A Dal 2017: Az előválogatókról

Sokkal több potenciál is lehetne a műsorban!

2017 sem telhet el A Dal nélkül, aminek én alapjáraton örülök, ahogy annak is, hogy az MTVA egyáltalán nem fukarkodik, és valóban a kereskedelmi tévék nagy showműsoraihoz hasonló körülményeket biztosít a versenyzőknek. Mindez a nagy csinnadratta azonban mégsem elég a nézők megtartásához – évről-évre egyre kevesebben érdeklődnek A Dal iránt – én pedig teljes mértékben megtudom érteni a nézők elfordulását. Sajnos az idei 30 dal sem váltotta meg a világot, sőt, a tavalyi felhozatalhoz képest mintha még gyengébb produktumokat sikerült a csatorna szakmai zsűrijének kiválasztania.

Tavalyhoz hasonlóan idén sem hallgattam meg előre a kiválasztott dalokat, talán éppen emiatt olyan frissek még mindig a három elődöntő során átélt “élményeim”. Mindhárom adás eléggé egysíkú volt, sőt végig az volt az érzésem, mintha valamiért semmi sem klappolt volna. Míg a már rutinos versenyzők közepes minőségű dalokkal jelentkeztek, addig az ezidáig ismeretlen versenyzők hiába hoztak egészen érdekes produktumokat, ha azokat nem tudták hibátlanul előadni, sőt sok esetben fülsértően hamis dalokat hallhattunk viszont, amik egyáltalán nem voltak méltóak egy olyan színpadra, ahol azt döntik el, hogy mégis ki fogja hazánkat képviselni egy nemzetközi versenyen. Persze azért most is továbbjutottak olyan előadók, akik közül ha egyikük lesz a végső győztes, annak én is szívből fogok tudni örülne, de tény az ilyen versenyzők száma rettentő kevés.

Jelen pillanatban a Pápai Joci által előadott Origo varázsolt el a legjobban, minden szempontból egyben van a szerzemény, ami nemcsak, hogy tűnik egyedi hangzásvilágával, de még a témája is merőben távol áll, az eddig megszokott szerelemtől vagy éppen háborúról/békéről szóló daloktól. De persze Szabó Ádám, Benji, valamint Singh Viki dalaiban is látok ám potenciált, de csak nem ártana egy kicsit még csiszolni rajtuk. És ezzel sajnos ki is merült az érdeklődésem, a legszomorúbb pedig egyértelműen Radics Gigi és Tóth Gabi esetében vagyok, akik amellett, hogy vérprofi előadók még rettentő tehetségesek is, ám a műsorba jelentkezett dalaikkal egyáltalán nem képesek megmutatni, hogy milyen őstehetségek valójában…

Ami a zsűrit illeti, nos Pierrot kiesésével és Caramel felkérésével kissé tartottam attól, hogy még inkább “nyalizó üzemmódba” kapcsolnak, ám nagy meglepetésemre mindenki igyekezett építő jellegű kritikákat megfogalmazni, ráadásul a Pierrot által megszokott kimért, kissé tárgyilagos és egyben lényegre törő vonal sem tűnt ám el, Both Miklós ugyanis remekül képviselte mindezt. Remélem a középdöntőben illetve a fináléban is hasonló értékelésekre számíthatunk majd tőle.

Végezetül illene néhány szót írni a műsorvezetők munkájáról is, ám sok újdonságot nem tudok mondani, talán csak annyit, hogy lehetnének azért  még profibbak, különösen Tatár Csilla. Oké, a névtévesztését és a kisebb bakizásait én is elnézem, mert hát ő is emberből van, de a pártatlanságát már én sem tudtam mire vélni. Egy műsorvezetőtől igenis joggal várhatná el a néző, hogy minden versenyzőt egyenlő bánásmódban részesítsen, éppen ezért az ilyen “egyébként ők a személyes kedvenceim” eleresztéseket otthon kellene hagynia Csillának, mert ezen kívül a bosszantó tulajdonságán kívül egyébként igenis kedvelem a személyiségét. Őszintén bízom benne, hogy a továbbiakban ezt el fogja hagyni, mert a középdöntő elérkeztével már a tét is egyre nagyobb.

Ma tehát, alig egy óra múlva kerül adásba a középdöntő első része amelyben Tatár Csilla váratlan lebetegedése miatt Rátonyi Kriszta lesz Harsányi Levente műsorvezető társa holnap pedig a második, így én is igyekszem jönni egy kritikával még vasárnap, de legkésőbb a jövőhét elején mindenképpen.

Képek forrása: mediaklikk.hu/ADal/Kaszner Nikolett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük