Kritika a Hungary’s Got Talent fináléjáról

Tegnap este véget ért a tehetségkutató műsor első évada, amely szokatlanul szórakoztató adással zárt. A győztesekről tegnap már egy külön posztban beszámoltam, így erre már nem térnék ki, természetesen azért lesz róluk is szó e kritikában. Szerintem csapjunk is bele e lecsóba. A versenyzők többsége ezúttal nagyon jól teljesítettek, ahogy a zsűri értékeléseivel is megvoltam elégedve ellenben a műsorvezető párossal, akik véleményem szerint nem kicsit lépték át a hatáskörüket, aminek bizony hangot is fogok adni a továbbiakban.

Szóval, ha a versenyzők az elődöntők során is ennyire jó produkciókat adtak volna elő, akkor sokkal élvezhetőbbek lettek volna az adások. Vagy lehet, hogy a formátummal volt a legfőbb gond, és túl kevésszer léptek fel a színpadra, ahhoz, hogy igazán megkedveljünk egyeseket? Biztosan közrejátszik ez a tény is, ebből a szempontból sokkal jobb volt a hazai fejlesztésű (vagyis mondhatnám akár másolatnak is) Csillag születik, de ne kalandozzunk el ennyire. A kilenc döntős közül egyértelműen Molnár Nikolett varázsolt el, egészen egyszerűen hihetetlen mennyire gyönyörű és művészi tudott lenni az édesanya. Bár azt már többször is írtam, hogy nem volt abszolút favoritom, a legjobban mégiscsak Nikolett győzelmének örültem volna, de persze realista vagyok, így tudtam, hogy sajnos nem sok esélye van a fődíjra, elvégre ez mégiscsak egy RTL-es műsor, ahol női győztesek nem sűrűn fordulnak elő (kivéve a legutóbbi két X-Faktor szériát). Nagyon díjaztam még Czuczor-Gidai Zsófi versmondását, illetve Badár Tamás bűvésztrükkjét is, ahogyan a táncos csapatok is nagyon odatették magukat, egyedül a Fricska és a Talamba előadásai voltak kissé vontatottak, többet vártam volna tőlük.

A versenyzők mellett a zsűrivel is teljes mértékben elégedett voltam. Igazság szerint már a válogatók alatt megkedveltem a négyest, az elődöntők során azonban nem egyszer éreztem azt, hogy nem teljesen a valódi véleményüket mondták egy egy-egy értékelés esetén. Na most ez megváltozott, hiszen aki megérdemelte, azt nagyon helyesen dicsérték, aki pedig picit gyengébben teljesített, el is árulták az adott produkció után. Azon pedig egyenesen kacagtam, amikor mind a négyen kinyomták Balázst és Dombit. És ezzel el is érkeztem az értékelés negatív részéhez.

Értem én, hogy Balázs hajvágása remek marketingfogás, meg egyben nézőcsalogató is, továbbá azt is tudtam díjazni, amikor különböző fejfedőkkel jelent meg, mégis valamiért sikerült a ló túloldalára átesniük a műsorvezetőknek, és sokkal több idő ment el az új frizura bemutatásával azt követően pedig a kritizálásával, ezáltal pedig a versenyzőktől vették el a reflektorfényt. Ja, és most éreztem a leginkább, hogy mennyire sokat beszólt egymásnak Dombi és Balázs, ez pedig nagyon illúzióromboló volt, hiszen én nem a műsorvezetők ökörködései miatt kapcsoltam be a tévét, hanem a finalisták miatt. Az pedig szerintem mindent elárul a műsor szerkezetéről, hogy az első kvázi húsz percben még egy versenyző sem került sorra…

Mindent összevetve sokkal jobban élveztem a Hungary’s Got Talent utolsó adását, mint a többit, ettől függetlenül nem fog hiányozni a formátum, maximum csak egyes versenyzők, akikről nagyon remélem, hogy nem fognak eltűnni a süllyesztőben, és sokat fogunk még róluk hallani.