Pazarul startolt a sorozat.
A 2016/17-es tévés szezon újonc sorozatai közül egyértelműen a This is Us premierjére vártam a legjobban, éppen ezért amint elkészült hozzá a magyar felirat, rögtön rá is vetettem magam. Mivel a még májusban kiadott ismertető alapján a színészeket leszámítva nem sok minden nem derült ki a sorozatról, emiatt nem is voltak különösen nagy elvárásaim a pilottal kapcsolatban, talán épp emiatt varázsolt el annyira. Alapvetően átlagosnak mondható volt az epizód, ám a végén egy akkora csavarral volt megspékelve, hogy a kritika csak lestem.
A show középpontjában négy átlagos, és egyben azonos korú (36 évesek) felnőtt áll, akiknek ugyanúgy megvannak a hétköznapi gondjai, mint bárki másnak, ezáltal a nézők is könnyen azonosulhatnak egy-egy szereplővel. Elsősorban olyan témákkal operál a sorozat, mint a súlyfelesleg és az ebből adódó önértékelési problémák, egy adott skatulyából való kitörés vagy éppen a halálos kórban szenvedő beteg megismerése, amik mindenképpen komolyabb hangvételű történetek, ám mindemellett kisebb humorfaktorra is számíthatunk a későbbiekben, hiszen a hármas ikrek felnevelése kapcsán a drámaibb pillanatok mellett lehetnek még vicces jelenetek.
Figyelem! A továbbiakban Spoileresen folytatom tovább az elemzést!
A négyfős történet miatt elég kevés idő jutott egy-egy szereplőre, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy behúzzon magával a sorozat univerzuma, ehhez pedig nyilvánvalóan a színészek is nagy szerepet játszottak. Mandy Moore és Justin Hartley viszontlátásától repestem a boldogságtól, a hosszú éves rutinjuknak köszönhetően pedig láthatóan sok mindent hozzá tudtak adni a karaktereiknek, nagy meglepetésemre azonban mégis egy harmadik fél nyűgözött le a legjobban.
Személy szerint Kate sztorijával tudtam a leginkább azonosulni, hiszen én is nagyon sok ideig küzdöttem súlyproblémákkal, sőt mi több, a mai napig harcolok a kilókkal, Chrissy Metz pedig nagyon hitelesen be tudta mutatni mindezt, legalábbis számomra mindenképpen. Természetesen az ő története érdekel a legjobban, remélem, hogy az írók ki fognak neki tudni alakítani egy igazán egyedi stílust, mert a pilot során nagy párhuzamot fedeztem fel a Mike & Molly-val kapcsolatban, csak itt a humor helyett a drámai vonal volt a dominánsabb.
A többiek kapcsán nem szeretnék részletekbe belemenni, ha elosztjuk a játékidőt négyfelé, akkor könnyedén kiszámítható, hogy majdhogynem tíz perc volt egy-egy főszálra, ez pedig vajmi kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le. Maradjunk annyiban, hogy mindenki sztorija megfogott a maga szintjén, mindben látok potenciált, aztán majd meglátjuk, hogy végül milyen irányba haladnak tovább a készítők.
Végezetül a rész végén lelőtt csavarról szeretnék írni pár szót. Rettentő nagy WTF és egyben szívmelengető pillanat volt, amikor kiderült, hogy minden sztori kapcsolódik egymáshoz, és a hármasikrek valójában Katie, Kevin és Randall. Örülök és egyben díjazom, hogy így összefonták a múltat és a jelent, és bízom benne, hogy ez csakis pozitív irányba lendíti majd előre a történéseket. Remélem, hogy Mandy Moore-t jelen időben is láthatom majd.
Értékelés: 9/10.
Valójában egy erős nyolc pontot szerettem volna adni, ám a rész végi csavar miatt mindenképpen megérdemelt még +1 pontot. Nagy boldogsággal tölt el a tudat, hogy az ősz első pilotjában egyáltalán nem kellett csalódnom, arra pedig fel sem voltam készülve, hogy ennyire tökéletes lesz a This is Us első epizódja, mégis az lett. Most pedig, ha megbocsátotok, megyek is, és megnézem a második epizódot, aztán még az is lehet, hogy heti nézős lesz a széria. 🙂
