Hatalmas kincset veszítettünk el. 🙁
Pontosan egy hete kezdődött a rémálmon, derült égből villámcsapásként szembesültem Naya Rivera eltűnésével, és onnantól kezdve minden nap félve nyitottam meg minden amerikai és magyar sajtóorgánumot, nehogy azt olvassam, ami sajnos bekövetkezett három nappal ezelőtt, hétfőn. Mindvégig reménykedtem benne, hogy a keresés végén élve fog előkerülni a 33 éves színész- és énekesnő, mindhiába. Lelkiekben hiába próbáltam magam felkészíteni a legrosszabbra, mégis letaglózott a halálhíre. Leírhatatlan mennyire szomorú vagyok még mindig, amiért egy ennyire csodálatos és egyben fiatal tehetséget veszítettünk el, nem beszélve arról, milyen nehéz lehet most a családjának, és a 4 éves gyermekének, akinek ezentúl anya nélkül kell felnőnie…
Rengeteg lehetőség lett volna még előtte, hiszen bár már gyerekszínészként is jelen volt az amerikai televíziózás életében, mégis úgy gondolom, hogy karrierje csak most kezdett volna kibontakozni, és előbb vagy utóbb jobban felfigyeltek volna a tehetségére, mert azt azért lássuk be, kicsit méltatlanul kezelték őt, hiszen a Glee már öt éve véget ért, és azóta csak a Devious Maidsben kapott pár epizódos szerepet, ám annál emlékezetesebbet, és két éve a Step Up sorozatverziójának az egyik állandó szereplője, ami bár tavaly kaszát kapott, a Starz megmentette és berendelte a harmadik évadát, amelyben Naya ismét feltűnt volna, a készítők most kénytelenek is lesznek átírni az eddig elkészült forgatókönyveket.
Egy szó mint száz, Naya Rivera sokkal több szerepet érdemelt volna a Glee után, amelyben remekül helytállt, és bebizonyította sokoldalúságát, nem véletlenül kapott évadról-évadra egyre nagyobb szerepet. Emlékszem, az első évadban még csak Quinn egy pomponbarátnője volt, akinek volt egy-két ütős egysoros beszólása és kész. Aztán idővel elkezdték egyre jobban mélyíteni a karakterét, és saját sztorivonalat kapott Santana, ahogy egyre inkább elfogadta önmagát, a szexuális hovatartozásával együtt, és amennyire szégyellte magát emiatt, olyan büszkén vállalta a sorozat végén. A Brittanyval való kapcsolata, pedig igazán epic volt, hovatovább, Cory Monteith és az általa alakított Finn sajnálatos halála után számomra Santana és Brittany kapcsolata volt az etalon, akik mindvégig kitartottak egymás mellett, és a végén az esküvőjük is igazán szép volt. Bármennyire is szerettem sokáig Kurt és Blaine párosát, idővel túl sokat ártottak egymásnak, nos, leginkább Kurt Blaine-nek, így bár valahol örültem a házasságuknak, együtt tudtam volna élni a tudattal, hogy nem kapják meg a boldog happy endet. Na de ami Santanát illeti, nem csak a szerelmi életében, hanem a személyiségében is sokat fejlődött, nem véletlenül vált a mean girlből közönségkedvenc. Elég csak arra gondolni, hogy Rachellel mennyire nem jött ki a középiskolában, aztán New Yorkban igaz barátokká váltak.
Santana karakterfejlődését Naya Rivera csodálatosan reprezentálta, de nem csak a színészi játékával mutatta meg a sokoldalú tehetségét, hanem bizony a hangjával is. A hat évad alatt számtalan emlékezetes dalt adott elő akár szólóban akár duettben, az éppen aktuális slágerektől egészen a kissé melankolikus balladákig, Finn emlékepizódjában előadott If I Die Youngot, például annyira fájdalmasan gyönyörűen énekelte el, hogy azóta akárhányszor meghallgattam, mindig elhullajtottam egy-két könnycseppet, most pedig, a dalszövege miatt még képtelen voltam meghallgatni. Tényleg rengeteg kedvenc dalom van tőle, a legjobban mégis Alicia Keys ikonikus dalát szerettem, a Girl on Fire-t.
Tényleg képtelen vagyok még elhinni, hogy Naya Rivera már nincs köztük… Engedjétek meg nekem, hogy néhány dallal búcsúzzak el tőle.