Az ének iskolája harmadik évfolyam: A második válogatóról

A héten végre belecsapnak a lecsóba.

Tegnap este lezajlott a második és egyben utolsó válogató adás is, immáron teljes a mezőny, mind a tizenhat diákot ismerjük már. Még mielőtt bármi konkrétumot írnék, el kell árulnom, hogy a mostani diákoknak sajnos nem sikerült annyira megfogniuk, mint tavaly vagy tavalyelőtt. 2014-ben első pillanattól kezdve Arany Timinek drukkoltam, tavaly pedig Sztojka Vanesszának, idén azonban egyelőre még nincsen egyértelmű favoritom. Kedvenceim már természetesen vannak, de favoritom egyelőre még nincs. De ez a továbbiakban biztosan változni fog.

A korábbi szériákkal ellentétben, idén sokkal kevesebb általános iskolás alsó osztályos jelentkezett, a korhatáremelésnek köszönhetően pedig elég sok 14-16 éves tanuló van, ezzel pedig egy picit más lett az egész hangulata is, úgy érzem, hogy itt nagyobb küzdelmekre számíthatunk majd, mint eddig, ami nem feltétlenül jelent jót…

De ne szaladjunk annyira előre, és maradjunk inkább a téma tárgyánál. Akárcsak az első válogatás során, most is nagyon tehetséges diákok kerültek a mezőnybe, sőt mi több, ha szabad ezt mondanom, egy piciket jobban élveztem a második válogatót, mint az elsőt. De haladjunk szépen sorjában. Az adást a 13 esztendős Kornis Anna nyitotta, aki korához képest sokkal fiatalabbnak tűnt. Annyira cukin tolta el Pink slágerét, hogy végig fülig ért a szám. 🙂 Örömmel jelentem, hogy végre egy fiú előadásában semmi kivetnivalót nem találtam: Varga Dávid tökéletesen adta elő Michael Bublé dalát. Valóban nagyon hasonlít a hangterjedelme Bublééhoz, kíváncsian várom, hogy miképp fog teljesíteni hétről-hétre.

A legnagyobb hangterjedelme véleményem szerint Győrfi Dzsenifernek van, mégsem az ő előadása tetszett a legjobban, hanem Kovács Nikié, akinek köszönhetően visszajöttek a régi szép emlékek a Hannah Montana-val kapcsolatban. Az adás után gyorsan meg is hallgattam pár rég kedvenc számot. 🙂 Ezzel a listának koránt sincs vége, hiszen volt itt még temperamentumos olasz srác és vagány lány is. Ígérem, a következő kritikában bővebben fogok majd írni a kisdiákokról, Németh Dávidról azonban már most írnék pár sort.
Szegény Dávidnak nem lehet könnyű élete, az alkata miatt osztálytársai folyamatosan bántják őt. Azt hiszem a Blikk-nek nyilatkozott a fiú, hogy azért is jelentkezett Az ének iskolájába, hogy megmutassa társainak, igenis ér valamit. Nagyon becsülendő amit tesz Dávid, innen is kívánom neki, hogy próbálja meg kizárni a többiek véleményét, és kerekedjen felül rajtuk. És kíváncsian várom, hogy miképp fog teljesíteni a további adásokban. 🙂

Ami a tanárokat illeti, most is ugyanolyanok voltak, mint az előző adásban, Szulák Andi és Szandi piszkálódásait még mindig imádom, Hajós beszólásai is szórakoztatóak, Caramelt pedig még mindig nem sikerült kiismernem. Az igazgatónő, Ördög Nóra pedig egyre jobban kezd ráérezni a dolgokra, jövőhéttől pedig már a gyerekekkel együtt fog a színpadon állni, vagyis valószínűleg jobban tudja majd őket bátorítani.
Egy szó mint száz, élvezetes volt a második adás is, sok kedvencem van már, favoritom azonban egyelőre még nincs, ami tuti változni fog szerintem már a következő adásban. Vasárnap ismét Az ének iskolája, remélem ti is nézitek majd. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük