Első körben: The Mick

Bár jobbra számítottam, kezdésnek mégsem volt rossz.

Eredetileg nem terveztem belenézni a sorozatba, ám miután olyan jó értékeléseket olvastam róla többek között a Sorozatjunkie oldalon is, gondoltam én is bepróbálkozok vele, különösen, hogy magyar felirat is készült már a pilothoz. Nos, anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, elárulom, hogy alapjában véve tetszett ez a fajta kínos, néha már-már alpári humor, amit a sorozat képviselt, mégis a poénok nem éreztem eléggé erősnek. Volt egy-két vicces helyzet, amin nagyot tudtam nevetni, a többi viszont majdhogynem a szódával elmegy kategória volt. Ettől függetlenül látok esélyt a javulásra, szóval ehhez mérten fogom kivesézni a látottakat.

Az alapsztori a következő: adott egy lusta, már-már hajléktalanokhoz hasonló életmódot folytató középkorú nő, Mickey, aki egy nap azzal szembesül, hogy miután az adócsalással gyanúsított húga és férje elszöknek a hatóság elől, kénytelen gondoskodni azok gyerekeiről, mindehhez pedig pazarul fényűző életmód is társul. Persze ahogy az várható, a hirtelen jött gazdagsággal Mickey elsősorban saját magával törődik, mintsem a frissen megismert gyerekekkel, ők azonban bátran borsot törnek nagynénjük orra alá…

Mindig kockázatosak az olyan sorozatok, amelyek kifejezetten egy-egy karakterre épülnek, hiszen a nézőnek vagy bejön a személyisége, így a folytatásra is bátran benevez, ha viszont irritáló lesz számára a főhős, akkor bizony kasza lesz a vége. A The Mick is ezt a módszert választotta, Mickey pedig aztán tényleg megosztó karakterre sikerült. Alapjában véve én nagyon bírom az ilyen szereplőket, de most mégis kicsit sok volt már a számomra Kaitlin Olson karaktere, sőt néha az volt az érzésem, hogy egy kicsit túl is játssza. Ugyan nem esett még át a ló túloldalára, de sajnos már közel járt hozzá, ez pedig azért is szomorú, mert a többiek első benyomásra szimpatikusnak tűntek a számomra, különösen a bejárónő, aki nagy örömömre hasonló karaktert hozott itt is, mint anno a Raising Hope-ban. Imádtam az összes hozzá kapcsolódó jelenetet.

Míg tehát a szereplőkkel eléggé hadilábon állok, addig magát az alapszituációt igenis érdekesnek tartom, amiből számtalan jó sztorit ki lehetne hozni, a kérdés már csak az, hogy az írók mennyire fognak tudni élni vele. Mivel egyáltalán nem vagyok képbe a páros másik sorozatával, a Felhőtlen Philadelphiával, így én tényleg szó szerint a sötétben tapogatózom, ám ha a pilothoz hasonló problémákat fognak boncolgatni a továbbikban is, akkor azt hiszem nem lesz itt gond. Remélem, hogy leginkább a Mickey és a gyerekek közötti ellentéteken lesz a hangsúly, merthogy ez engem sokkal jobban érdekel, mint az, hogy hogyan “birkózik” meg Mickey a hirtelen jött gazdagsággal. Éppen ezért én akkor lennék a legboldogabb, ha afféle Melissa & Joey “felnőttebb” változatává válna a széria.

Értékelés: 7/10.

Nem volt rossz kezdésnek, de maradjunk realisták, hét pontnál többet nem ért a pilot. Valamikor a közeljövőben mindenképpen belenézek majd a folytatásba, aztán majd meglátjuk, hogy fog-e tudni élni a bizalmammal. A tengerentúlon mindenesetre eléggé bejött a nézőknek, így a FOX már be is rendelte a második évadot. Megértem a csatorna bizalmát, pláne annak fényében, hogy nem nagyon van a palettán még egy olyan show, ami a hasonló szituációkra építene, szóval én sem bánnám, ha kötelező néznivaló válna a számomra, de ha nem fog bejönni, akkor bizony kegyetlenül lefog sújtani Damoklész kardja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.