Egész jó irányba indult el az RTL egyik legidősebb műsora.
A múlthéten véget értek az X-Faktor tizenegyedik évadának válogató adásai, a héten pedig a táborral folytatódik a műsorfolyam, így gondoltam épp itt az ideje írni egy kicsit az első szekcióról. Legutoljára a 2017-es hetedik évad kapcsán írtam az RTL tehetségkutatójáról, azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán, a szokásos mentorcserétől kezdve a műsorvezető váltáson át, idén a szabályokon is változtattak egy kicsit, de erről majd később.
Azt már a legelején szeretném leszögezni, hogy az elmúlt években nem sokat változott az X-Faktor minősége, ugyanazt a megszokott minőséget hozta, mint korábban, a jubileumi tizedik kiadás csak egy valamiben tért el a többitől, mégpedig a túlzott humorfaktortól. Tavaly a mentorok, mintha Puskás Petit próbálták volna strónfolni, és nagyon sok felemás már-már röhejes produkciót nyújtó versenyzőt tovább engedtek a Táborba, hogy aztán ott másodpercek alatt elhasaljanak, és ez nekem egyáltalán nem tetszett. Idén szerencsére nem így történt, sőt, Puskás is kicsit visszavett magából, és próbálta komolyabban venni a feladatát, és nem esett át a ló túloldalára, mint anno 2016-ban, amikor még csendes mentorként mutatkozott be. Éppen ezért is nagy respekt neki, remélem a továbbiakban is megtartja majd ezt a jó szokását.
Ami a többieket illeti, nos, Gáspár Laci és ByeAlex is hozta a szokásos formájukat, így róluk most nem is nagyon beszélnék, annál inkább a vadonatúj mentorunkról, Herceg Erikáról. A korábbi női ítészektől eltérően Erika munkásságát egyáltalán nem ismertem, így egyértelműen tiszta lappal indult nálam. Összességében egyébként teljes mértékben megvoltam vele elégedve, mert remekül tudott alkalmazkodni az adott helyzetekhez, a vicces szituációkban ő is kivette a részét, de ha kellett akkor igenis őszintén elmondta a véleményét, a legtöbb esetben pedig nagyon kedves volt a versenyzőkkel. Egyes egyedül a második vagy harmadik adásban produkált viselkedését nem tudtam hova tenni, amikor kiakadt Puskásra, amiért nem szántotta fel a színpadot a vicces produkciók alatt. De természetesen nem ez az egy reakció alapján fogom levonni az eddigi konzekvenciámat Erikáról, hanem a teljes egészéről, eddig pedig nagyon is jó választásnak bizonyult. Aztán meglátjuk, hogy a későbbiekben fog-e más irányba változni a véleményem, vagy sem.
De nem csak Erika az egyetlen újdonsága az X-Faktornak, hanem viszonylag Miller Dávid is, aki tavaly vette át Lékai-Kiss Ramóna átigazolása után a stafétabotot. Ebből kifolyólag Dávidnak már több alkalma volt bizonyítania Erikával szemben, és tulajdonképpen egészen megkedveltem őt, jól fekszik neki ez a formátum, és tud ő újdonságot mutatni, egyáltalán nem nevezném Istenes Bence vagy éppen Sebestyén Balázs majmolásának. Persze ha már “választanom kellene”, akkor Ördög Nóri után Istenest tartanám a legalkalmasabbnak a tehetségkutató vezetésére, de Dávid is remekül megállja helyét, csak a stylistjai öltöztethetnék egy kicsit jobban is, mert a mostani válogatókon viselt kötött pulóverhez hasonlító póló nem állt szegénynek a legjobban. Egyébként ha már a műsorvezetőknél tartunk, milyen furcsa, hogy mindenki esetében egy kicsit másabb hangvételűvé vált a műsor, hiszen míg Nóránál inkább a komolyság játszott nagyobb szerepet, addig Bence a lazaság felé vitte az irányt, Rami pedig valahol a kettő között volt, de azokban az évadokban pont az állt jól, amiket a házigazdák produkáltak. Na de erről ennyit is.
Végül, de nem utolsósorban az idei indulókról is szeretnék egy pár szót ejteni, hiszen tulajdonképpen csak ők lennének a műsorfolyam főszereplői. Személy szerint mindig is azon az állásponton voltam, hogy igenis van létjogosultsága a tehetségkutatók jelenlétének, abban viszont már kevésbé, hogy minden évben van e értelme képernyőn lennie. Ez mindig a tehetséges versenyzők létszámától és arányától függ, de szerencsére már most a válogatók alatt azt tapasztaltam, hogy simán ki lehet majd legalább 12 olyan előadót választani, akik igenis helyt tudnak majd állni az élő showk alatt is, a Kárpátaljáról, illetve más külföldi országból érkezőknek is köszönhetően.
Személyes kedvencemmé vált például Király L. Norbira hajazó, ám hangi adottságokban jobban megáldott Kis Kevin, vagy éppen az autista gyermekét nevelő anyuka is, Bodrogi Gyula unokája, Mihályfi Balázs lánya de, hogy ne csak énekeseket mondjak, egy-két rap produkció is nagyon tetszett. Ahogy Hörher László is lassan kötelező elemévé válik a műsornak, úgy a pár évente ismét megpróbálkozó tehetségtelen előadók is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem Az ének iskolája egykori növendékének szorítok az egyik legjobban. Na jó, Kornis Anna már emiatt is helyzeti előnyből indul, de ilyen az, ha valaki több műsorban is feltűnik, pont olyan műsorokban, amiket én is előszeretettel fogyasztok – még mindig nagy szívfájdalmam Az ének iskolája kaszája...
Mindent összevetve tehát egészen jó irányba halad ahhoz az X-Faktor, hogy a tizenegyedik évadot is annyira szeressem, mint a korábbiakat. Szombat este pedig már Tábor, tizenegy év után először, hogy csak heti egy adással, de legalább tovább tart majd, mire újabb győztest hirdetnek. 😉
Jó gagyi az egész, a zene kimaradt belőle, Erika pedig egy beképzelt kis rüfke.