A Dal 2016: A döntőről

Teljes mértékben elégedett vagyok a végeredménnyel.

Tegnap este került sor A Dal 2016 döntőjére, ahol már rettentő nagy volt a tét, hiszen a versenyzőket már tényleg csak egy karnyújtásnyira voltak a győzelemtől. Ez a fajta nagyobb feszültség érezhető volt egy-két produkción, a leginkább mégiscsak a Kállay Saunders Band sült fel… Végül pedig, ahogy arról már tegnap este beszámoltam, nagy örömömre a Pioneer lett az idei év dala, vagyis Freddie fogja hazánkat képviselni a hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Az eredményhirdetésről többet tehát már nem ejtenék szót, inkább a versenyzők teljesítményére térnék ki, ám ezúttal nem leszek olyan részletes, mint a középdöntők során írt kritikákban, ugyanis hellyel-közel ugyanolyan minőségű dalokat kaptunk az énekesektől, mint a korábbiakban. A legtöbben ugyan picit változtattak az előadásmódjukon azonban a dal szerkezetébe Oláh Gergőn kívül senki sem nyúlt bele túlzottan ezek a kisebb változások pedig arra mindenképpen tökéletesen voltak, hogy ne lássuk ugyanazt a produkciót már harmadszor is. A Parno Graszt, Petruska és a Mushu teljesítménye semmit sem változott, alapjáraton bejöttek a dalok, mégsem tudtam volna egyiket sem elképzelni Stockholmban. Oláh Gergő változtatása egyértelműen a dal előnyére írható, de sajnos ez még így rettentően elmaradt a tavalyi dalához képest. Végezetül a Berkes Olivér & Tóth Andi formáció, illetve Vásáry André produkcióiról is illene pár szót ejtenem, de sajnos semmi pozitívumot nem tudnék egyik esetben sem kiemelni, így inkább kihagynám az értékelést.
Az biztos, hogy a tegnap este, nem csak Freddie megérdemelt győzelme miatt marad számomra emlékezetes, hanem a Kállay Saunders Band körül kialakult meglehetősen megkérdőjelezhető bánásmód miatt. Történt ugyanis, hogy mivel nem működött a fülhallgató Kállay fülében, ezáltal pedig nem hallotta a dallamot, meglehetősen hamisan adta elő szerzeményüket, ezt követően pedig Zséda közbenjárása miatt ismét előadhatták dalukat, amire eddig még nem volt példa A Dal során. Értem én, hogy valamilyen szinten valóban igazságtalan ez a hanghiba a többiekkel szemben, ugyanakkor azt sem tartom fair lépésnek, hogy ezáltal kétszer is színpadra léphetett a banda, míg a többiek csak egyszer. Emlékeim szerint anno az X-Faktorban is előfordult ez, pont egy párbajprodukció során, ám akkor idejében szólt az énekes, így alighogy belekezdett a dalba, le is állt, végül a hiba elhárítását követően kezdett csak ismét bele. Szerintem ez lett volna itt is a legjobb megoldás, mindenesetre nem sokat ért el a Kállay Saunders Band az újbóli fellépéssel, hiszen András annyira bestresszelt, hogy kvázi csak még rosszabb lett a végeredmény. A TOP4-es mezőnybe való jutáshoz azért elég volt, de a nézők mégsem nekik szavaztak bizalmat.

Freddie valóban megérdemelten győzött végül, hiszen hétről-hétre egyre magabiztosabban adta elő a dalát, a csúcspontra pedig tegnap este került sor, már nem csukott szemmel, és egy helyben állva énekelt, hanem kimozdult a komfortzónájából, amit öröm volt látni. És ezt nemcsak én, hanem a stúdióban ülő közönség is díjazta, hiszen elképesztő örömmámor volt hallható az előadás alatt, na meg persze utána.
A Dal 2016 tehát tegnap este véget ért, én pedig ugyan nem szórakoztam olyan jól, mint tavaly, azért mégsem bánom, hogy minden adást élőben követtem, a tévé előtt ülve. A májusi Eurovíziós Dalfesztivált már most nagyon várom, ahogy természetesen a kicsit később debütáló A Dal 2017-et is. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.