Off: Ez az oldal ezredik posztja, én pedig nagyon örülök,
amiért a "Shamelessel" léphettem át ezt a határt! :)

Továbbra is ugyanazokba a hibákba estek bele az írók.

Immáron túl vagyok a hatodik évadon is, amit bár ugyanolyan lendülettel daráltam végig, ahogyan ez előzőeket, ettől függetlenül már nem korántsem érzem olyan erősnek a sorozatot. Sajnos kénytelen vagyok belátni, hogy a Shameless már túl van a fénypontján, szóval azt hiszem ideje lenne lejjebb adnom az elvárásaimon. Míg egyes karakterek egyértelműen a fejlődés irányába léptek, addig mások bizony megrekedtek egy szinten, és nem is úgy nézett ki, mintha egyhamar tovább szándékoznának lépni.

Na de elég ennyit a körülírásból, és konkretizáljuk a látottakat. Természetesen ezúttal is erősen spoileres kritikára számíthattok a továbbiakban!

Fiona ismételten csak a pasizott az évad során, miközben a testvérei problémái majdhogynem hidegen hagyták. Azt még valamilyen szinten megértettem, hogy miért is adott ultimátumot Debbie-nek, ám hogy Carl és a maffia életstílusával miért nem foglalkozott, na ez már nekem is rejtély. Mégis az a legbosszantóbb az egészben, hogy hiába építették fel egész jól a szerelmi életét azáltal, hogy lezárta kapcsolatát Gussal és végérvényesen is Sean mellett tette le a voksát, ha az évadzáró epizód utolsó perceiben minden a darabjaira hullott. Bár Sean sosem volt túlságosan szimpatikus a számomra, mégsem tudok száz százalékosan örülni a meghiúsult esküvőnek, tartok attól ugyanis, hogy a hetedik évadban Fiona ismét csak pasizni fog, amire én már nem nagyon kíváncsi…

Frank hirtelen érdeklődését a gyerekei felé sem tudtam hova tenni, kissé karakteridegennek éreztem ezt tőle. Persze tudom én, hogy elsősorban önző cselekedetek vezérelték, hiszen Debbie férjkeresése abból a célból valósult meg, hogy legyen hol aludnia, mégis eléggé hiteltelennek tűnt számomra. Mindenesetre kétségkívül vicces és egyben kínos kalandokba keveredett ezúttal is, a sátoros részeket például különösen élveztem, nem egyszer tekertem vissza egy-egy jelenetet. Frank tehát továbbra is a dramedy vonal legjobb megtestesítője, éppen ezért eltekintek attól, mennyire nem volt kellően felvezetve a gondoskodó apa szerepe.

Míg Fiona és Frank azért tudtak azért meglepetéseket okozni, addig Lip újra és újra ugyanazokat a köröket futotta, amit én meglehetősen unok már. Egyszer komolyan veszi az egyetemet, máskor pedig szétzúzza a tanára kocsiját és szarik bele az egészbe. Persze nem volt ez ennyire kikövetkezhetetlen, ugyanis a professzornővel való kapcsolata erősen kihatott arra, mindkét végletnek szemtanúja lehettünk ismét, de ez mégsem mentség arra, semmi újdonságot nem tudott felmutatni az évad során. Tök olyan, mintha egy ördögi körbe került volna szegény srác, ahonnan nincs kiút. Egyes egyedül csak az alkohollal szembeni egyre súlyosbodó problémáját tudtam értékelni valamennyire, amit egész jól felvezettek. Kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz hatásos a rehab.

Lippel ellentétben Ian olyan szinten rendbe hozta az életét, amit nem hittem volna, hogy képes lesz. Azért mégsem lehettem felhőtlenül boldog, hiszen a Mickey-vel való szakítása az előző évad végi befejezés alapján bármennyire is várható volt, mégis konkrétan vérzett a szívem értük. Ezt követően azonban az írók tényleg olyan irányba terelték Iant, amit öröm volt nézni. Persze továbbra is hiányzott Mickey és a párosuk, de egyúttal azt is sikerült meglátnom, hogy Mickey nélkül Iannek mennyivel nagyobb esélye van egy minden szempontból tisztességes és törvényes életet élnie. Végre nem csak “sodródott az árral” hanem felülkerekedett a betegségén és igenis lettek újabb céljai, amikért küzdött rendesen, mindez pedig tulajdonképpen Calebnek köszönhető. A mentős állásnak egyébként különösen örülök, úgy érzem ebből még sok mindent ki lehet majd még hozni a továbbiakban.

Debbie jelenlétét egyre kevésbé tudom elviselni, akiben a babaszülési mizérián kívül sajnos semmi fantáziát nem láttak az írók. Tényleg nagy kár érte, hiszen régen olyan értelmes lány volt, aki tényleg képes volt jobb kedvre vidítani az embert, és nem egyszer ő húzta ki a Gallaghert famíliát a slamasztikából, emlékeztek még hogyan sikerült elérnie azt, hogy a rokonuk ne tegye ki őket az utcára? De a legjobban mégis a Shelia-val való társalgásai élveztem. Ehhez képest mára egy rettentő idegesítő tinédzser és egyben fiatal anyuka lett belőle. Megmondom őszintén, továbbra sem látom értelmét, hogy ilyen fiatalon anyává vált, de mégis, ha már így alakult akkor nagyon remélem, hogy a lányának köszönhetően megváltozik a szemléletmódja és hamarosan visszatalál régi önmagához.

A többiekkel végre kitettek magukért, Carl karakterfejlődését például nagyon csipáztam, úgy tűnik, hogy ő sokkal hamarabb felnő, mint a nővére, de Veronica és Kev kapcsolata is ezerszer jobb lett Svetlana közbelépésével. Nem hittem volna, hogy egyszer megfogom még kedvelni az orosz nőt, mégis összejött, arról már nem is beszélve, hogy mennyire felszabadító volt nézni az ökörködéseiket mondjuk Fiona vagy éppen Lip drámázásai között. Szóval már csak azért szorítok, hogy el ne rontsák a továbbiakban ezt a meglepően jó hármas bagázst.

Érékelés: 7/10.

Az ötödik évadtól egy fokkal sem volt jobb de rosszabb sem a hatodik kiadás, éppen ezért egy erős hét pontot adok a látottakra. A sorozat iránti mércémet pedig igyekszem lejjebb tenni, és ezzel a tudattal fogok hamarosan nekilátni a hetedik évadnak, amelyet követően végre én is beérem az amerikai sugárzást.