Kezdésnek nem volt rossz, mégsem teljesen azt kaptam, mint amire számítottam.

Több hetes várakozást követően tegnap este végre elstartolt a TV2 első hazai gyártású heti sorozata, a Korhatáros szerelem, az RTL műsorpolitikájának köszönhetően pedig a hetek óta hangoztatott eredeti időpont helyett majd másfél órával hamarabb, ennek köszönhetően pedig rögtön dupla epizóddal nyitott a sorozat. Sajnos az RTL így sem vett vissza, és próbálta megtorpedózni a premiert, úgy, hogy az utolsó pillanatban ők is akkor indították el A Fal game-show második adását, amikor a konkurens a fikciós sorozatot. A nézettség alakulását figyelembe véve tulajdonképpen egyik fél sem járt túlságosan jól, hiszen Balázs műsorát feleannyian nézték, mint előző héten, mégis elég volt ahhoz, hogy elszipolyozza a nézőket a sorozattól, így a TV2 meg is ismétli a Korhatáros szerelem első két epizódját, a Ninja Warrior aktuális adását követően, ami abból a szempontból nem rossz húzás, hogy utóbbi a fiatalok körében igen nagy népszerűségnek örvend.

De az RTL és TV2 közt hirtelen felgyorsult adok-kapok harcból legyen elég ennyi, és inkább térjünk rá a poszt eredeti tárgyára. Elöljáróban annyit elárulnék, sajnos több hibát is felfedeztem a két epizód alatt. De persze könnyen előfordulhat az az eset is, hogy csak nekem voltak túlságosan megugorhatatlan elvárásaim, a helyenként pörgős trailerek után eléggé belassultnak éreztem a két epizódot. Ráadásul mintha minden poénos szituációt ellőttek volna az ajánlók összeállítása során, az epizódok nézése közben ugyanis alig volt olyan helyzet, amikor sikerült elnevetnem magam, pedig a csatorna által nagyon hangoztatott romantikus vígjátéksorozat műfaj egyik elengedhetetlen eleme pont a humor lenne…

A továbbiakban kissé spoileresen folytatom tovább az értékelést!

Már az első percek alatt feltámadt bennem az az érzés, amely szerint az írók eléggé gyorsan szeretnének beleugrani a dolgok közepébe, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, minthogy a két hősszerelmes, Eszter és Dávid már kvázi az első 5 percben megismerkedik egymással, majd a kapcsolatuk alakulásának első pár hetét elintézik pár percben, esélyt sem hagyva a sztori kibontakozására. Éppen ezért tűnt számomra kissé hiteltelennek, amiért ilyen rövid idő ellenére is  mennyire ragaszkodnak már most egymáshoz, arról nem is beszélve, hogy elég sok ziccert kihagytak a “mézeshetek” átugrásával. Szerencsére azért még bőven lehet menteni a helyzeten, a gyerekek hogyan viszonyulnak anyuci újdonsült fiatal pasijához kártyát például okosan is ki lehet játszani a folytatásban.

Ezt az felemás érzést csak erősítette bennem, hogy a színészek között csak nehezen akart beindulni az a bizonyos vonzalom, pedig Kovács Patrícia még a sorozat indulása előtt azt hangoztatta a Mokkában, hogy az újracastingolás során Kovács Dániel viselkedett vele a legtermészetesebben a kamerák kereszttűzében. Ezek alapján el sem szeretném képzelni, vajon milyenek lehettek a további jelöltek. Öröm az ürömben, hogy a második epizód közben azért már tetten érhető volt, ahogy egyre jobban kezdenek összecsiszolódni, de mégsem nem ártott volna, ha a legelejétől minden klappol, pláne annak fényében, hogy tulajdonképpen rájuk épít az egész sorozat. Mindenesetre úgy tűnik, hamar kifogja nőni gyermekbetegségeit a sorozat, szóval én nagyon is bizakodó állásponton vagyok.

Ami pedig a többieket illeti, nos a rutinos színészek, mint például Fenyő Iván és Bánsági Ildikó a maguk profi módján hozták szerepüket, és külön ki szeretném emelni még Dobó Katát is, aki egy merőben érdekes karaktert kapott, Júlia ugyanis tipikusan az a szereplő, akit szeretve lehet majd utálni. Elsőre úgy tűnhet, hogy nagyon nehezen lehet ám őt elviselni, ugyanakkor viszont a poénos beszólásai mellett nem lehet elmenni szó nélkül. De a fiatalabb generáció is jelen van ám Dávid legjobb barátja személyében, akinek a munkahelyi szálát eléggé érdekesen vezették fel, kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak majd ki belőle a későbbiekben. Egyes egyedül Dávid főnökét találtam rém idegesítő alaknak, remélem csak keveset lesz képernyőn.

Értékelés: 8/10.

A kissé negatív hangvételű kritika ellenére remekül kikapcsolódtam az epizódok nézése alatt, és továbbra tartom magam ahhoz, hogy az érdekes alapfeltevés miatt – egy negyvenes nő is ugyanúgy beleszerethet egy fiatalabb pasiban, nem csak középkorú férfiak a fiatal lányokba –  igenis van jelentősége és helye a hazai palettán a sorozatnak. Én tehát nagyon drukkolok, hogy a folytatás csak még jobb legyen, ahogy annak is, hogy a nézők is találjanak rá erre a romantikus vígjátéksorozatra. 🙂