Mata Ricsi visszatért, míg Balogh Eszter és a Jaggers számára véget ért a verseny.

Tegnap este lezajlott az X-Faktor hatodik évadának első élő showja, amely valljuk be, brutálisan hosszúra sikeredett a maga három és fél órájával. Mivel jómagam Star Academy-nek szavaztam bizalmat – egyrészt azért, mert jóval hamarabb kezdtem el nézni, másrészről pedig  a jövőhéten úgyis finálézik már a TV2 nagyot bukó tehetségkutató műsora – ezért csak ma délelőtt néztem vissza az X-Faktor versenyzőinek kisfilmjeit, produkcióit és a mentorok értékeléseit, amivel körülbelül két óra alatt végeztem is. Ergó erőteljesen gondolkozom azon, hogy valóban megéri-e majd minden egyes adást élőben követni, de mivel most már mobilapplikációval is lehet majd szavazni így valószínűleg szombat esténként csak ott fogok ülni a tévé képernyője előtt. De ha már bizalmat szavazok a műsornak, akkor elvárnám az RTL24 app normális működése mellett azt is, hogy az énekesek jól teljesítsenek a színpadon, ami az első élő adásban sikerült is a legtöbbjüknek.

Mivel idén csak hét élő adással lesz képernyőn az X-Faktor, ezért természetesen megváltozott a szabályzat is, így az első három adásban rögtön két versenyző esik majd ki a versenyből: a legutolsó helyen álló párbaj nélkül búcsúzik, míg az őt követő, hátulról a 2. és 3. helyen állók fognak egymással párbajozni a továbbjutásért.

Így történt ez most is, éppen ezért Balogh Eszter búcsúzott elsőként, akinek a kiesésére fel voltam készülve, hiszen rengeteg negatív kritikát kapott a nézőktől. Bár továbbra sem sikerült igazán megkedvelnem Esztert, a kitartását mindenesetre nagyra becsülöm, ráadásul ezúttal némi új hangszínt is felfedeztem a produkciója alatt, szóval minden jel arra mutatott, hogy sokat tudott volna még fejlődni a lány, éppen ezért sajnálom a kiesését. A Jaggers távozását viszont már egyáltalán nem sajnálom, egyértelműen ők voltak a leggyengébbek a zenekarok közül, Fejes Szandra pedig mérföldekkel jobban teljesített, mind az egyéni mind pedig a párbajelőadásán még annak ellenére is, hogy egyik dal sem passzolt hozzá igazán.

A távozások mellett egy nagy visszatérésnek is szemtanúi lehettünk, hiszen a kizárt Petics Kristóf helyét fel kellett tölteni valakivel a mentorházas fiúk közül, Puskás Peti választása pedig nagy örömömre a 15 éves Nagy Ricsire esett, aki ismét bebizonyította Caramel dalának, hogy a fiatal kora ellenére is megérdemelten itt a helye a TOP12-ben.

Ami a többieket illeti, nos kivétel nélkül mindenki hozta az eddig megszokott stílusukat, egyedül Vincze Aliz Lizában csalódtam egy picit, aki úgy tűnik, hogy csak a saját dalait tudja olyan jól előadni. Míg tehát Liza egy kicsit visszaesett, addig Jáger Kinga menetel előre ezerrel, Dánielffy Gergő, Ónódi János és a Soulbreakers pedig a mentorházhoz hasonló produktumokat nyújtottak. Akiket mindenképpen ki szeretnék emelni az idei mezőnyből, azok Nagy Ricsi mellett a Ham ko Ham, Opitz Barbara és az én nagy személyes kedvencem, Gorbunov Dmitrij. Számomra ez a négy előadás tűnt ki a tizenkettőből, Dmitrijé pedig különösen.

Hihetetlen, ahogyan az Ukrajnából érkező srác valóban beleadja a szívét és lelkét minden egyes dalban, ezáltal pedig kvázi új jelentést kap minden dal. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire különleges hangszíne na meg előadásmódja van a srácnak, amit ezer produkció közül is simán felismernék. Az általa előadott True Colors azt hiszem sokáig a kedvenc coverem lesz, kiütve így a nyeregből a Gleeben elhangzott verziót, amit ugyebár a csodálatos Jenna Ushkowitz adott elő anno.

Ez volt tehát az én személyes véleményem az első élő adásról, hozzászólás formájában pedig szívesen fogadom a ti véleményeteket is. 🙂

Képek forrása: RTL Sajtóklub