Sajnos nem sikerült visszatalálni a kezdetek kezdetén hozott minőséghez.

Bevallom, kissé fura érzés volt úgy nekiállni a harmadik évad darálásának, hogy tudtam hamarosan itt a vége, akaratlanul is beindult nálam a nosztalgia, mégis igyekeztem mindettől elvonatkoztatni, és csak átadni magamnak az epizódoknak. Mielőtt nekikezdtem volna, őszintén reméltem, hogy a második évadnál összeszedettebb etaphoz lesz szerencsém, ez sajnos nem jött össze. Pedig több olyan fordulópontot is tartalmazott  a szóban forgó tizennyolc epizód, amikor alaposan újra lehetett volna rebootolni a szériát, az írók azonban mégsem merték maradéktalanul megtenni ezt a lépést, noha azért mindenképpen jár az elismerés nekik, amiért két fontosabb szereplőt is képesek voltak megölni. Ráadásul az évad vége felé több olyan cselekmény is történt, amelyek alapján erősen megváltozhat negyedik és egyben utolsó évad felépítése.

És akkor ahogy az lenni szokott, a továbbiakban spoileresen fogom kitárgyalni a látottakat.

Francis haláltusája rendkívül megható volt, és egyben bosszantó is, pláne amikor próbálták elhitetni a nézőkkel, hogy Delphine sikeresen meggyógyította őt. Eléggé paradoxon érzéseket váltott ki belőlem ez a történet, mert bár rettentően sajnálom amiért ez bekövetkezett, ugyanakkor örülök is neki, hiszen így valamilyen szinten történelmileg hiteles maradt a sorozat. Ez mitsem változtat azon a tényen, hogy mennyire remek és erős karakter volt Francis, halálával pedig nem kicsit bolydult fel az egyensúly, elég csak a magára maradt Maryre gondolni, akivel nagyon jó párost alkotott. Hozzájuk kapcsolódik az évad egyik legszebb és egyben legmeghatóbb jelenete is, mégpedig az utolsó táncuk, amely során bizony még az én szemem könnybe szökkent.

A király halálával a trónörökös, Charles előtérbe kerüléséért egyáltalán nem voltam túlságosan feldobva, a srác ugyanis végig unszimpatikus maradt a számomra, még annak ellenére is, hogy hozott pár egészen érdekes döntést, mégis egyértelműen kiütközött az a tény, mennyire fiatal még egy ország irányítására. Ettől függetlenül nagyon élveztem azokat az eseteket, amikor összetűzésbe került édesanyjával, hiszen hiába remek karakter Catherine, néha ráfér, hogy valaki helyreigazítsa őt. Visszatérve Charles politikájára, az már pár rész után kiderült, hogy makacssága ellenére igyekszik azért tanulni a hibáiból, Maryvel pedig szerintem remek szövetséget alkothatott volna együtt, többek között már csak emiatt is sajnálom, amiért utóbbi elhagyta Franciaországot.

Mary nemcsak Charles-al találta meg a közös hangot, hanem nagy meglepetésemre Catherine-el is nagyon jól kijöttek. Mondjuk, ha jobban belegondolok, Catherine legfőképpen azért ellenezte mindig is Mary és Francis kapcsolatát, mert nem akarta, hogy a fia végül olyan sorsa jusson, amit sajnos így sem tudott elkerülni, szóval Francis halálával végre egymásra találhatott ez a két nagyon erős karakter. Ez a szövetség mindkettőjük számára előnnyé vált, hiszen míg Cahterine által Mary elfogadta azt a tényt, hogy nem lehet elkerülni a gyilkolást, addig Catherine egyre többször megmutatta emberibb oldalát. Ezt mi sem bizonyítja jobban a szolgálóval való viszonya, akiről miután kiderült, hogy ő a sorozatgyilkos, Catherine szinte már saját magától is undorodott, amiért bujtatni kényszerült a fiút. Én tehát nagyon élveztem ezeket a részeket, a férjkeresős epizódok pedig különösen mókásak voltak, elég csak a spanyol hercegre és különleges szokásaira gondolni.

Mary szolgáltatta egyébként a legszebb és egyben a leghiteltelenebb szálat az évad során. Egyrészről személyiségileg rengeteget fejlődött, ugyanakkor továbbra is megmaradt emberségesnek, az pedig továbbra is dicsérendő dolog, hogy továbbra sem lépett át egy bizonyos határt. Igen, sajnos ő sem kerülhette el azt a tényt, hogy minél több vér tapadjon a kezéhez, csak a legvégsőbb esetekben teszi meg ezeket a lépéseket, továbbra is mindig próbál más megoldást keresni, és pont emiatt tartja meg emberiségét. Ez alól egyedül Francis halálának megtorlása volt a kivétel, de még ez az eset is teljes mértékben meg volt alapozva. Míg tehát az uralkodásával kapcsolatban nagyon is racionális döntéseket képes meghozni, addig a szerelmi életében már kevésbé. Gideonnal való kapcsolata ugyanis eléggé gyorsan kialakult, amit értelemszerűen nem néztem jó szemmel, ráadásul a kémiát sem nagyon éreztem köztük…

Ebből a szempontból nem csak Mary hozott meglepő és egyben felelőtlen döntéseket, hanem az unokatestvére, Elizabeth is, aki amennyire érdekesnek tűnt a legelején, annyira unalmassá vált a legvégére. Nagyon hamar kipukkant az a bizonyos lufi körülötte, ami egyértelműen az írók hibája, hiszen alapvetően érdekes karakter lenne Elizabeth, de nem a szerelmi élete miatt, amire és sajnos erre fektették a nagyobb hangsúlyt. Ráadásul tették mindezt teljesen értelmetlenül, hiszen már a kezdetektől fogva látszott, hogy mennyire kudarcra van ítélve a kapcsolat, és a köznép sosem fogja elfogadni Robertet Elizebeth mellé. Ebben a formában tehát értelmetlennek érzem azt, hogy Anglia is állandó helyszínné vált a sorozatban, és mindez addig fenn is állt, amíg meg nem érkezett Lola, akivel nagyon hamar megtalálta a közös hangot Elizabeth, ezáltal pedig a még emberibb és egyben még sebezhetőbb oldalát is megmutathatta. Pont emiatt érzem hatalmas baklövésnek, amiért végül elrendelte Lola kivégzését.

Ha korábban történik meg mindez, valószínűleg nem érint meg ennyire a halála, Lola ugyanis tipikusan az a karakter volt, aki évadról-évadra kezdett jobban feljönni, a végére pedig igenis érdekes és egyben üdítő szereplőjévé vált a sorozatnak. Mindenesetre ez tökéletes alkalom lehet arra, hogy Narcisse még brutálisabb üzemmódba kapcsolhasson, hiszen őt ismerve biztosan bosszút fog állni felesége gyilkosán. Én pedig kíváncsian várom, hogy mégis milyen eszközöket fog bevetni ennek elérésben, ahogy az is nagyon érdekel, hogy miképpen fog alakulni Claude és Leith kapcsolata, merthogy a főszereplők mellett a mellékszereplők zöme is egészen bravúrosan vannak ábrázolva.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevetve továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, legfőképpen az erős női karakterek felvonultatása miatt, egy erős hét pontnál többre mégsem tudom pontozni a harmadik évadot. Nagyon a szívemhez nőtt a sorozat az elmúlt négy esztendő alatt, így egészen biztosan keserű szájízzel fogok pár héten belül nekilátni a negyedik és egyben utolsó etap darálásának. Remélem, hogy olyan körülmények között fog búcsúzni a show, ahogy megérdemli: grandiózusan és méltóságteljesen. És persze remélem, hogy Mary esetében kicsit elvonatkoztatnak majd az írók a történelmi hitelességtől, és nem úgy fog véget érni a sorsa, ahogy a valóságban!