Ezúttal is jól szórakoztam a sorozat darálása alatt.

A zseniális első etap után kicsit félve vágtam neki a második szezonnak: egyrészről tartottam attól, hogy olyan minőségromlást fogok tapasztalni, mint tavaly a Reign esetében, másrészt pedig attól sem voltam túlságosan lelkes, hogy idén több epizóddal gazdálkodhattak az írók. Míg az első évadban tizenhárom részt kellett megtölteniük érdekes nyomozásokkal és magánéleti szálakkal, addig most minderre már tizenkilenc epizód állt rendelkezésükre. Ezek alapján sajnos azt kell mondjam, a félelmem nem volt alaptalan, ugyanis voltak itt kisebb üres járatok és elhúzott szálak, de egyik sem volt olyan vészes, és különben is jól szórakoztam a dara közben, így tehát összességében elégedett vagyok a látottakkal.

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Az előző évad végi cliffhangert rögtön az első epizódban pár perc alatt feloldották, amivel nem is lett volna semmi problémám sem, de ezzel Liv családja teljesen kikerült a képből, amit igazán sajnálok, hiszen az első évadban megkedveltem őket, annak ellenére, hogy valójában sohasem kaptak nagy teret, pedig szerintem lett volna bennük lehetőség, ez esetben pedig főképp Liv édesanyjára gondolok. Szerencsére azonban kaptunk helyette több új szálat is, elég csak Blaine apjára vagy a Max Rangersre gondolni.

Üdítő volt látni, ahogy Max Rangers mellékszálból szépen lassan kinőtte magát központi szállá. Ennek azért is örültem igazán, mert rég utáltam már ennyire valakit, mint Vaughn Du Clarkot ahogyan a lánya sem dobta be magát a szívembe, Gildát viszont még valamilyen szinten meg is értettem. Míg emberként az apjához hasonlóan ő is velejéig gonosznak tűnt, addig zombiként már láttam benne valami emberséget is, és nem tagadom, kicsit megsajnáltam, amikor számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az apját egy fikarcnyit sem érdekli a sorsa, csakis a pénz. Ettől függetlenül nem hullajtottam krokodilkönnyeket, amikor a zombitámadást követően mindketten meghaltak. Egyáltalán nem bánom, amiért pont került a két karakter végére, hiszen amit csak lehetett, mindent kihoztak belőlük az írók és kész. Az azért mégiscsak eléggé furcsa, és egyben vicces rész volt, amikor Gilda a saját apja agyából lakmározott.

A nyomozásokat továbbra is élveztem, ezúttal is akadtak érdekes ugyanakkor kissé unalmas esetek is, Liv és Clive azonban még mindig nagyon jó párost alkot együtt, ráadásul a nyomozónak ezúttal már akadt egy kis magánélete is, az FBI ügynöknek köszönhetően, aki naná, hogy a városban történt furcsaságokat jött kivizsgálni, így tehát majdhogynem minden szál kapcsolódott a másikhoz valamilyen szinten, ezért pedig jár az elismerés a készítőknek. A legjobban mégis annak örülök, hogy végre Clive is megtudta az igazságot az egész zombiügyről, ebből kifolyólag pedig rettentő kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban milyen irányban befolyásolja majd a páros munkáját. Remélem hasonló szinten fog elsülni, mint Peyton esetében, aki ezzel sokkal jobban a csapat része lett, éppen ezért örülök annak, hogy a harmadik már ő is állandó szereplő lesz.