I sent it to my fiancé in the waiting room to show him that I was ok. I wasn’t. I’ve never felt more broken in my life. I debated sharing this so soon and I’m still frightened about making such a private struggle public, but I’m doing it anyway because it's important. After my D & C, I spent hours on the internet searching for women who had been through it. I was desperate to find someone, anyone, who could relate to what I was feeling. Someone to tell me that the depression and hopelessness were normal. That it wasn’t my fault. That I wasn’t broken forever. I found a community of women who shared my exact experience. Who were open and vulnerable about miscarriage, something that isn’t often or openly discussed. It breaks my heart to think that losing a baby feels like something we have to keep to ourselves. Why is it any different than the death of a loved one? How is it any less meaningful? Here is what I have learned as I begin to crawl out of the dark hole: support is everything. I could not have survived this without the unconditional love of my partner. Despite his pain, he was my rock and my safety net. I will never know how to thank him. I also found that opening up to people is crucial. As soon as I told my story, almost everyone I spoke to told me theirs – their own, their wife’s, their sister’s. So many people go through it and understand the breadth of pain, yet so few people talk about it. Finally, I want to share a blog post that resonated with every part of me. You can find the link in my bio, @leandramcohen of @manrepeller articulates the emotional rollercoaster with an eloquence that I could never possess. To anyone out there who has been through a miscarriage, I understand you. I share every bit of your pain and you are not alone. Please be kind to yourself and I hope that you will be comfortable sharing your story too.

A post shared by Claire Holt (@claireholt) on

“10 nappal ezelőtt készítettem ezt a képet, miközben vártam a műtétemre, miután az én édes kisbabám szívverése leállt. Eredetileg a vőlegényemnek küldtem el a képet, hogy megnyugtassam arról, rendben vagyok. De nem voltam. Életem során még sosem éreztem magam ennél megtörtebbnek magam. Sokáig vívódtam, vajon megéri-e ilyen hamar megosztanom a külvilággal az én személyes gyötrődésemet, és még most is rettegek attól, hogy megtettem, mégis nagyon fontosnak tartom beszélni róla. A műtétet követően órákat töltöttem az interneten olyan nők után keresve, akik már átéltek azt, amit most én. Kétségbeesetten kerestem valakit, bárkit, aki megtudja érteni azt, ahogyan érzem most magam. Valakit, aki alátámasztja nekem, hogy a depresszió és a reménytelenség teljesen normális érzések. Hogy ez nem az én hibám volt. Hogy mindez nemfog megtörni örökre. Végül találtam egy csoportot, ahol olyan nők osztják meg történeteiket, tapasztalataikat, amiket most én is tapasztaltam. Akik nyíltan és sebezhetően beszéltek vetéléseikről, amiről általában nem szoktak nyíltan beszélni. Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy egy gyermek elvesztése olyan dolog, amit magunkban kellene tartani. Miért különbözne attól, amikor egy szeretett embered hal meg? Miért lenne kevésbé jelentőségteljes? íme az, amit megtanultam, miközben elkezdtem kimászni erről a sötét helyről: a támogatás a legfontosabb. Képtelen lettem volna mindezt a megrázkódtatást túlélni partnerem feltétlen szeretete nélkül. A fajdalom ellenére, ő az én kősziklám és biztonsági hálóm. Sohasem fogom tudni eléggé megköszönni neki mindezt. Egyben arra is rájöttem, hogy az emberek nyitottsága mennyire létfontosságú lehet. Amikor elmondtam a történetemet, azokkal, akikkel beszélgettem, majdnem mindenki elmesélte nekem a sajátját vagy akár a közeli családjában történteket.  Nagyon sok ember átmegy rajta, és megértik a fájdalom súlyosságát, mégis csak kevesen mernek róla beszélni. Végezetül szeretnék megosztani egy blogposztot, aminek minden egyes szavával egyetértek (@leandramcohen,@manrepeller). Bárkinek, aki átesett már a vetélésen, én tökéletesen megértelek téged. Teljes mértékben osztozom a fájdalmadon és hidd el, nem vagy egyedül. kérlek legyél kedves magadhoz és remélem egyszer kényelmesen megfogod tudni osztani a saját sztoridat.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.