Fresh Off the Boat: Az első évadról

Kellemeset csalódtam a sorozatban.

Tavaly áprilisban adtam már egy esélyt a Fresh Off the Boatnak, ám eléggé középszerűnek ítéltem meg a pilotot, ezt követően pedig parkolópályára állítottam, hiszen így is volt már elég sorozat a repertoáromban, amiket mindenféleképpen szerettem volna megnézni. Ezzel nem is lett volna semmi probléma, de eközben folyamatosan olvastam a pozitív véleményeket különböző fórumokon, ezért úgy döntöttem, hogy ismét bepróbálkozok a sorozattal, tettem mindezt a vizsgaidőszak kellős közepén, amikor is annyira jól tud esni az embernek egy kis nevetés két kemény vizsga között, nincs igazam? Ez történt velem is, az epizódok nézése közben ugyanis remekül szórakoztam. A poénok ütöttek, a karakterek is idővel szerethetővé váltak, és a múltidézés is sokkal jobban érezhető volt a folytatásban, mint az első részben.

Enyhén spoileresen folytatom a továbbiakban.

A pilot után nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de igazán megszerettem a sorozat univerzumát. A történések kapcsán egyre jobban szimpatizáltam a karakterekkel, még Eddie-vel is, akitől tavaly konkrétan majdhogynem a falat kapartam. A folytatásban azonban az írók egyre inkább mélyítették a karaktert, már nemcsak duzzogó és lázadó gyerekként láttam őt, hanem voltaképp azonosulni és együtt érezni tudtam a fiúval, hiszen teljes mértékben megértettem azt, hogy milyen nehézségekkel is kell szembenéznie a költözés miatt. Akkor kedveltem meg igazán a srácot, amikor a rokonok látogatóba érkeztek, és Eddie már nem jött ki olyan jól az unokatestvérével, ugyanis a távolság na meg persze az idő nagy éket vert a kamaszok közé. A teljes első évad alatt egyébként szerintem pont ez a rész volt a legzseniálisabb rész, mégpedig Jessica és a nővére versengése miatt.

Nagy örömmel tapasztaltam, hogy Jessica sziporkázása a pilot óta semmit sem változott, még mindig bátran tartom magam ahhoz a kijelentésemhez, hogy már csak miatta érdemes esélyt adni a shownak. Az elképesztően gyilkos beszólásai mellett még a pillantásai is pazar a nőnek, rég találkoztam már egy ilyen egyedi karakterrel az fix. Érdekes volt látni, ahogy részről-részre egyre inkább beilleszkedett az új társadalomba, amikor pedig ezt szóvá is tették neki, egy szempillantás alatt visszaváltozott tajvani háziasszonnyá, az ebből születő jelenetek pedig zseniálisak voltak.

A sorozat humora tehát elsőosztályú, ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni a komolyabb hangvételű eseményekről sem, merthogy abból sem volt hiány. Ezt a vonalat leginkább Eddie képviselte, aki a rapperes stílusa miatt egyáltalán nem egy olyan ázsiai kölyökre hajaz, mint azt a többség megszokhatná, de kiemelhetném akár a családfenntartó édesapát is, aki egy elég bizarr kinézetű éttermet vezet, ja és az ott dolgozó felszolgálók is csak úgy ontják magukból a viccesebbnél viccesebb, esetenként már inkább a kínosabb kategóriájú beszólásokat. De nem is ömlengek többet, inkább nézzétek meg ti is a sorozatot.

Értékelés: 9/10.
Kellett egy kis minimális idő, mire beindult a sorozat, ám amikor ez megtörtént, oly mértékben magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Remek poénokkal, szerethető karakterekkel és helyenként komolyabb témákkal operál a széria, éppen ezért számomra maga a tökély. Természetesen szerintem nem lepek meg senkit sem, ha azt mondom, hogy csakis ajánlani tudom a showt, érdemes bepróbálkozni vele, már csak azért is, mert az első évad csupán tizenhárom részes. Szerencsére a most is képernyőn lévő második huszonnégy epizódra kapott berendelést. Ajh, már alig várom a nyarat, amikor egyhuzamban ledarálhatom majd az összes részt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük