Az írói kreativitás még mindig maga a tökély!
Pontosan emlékszem rá, hogy tavaly ilyenkor milyen élvezettel daráltam le a sorozat első évadát, és a másodikkal sem volt másképp. Akkoriban még csak rajongtam a szériáért, ám most már bátran kijelentem, hogy teljesen beleszerettem a The Fosters univerzumába, közösségébe! Hihetetlen, hogy még a harmadik évad első felében sem tapasztaltam semmiféle minőségromlást sem, a sztori zajlott ezerrel még sem volt egyik szál sem unalmas, de még karakteridegen cselekedetek sem történtek, mindez pedig nyilvánvalóan a színészeknek, és a zseniális íróknak köszönhető. Az írói kreativitást mi sem bizonyíthatná jobban az a tény, hogy akárcsak eddig, úgy most is tulajdonképpen az összes állandó szereplő kapott saját történetet, ezek legtöbbje pedig a végén valahogy mégiscsak összeért.
Figyelem! Spoileresen folytatom tovább.
A karakterek közül egyértelműen Callie fejlődött a legtöbbet, aki a pilothoz képest sokkal nyitottabb személyiség lett, arról nem beszélve, hogy már nemcsak a közeli barátainak hanem a frissen összeismerkedett AJ-nek is segített már az első pillanattól kezdve. AJ egyébként egy egészen szimpatikus karakter, ám a felbukkanásával jött egy kis hátrány is, hiszen a Callie-vel való kapcsolata elmélyüléséhez vezető út nagyon hasonlított amit egyszer már Brandon és Callie esetében végignézhettünk, mégsem mondanám ezt hibának, hanem inkább Callie tulajdonságainak mondanám: egészen egyszerűen tudat alatt valahogy mindig arra törekszik, hogy végül meghiúsuljon az örökbefogadása. Természetesen ez csak az én véleményem, hozzászólás formájában nyugodtan rám cáfolhattok. 🙂
A legjobb történetszál ezúttal mégsem Callie-hez fűződik, hanem az öccséhez Jude-hoz, akinek még tovább bonyolódott a kapcsolata Connor-ral. Tetszett az az út, amelyet bejárt Jude ahhoz, hogy végül felvállalja másságát. Bár a második évad alapján arra számítottam, hogy Connor apjának több idő kell majd feldolgozni a történteket, ehhez képest egész hamar túllendült az egészen, és belátta, hogy a fiát úgy kell elfogadnia, amilyen. Egyébként is ezen kívül is több akadály, amivel szembe kellett nézniük, ám a végén sikerült nekik, az ehhez vezető út pedig csodálatos volt. Pont annyi időt foglalkoztak vele az írók, amennyi szükséges volt, ezért is imádom annyira az alkotógárdát, mert képesek megtalálni az egyensúlyt mindenféle szempontból.
Elképesztő mennyire precíz csapat dolgozik a szérián, hiszen az összes szálat teljesen valósághűen kezelik, ez alól pedig a szülők sem kivételek. Az ilyen fajta sorozatoknál, ahol főleg a kamaszok vannak előtérbe, gyakran elkövetik a készítők azt a hibát, hogy a szülőkkel nem tudnak mit kezdeni, na ez a The Fosters-re egyáltalán nem igaz. Komolyan mondom, Stef és Lena kapcsolata irigylésre méltó, hiszen bár köztük is vannak apróbb súrlódások, sőt mi több idén még nagyobb válságba került a kapcsolatuk, a bajban mégis összetartanak, és csak még jobban összekovácsolódnak. Azon a részen pedig egyenesen csak röhögtem, amikor a gondjaikat a karbantartó/szerelő előtt beszélték meg.
Ha ennyi pozitív értékelés nem lenne elég, akkor elárulnám, hogy még a mellékszereplőkbe sem tudok belekötni. Mariana vér szerinti famíliája tulajdonképpen egy új színt hozott a szériába, hiszen általuk még jobban belekóstolhattunk a mexikói életvitelbe, amit jó volt látni. Callie apjának családját is jó volt viszontlátni, ám a Girls United-es csapatnak örültem csak igazán. Egyszerűen annyira érdekes ez a szál, hogy tulajdonképpen egy külön sorozatban is szívesen elnézném! A legjobban Rita fogott meg igazán, azért pedig különösen hálás vagyok, amiért egy rész erejéig jobban foglalkoztak vele az írók, érdekes szituációba keveredett, ám mindvégig tisztában voltam vele, hogy ártatlan.
Értékelés: 10/10.
Kész, egy ilyen kritika után csakis maximális pontszámot illene és tudok is adni. Az évadzáróban történtek események alapján izgatottan várom a folytatást, kíváncsi vagyok mi lesz a Callie-Brandon párossal a végleges örökbefogadás után, aminek valljuk be már itt volt az ideje, illetve Connor és Jude sem biztos, hogy együtt maradnak, hiszen Connor el akar költözni. Ja, és végül Jesus is visszatért, az új színész pedig első benyomásra igencsak szimpatikus, így már nagyon várom, hogy számára mit találnak majd ki az írók az évad második felére. 🙂