Alig várom már a folytatást!
Miután idő előtt kiszivárgott a Supergirl első része (amin valószínűleg még változtatni fognak, mielőtt adásba kerülne, hiszen elvileg le kell majd még faragniuk pár percet) gondoltam ha már adott a lehetőség, akkor én is megnézem még a nyáron, pont úgy, mint tavaly a The Flash esetében. Még mielőtt bármi konkrétumot írnék, azt már most szeretném tisztázni, hogy sem a Smallville-t, sem pedig az azt megelőző Supermanes szériákat nem láttam, jelen pillanatban pedig nem is tudom, hogy ez előny lenne-e, vagy inkább hátrány. A végeredményen mit sem változtat, hiszen, ahogy az elején is írtam, egyszerűen nagyszerű volt a pilot, kellőképpen meghozta a kedvemet a folytatáshoz, csak azt sajnálom, hogy addig még hátra van röpke három hónap…
A sorozat középpontjában természetesen Supergirl áll, vagyis pontosabban Kara Zor-El, aki a Krypton bolygóról származik, csakúgy mint az unokatestvére, Kal-El, akit Supermanként ismerhetünk leginkább. A sztori szerint Kara elsősorban azért tartott a Föld felé, hogy az unokatestvérét segítse mindenben, ám egy lökéshullám következtében hosszú évekig az űrben vegetált, mire pedig eljutott a Földre, addigra Superman már felnőtt, így Kara feladata értelmét veszítette, így ő is megkapta azt az esélyt, amit az unokatestvére is anno: egy viszonylag normális családban nőhetett fel. Évekig próbálta elnyomni magában a szuperhősös tulajdonságait, ám egy napon, mikor fogadott testvére bajba került egy repülő fedélzetén, Kara ismét megízlelte mennyire jó is embereket menteni, éppen ezért úgy döntött ezentúl kettős életet fog élni: nappal egy magazin szerkesztőségénél dolgozik, míg esténként (vagy ha a szükség úgy hívja, akár nappal is) segíteni fog az ártatlan embereken.
Spoileresen folytatom a továbbiakban!
Azt szerintem egész nyugodtan leszögezhetjük, hogy az egész univerzum mit sem érne egy jó főhős nélkül (már csak a sztori miatt is), itt pedig minden kétséget kizáróan egy rendkívül szimpatikus színésznőt sikerült kiválasztani a castingosoknak, Melissa Benoist személyében. Már a Glee-ben is nagyon aranyos volt Marley-ként – akit csupán amiatt nem szerettem túlságosan, mert túlságosan sok párhuzam volt felelhető közte és Rachel között – most viszont Kara-ként kb. már az első percben belopta magát a szívembe. Tetszik az a karakterben, hogy egyszerre esetlen de ugyanakkor határozott, karakán is tud lenni.
A többi karakterrel/színésszel sem volt semmi probléma első benyomásra, Chyler Leigh viszontlátásának például különösen örülök, ám még meg kell szoknom a rövid haját. 🙂 Egyedül Calista Flockhart volt még ismerős számomra, a többiek azonban teljesen ismeretlenek voltak, amivel nincs is semmi probléma, mindig élvezetes új és tehetséges arcokat felfedezni. De hogy azért egy kis negatívumot is mondjak, az állandó szereplők közül Kara munkatársa, Winn egy picit idegesítő volt számomra, remélem a folytatásban sikerül majd őt is megkedvelnem valamilyen szinten.
Ha már szóba került a folytatás, kíváncsi vagyok milyen fajta koncepciót terveztek az írók. Mivel az Arrow és a The Flash alkotógárdája jegyzi a Supergirlt is, jelen pillanatban leginkább a The Flash tematikájához tudnám hasonlítani az egészet, vagyis heti ügyeket várok majd az elején, miközben a főgonosz a háttérben egyre jön majd előre, hogy az évad végén megküzdhessenek egymással. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a főgonosz is egy nő, valamint egyben Kara rokona is.
Értékelés: 8/10.
Egy ilyen kritika után remélem senkit sem lep meg, hogy nyolc pontot simán kitudtam szórni a látottakra. Szerintem minden olyan lényeges elemet tartalmazott a pilot, amivel megfoghatják a nézőt a folytatásra. Természetesen csak ajánlani tudom megtekintésre a kiszivárgott pilot epizódot, amihez szerencsére még magyar felirat is készült hozzá. Remélem, hogy a folytatás is olyan érdekes és izgalmas lesz, mint az első rész, és ez esetben hosszú időn keresztül nézhetjük majd Supergirl történetét. 🙂
