Az anyasorozathoz méltó spin-offot kreáltak a Glee alkotói.
Miután véget ért a nagy 9-1-1 darám, gondoltam épp itt az ideje bepróbálkoznom a testvérsorozatával, ami két szempontból is nagy előnnyel indult nálam. Egyrészről a parádés szereposztás, másrészt pedig az LMBTQ szál miatt is. Túl az első évadon, bátram állíthatom, egyáltalán nem csalódtam a látottakban, csak egyetlen egy miatt vagyok kicsit szomorkás: egy szereplő ugyanis nem fog visszatérni a második évadra. Na nem olyan tervezett távozásról van szó, mint Connie Britton esetén az anyasorozatban, itt sajnos az élet, jobban mondva a covid szólt közbe, de erről majd később.
A sorozat középpontjában a 911 L. A.-hez hasonlóan, itt is egy tűzoltóállomás van, és az itt dolgozó bajtársak küzdelmeit mutatja be, mind a munka mind pedig a magánéletben egyaránt, csak egy kisebb csavarral. Míg a 9-1-1-ben egy újonc szegődött egy már bejáratott csapatban, addig itt a főhősünk Owen Strand parancsnok kerül új helyszínre, az Austin-i Texasba, ezzel egyidőben pedig egy sajnálatos tragédia miatt a teljes 128-as egységet fel kell építenie, kívülről-belülről egyaránt. Ahogy az az alapsztoriból kikövetkezhető, kicsit nehezen csiszolódik össze az új csapat, idővel azonban a Los Angeles-i egységhez hasonlóan egyre inkább egy családdá kezdenek összekovácsolódni.
Színészek terén nem bízták véletlenre a sikert a készítők, sikerült ugyanis két nagyágyút leszerződtetni Rob Lowe és Liv Tyler személyében, akikben egyáltalán nem lehetett csalódni. Na jó, bármennyire is bírtam Michelle beszólásait, azért kellett egy kis idő, mire sikerült megkedvelnem, ellenben Owennel, aki körülbelül már az első perctől kezdve megfogott. Nagyon bírom az élethez való hozzáállását, illetve az örök optimizmusát is, ami még a sok negatív események ellenére is megmaradt neki. Kicsit egyébként sajnálom, hogy eljött New Yorkból, mert mégiscsak a nagy alma az én egyik kedvenc metropolisom, ettől függetlenül kíváncsian várom, milyen kalandok várnak majd még itt rá és csapatára, Austinban. Oh, és remélem a World Trade Centeres szállal fognak majd még foglalkozni az írók, mondjuk egy múltbeli Owen tematikájú epizódban, amit a 9-1-1 sokat szeretett alkalmazni mostanában.
Bevallom őszintén, a Glee után bátran szavazok bizalmat Ryan Murphyék sorozatainak, de pont emiatt tartottam is egy kicsit, hogy a végén nehogy túlzásba essenek az LMBTQ karakterek szerepeltetésével. Az aggodalmam szerintem jogos volt, mert a Glee utolsó évadaiban is szerintem egy kicsit elvetették a sulykot, ehhez képest már az első részben felbukkant meleg és transznemű karakter. Attól tartottam, hogy inkább azon lesz a hangsúly, hogy minél több embert felsorakoztassanak, mintsem azon, hogy egy kicsit elmélyítve jobban megismerhessük őket, ám szerencsére eddig az aggodalmamra rácáfoltak, és az utóbbi valósult meg. Sikerült minden szereplőt megkelnem a magam módján, T.K. és Carlos párosa például már most nagyon jó. Csupán egy bajom van vele, és ez nem csak rájuk igaz.
Számomra túlságosan hirtelen alakultak ki barátságok és kapcsolatok, különösen igaz ez T.K.-re és Carlosra. Sokszor volt olyan érzésem, mintha kihagytam volna egy-két jelentet, netalántán epizódot, T.K. is egyik részben még nem lépett túl a szakításán alapozva nem akart komoly kapcsolatot, a következő részben pedig rájött, hogy ő már rég túl van a csalódáson, és nyitni akar az újdonság felé. De mondhatnám akár Owen reagálását a betegségére, vagy éppen a csapattagok hirtelen összeszokását. Bármennyire is tetszik az irány, amerre próbálnak haladni az írók, a kivitelezésen azért lenne mit javítani. De az is lehet, hogy csak én vagyok ennyire régimódi, vagy túlságosan nagyok az igényeim, ki tudja?
Az utolsó bekezdésben spoileresen tárgyalom ki az évadzáróban történteket.
Az évad egyik legnagyobb átívelő szála egyértelműen Michelle húgának eltűnése volt, akinek amilyen izgalmas volt az elején a sztorija, annál vontatottabb lett a végére. Az évad közepén, amikor Michelle be akart volna nézni az új sátorba, már akkor biztosra vettem, hogy a húga lakik benne, és végül az évadzáró epizódban be is bizonyosodott a sejtésem. Néhol tehát egy kiszámítható volt a sorozat, ettől függetlenül élvezettel daráltam. És annak is örülök, hogy tulajdonképpen lezárást kapott Michelle százados története, annál is inkább, hiszen Liv Tyler nem fog visszatérni a covid miatt, egyenesen lehetetlen lett volna megoldani a rendszeres London – Los Angeles repülőutat. Nagyon sajnálom Liv távozását, de remélem Gina Torres méltó utódnak fog majd bizonyulni.
Értékelés: 7/10.
Bármennyire is szerettem a látottakat, a sok kisebb hiba miatt kénytelen voltam levonni egy pontot, és mivel az anyasorozatot kilenc pontra értékeltem, a Lone Starst pedig egy erős nyolcasra tudtam volna kihozni, ezért döntöttem végül a hét pontnál. Ettől függetlenül egy nagyon jó sorozatnak tartom, éppen ezért bátran ajánlom megtekintésre, én pedig lassan nekivetemedem a második etapnak is. 🙂
