Első körben: Dynasty

A jelek szerint ez nem az én sorozatom lesz…

Nagy elvárásokkal kezdtem neki a pilot nézésének, a kedvemet még a túlságosan elcsépelt májusi trailer sem vehette el, pedig lehet jobban jártam volna, ha már akkor kaszálom, ugyanis az első epizód maga volt a rémálom. Ez a közel 45 perc is elég volt ahhoz, hogy a lehető legtöbb szappanos fordulatot elsüssék, ám korántsem a jó értelemben. Olyan volt, mintha a legrosszabb telenovellába csöppentem volna, amit képesek voltak még megfejelni a legklisésebb zárással. Tényleg sajnálom, ugyanis a sztoriból kiindulva meglehetett volna oldani ezt sokkal igényesebben is. De van ennek egy jó oldala is, mégpedig az, hogy ezek után már tényleg nem lehet hova süllyedni. De persze ne tegyünk messzemenő következtetéseket, mert még a végén rám cáfolnak.

Nos, a vadonatúj Dynasty az eredeti sorozat alaptörténetét átemelte, vagyis ezúttal is a gazdag és fényűző életmódot élő Carrington család áll a középpontban. Az évek alatt rengeteg ellenséget szereztek magukat, különösen a vállalat irányítója, Blake Carrington, aki régimódi látókörének köszönhetően nem lát annyi tehetséget lányában, Fallonban, hogy komolyabban rábízná a cég irányítását, így utóbbi összefog apja egyik vetélytársával. Ráadásul a magánéletben is egyre nagyobbak az ellentétek a családban, köszönhetően az új mostohának, aki egyébként korábban egy mentálisan beteg asszony férjével folytatott viszonyt. Ja és itt van még a környezetvédő tékozló fiú, Steven Carrington aki pedig apja újdonsült feleségének unokaöccsével kerül közelebbi kapcsolatba. Mondom én, tömény szappan minden mennyiségben.

Tényleg kár érte, mert tulajdonképpen minden szálból ki lehetett volna hozni ennél értelmesebb fejleményeket is. Fallon például egy sokkal izgalmasabb karakter is lehetett volna, ha nem viselkedik ennyire gyerekesen. Bármennyire is próbálták alátámasztani a cselekedeteit az apjával való kapcsolatát ábrázolva, az a haj- és ruhaszaggatós jelenet az új anyucival azért már sok volt. Értem én, hogy kvázi a látványpornóra mentek rá a készítők, de ezzel csak maguk alatt vágták a fát, hiszen mindenféle hitelesség odaszállt. És ezért csakis a készítőket lehet hibáztatni, hiszen a két színésznő, Elizabeth Gillies és Nathalie Kelley korábban már bebizonyították rátermettségüket előbbi a Nickelodeonon futó Victoriusban, utóbbi pedig a Vámpírnaplók utolsó évadában.

Egyes egyedül Steven esetében véltem felfedezni némi következetességet és egyéniséget, karakterileg is ő áll hozzám a legközelebb, több szempontból is – remélem ez a környezetbarát technológia alkalmazása nem csak apuci felbosszantása céljából van – szerintem ő még tartogathat meglepetéseket a későbbiekben. És itt nem feltétlenül a Sammy-vel való kapcsolatának alakulására gondolok, hanem többek között az értékrendéből fakadó következményekre. Az a jelenet, amikor kikosarazta a “tárgyaláson” lévő férfit, amint rájött apja valódi szándékára nekem nagyon bejött. De mondhatnám akár Fallon és a sofőr románcát, vagy akár a rendkívül szimpatikus komornyikot is. Ilyen és ehhez hasonló kihagyott lehetőségekkel van tele a sorozat, de nincs idő vele foglalkozni.

A rész nézése közben a gyerekes történetvezetés mellett végig az volt az érzésem, hogy túl sok mindent szeretnének belepasszírozni a pilotba, éppen ezért nem maradt idő a kifejtésre. Az előbb említett szálak csak a torta egyik szelete. Nem is értem, hogy miért erőltetik ennyire ezeket a telenovellás fordulatokat. Ha azt hiszik, hogy ezzel lehet megfogni a csatorna nézőtáborát, akkor nagyot tévedtek, hiszen a Dynasty mondhatni már a premierjével megbukott. A Riverdale nézőit nem nagyon képes megtartani, ráadásul a második epizódra a pilotot megnézők negyede már le is morzsolódott. Szóval nem sok esély van a második évadra, pláne annak fényében, hogy ilyen számokkal tavaly a Frequency és No Tomorrow is kaszálva lett.

Értékelés: 4/10

Én próbáltam mindennek a jó oldalát nézni, de legyünk reálisak, négy pontnál többet semmiféleképpen sem tudok adni a látottakra. Persze ahogy olvastam, a folytatás már többeknek is bejött, szóval én is remélem, hogy innen csak felfele vezet az út. Egyelőre tehát nem kaszálom, kitudja, talán ez lesz a következő guilty pleasure sorozatom. Vagy talán még azon is túl fog nőni. Kitudja, az esély nagyon is megvan rá. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.