Witches of East End: A második évadról

Sajnos bekövetkezett az, amitől a legjobban féltünk, ugyanis a második évad nagy cliffhangerrel ért véget. Ez tulajdonképpen nem teljesen a készítők hibája, hisz a finálé leadása után hónapokkal tudták meg, hogy a LifeTime nem kér többet a sorozatból. Ugyanakkor számítaniuk kellett volna erre a végletre is, hiszen nézettségileg nagyon a béka feneke alatt volt a sorozat, az első évadhoz képest. Tény és való, hogy nagyon nehezen indult be a második évad, túlságosan sokat építkeztek az írók, a közepén viszont annyira felpörögtek az események, hogy öröm volt nézni, és a végkifejlet is nagyon jó volt, bár egy kicsit kiszámítható. Bár egy ilyen sorozatnál meglepő lenne, ha a végén a gonosz győzne. Rettenetesen sajnálom a kaszát, ráadásul egy kicsit haragszok is a csatornára, hogy nem láttak több potenciált egy ilyen típusú sorozatban, hisz valljuk be, hogy jelenleg alig van olyan sorozat a tévében, ami kifejezetten boszorkányokkal és warlockokkal foglalkozna, így még fájóbb a kasza. De mint tudjuk, a nézettség nagyúr, így ha a statisztikai adatokat vesszük csak figyelembe, akkor teljesen érthető a csatorna döntése.

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Alig vártam már, hogy kezdetét vegye a második évad, konkrétan fülig ért a szám, mikor végre elindítottam az első részt, és ekkor jött a csalódás, amit egyébként meg is írtam itt. Érthető okokból el is ment egy kicsit a kedvem a sorozattól, ám a napokban rávettem magam a folytatásra, és milyen jól tettem. A 12 epizódot négy nap alatt daráltam le, de azt tudni kell, hogy este 10 után szoktam mostanában már sorozatokat nézni, így eltudjátok képzelni mennyit aludhattam. Annyira magába szippantott a show, hogy egyszerűen képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, hiszen annyira jó volt a folytatás. Szinte minden karakter hozta a tőle megszokott formájukat, sőt egyesek még jobbak is voltak, és az új szereplők is remekül helyt álltak.

Az évad erőssége kétségkívül az volt, hogy a fő Asgard-os szálon kívül sok-sok mellékszál is volt, mint például a szerelmi háromszög Freya, Kilian és Eva között, Dash örlődése jó és gonosz között, Ingird is most jobb sztorit kapott, és kedvenc nagynéninkre, Wendy-re is igaz csak rövid időre, de rátalált a szerelem. De haladjunk szépen sorjában, mindenre kifogok térni, kezdjük is először a főszállal. Az évadkezdő epizódban látottakhoz képest, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó irányba terelődik majd a történet, ráadásul Frederick szinte végig nagyon jól hozta ezt a titokzatos formát, sokszor én sem tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen mit akar: szolgálni a nagyapját bármi áron, vagy egyesíteni szerette-e volna a családját. A nagypapa kitűnő főgonosz volt, komolyan mondom simán kinéztem belőle, hogy képes akár még megölni is a családját, de végül természetesen győzött a jó oldal. De a fináléhoz vezető út rendkívül izgalmas volt, külön kiemelném még az ex-testőrt Tarkoff-ot is, ennyire még sosem utáltam egy gonoszt sem. Végül a múltban ragadt, bár az az érzésem, hogy ha lenne harmadik évad, valamilyen úton-módon biztosan visszatérne bosszút állni a Beauchamp családon. Nagy WTF pillanat volt a lányok halála, hirtelen azt hittem, hogy az átok ismét beindul majd, de szerencsére sikerült őket visszahozni.

Az egyik mellékszál Freya és Kilian szerelme körül forgott, ez a szál is nagyon bejött, ráadásul itt is kiszámítható volt a vég, miszerint Eva előbb-utóbb el fog majd tűnni, de arra a csavarra még én sem számítottam, hogy valójában miért is bűvölte el Kilian-t. Annyira jól volt kivitelezve, hogy tényleg nem tudok belekötni. Azt pedig meg kell említeni, hogy Bianca Lawson mennyire gyönyörű. 🙂

A Gardiner testvérek közül Dash sorsa sokkal jobban érdekelt, ugyanis az egész szezon alatt végig a jóság és gonoszság határvonalán volt. Megölt két embert is, mégsem tudnám azt mondani rá nyugodt szívvel azt, hogy gonosz, mégis az évadzáróban, mikor testet cserélt az öccsével, na ott volt az a határvonal mikor már azt mondtam, ezt nem lehet megbocsájtani. Az Ingrid-el való közös jeleneteit nagyon szerettem, már az elején megjósolható volt, hogy összefognak jönni, ami félig-meddig meg is valósult, annyira szépek voltak együtt. Az évadzáróban jött még egy csavar, Ingrid terhes, ám azt nem tudtuk meg, hogy Dash a gyerek apja, vagy esetleg a Mandragora. Akárkire is gondoltak az írók, mindkét eshetőség rendkívül jó választás lett volna.

Végezetül pedig Wendy-ről szeretnék pár szót ejteni, akit idén eltalált Amor nyila, aminek köszönhetően rengeteg vicces jelenetet kaptunk, az ex-férj visszatérte is csak ezt a vonalat erősítette. Kétségkívül Wendy szolgáltatta a sorozat humoros részét. Annyira aranyosak voltak együtt, Tommy-val a végén pedig képes volt érte feláldozni az utolsó életét is, így az alvilágba került, ahol ismét egy nagy WTF momentum volt, mikor kiderült, hogy a nővére már ott volt. Szinte biztos, hogy a folytatásban ez is nagy hangsúlyt kapott volna, tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyire érdekes cliffhangerek mellett ért véget a sorozat.

Ahogy ilyen esetekben lenni szokott, a rajongók nem értenek egyet a csatorna döntésével, így petíciót indítottak, amit Jenna Dewan Tatum (Freya) férje, a 21 és 22 Jump Street sztárja Chaning Tatum is támogat, valamint Shanon Doherty és Holly Maria Combs is, akik ugyebár a Charmed-ből lehetnek ismerősek számotokra. 🙂 A csatorna egyébként már nyilatkozott a petíció kapcsán, és nem határolódnak el attól, hogy meggondolják a döntésüket, de ehhez 73.000 ezer aláírás édeskevés, így jelen helyzetben 0 % esély van arra, hogy folytatódjon a sorozat.

Az eleje nagyon döcögősen indult be, a közepére viszont nagyon pörgős lett, külön pozitívum, hogy sokkal több szálon futottak az események, mint az első évadban, és a fő gonosz tényleg velejéig romlott volt. Csak azok a fránya nyitva hagyott kérdések ne lennének. Hiányozni fog a sorozat, és minden hibája ellenére, mert lássuk be volt neki, csakis a pozitívumokra fogok visszagondolni. A színészeknek pedig innen is sok sikert kívánok, remélem olyan sorozatokban kapnak majd szerepeket, amiket én is nézek vagy nézni fogok. 🙂