Minden hibája ellenére megszerettem a sorozatot.
Az első évadot még a premiert követően ledaráltam 2019 nyarán, ám a kritikaírás mellett valamiért a továbbnézés is abbamaradt, egészen mostanáig, amíg újra elő nem vettem a sorozatot, és megnéztem egyhuzamban a második etapot is. Két év elteltével sajnos sok minden kiesett, így nem mindig tudtam helyén kezelni az első évadra való utalgatásokat, de idővel szinte minden képkocka a helyére került a fejemben. A két évad között egyébként erősen érezhető volt a változás szele, annak ellenére is, hogy nem találtam semmilyen információt azzal kapcsolatban, hogy bármilyen történt volna a produkcióban kreatív téren. Ellenben a második évadot követően az eddigi showrunner most már tényleg elhagyta a fedélzetet, és a még idén bemutatásra kerülő harmadik szériában már más fog felelni a történetszálakért.
Még mielőtt túlságosan belemerülnék az értékelésbe, szeretném elárulni, eddig sajnos még nem volt szerencsém az eredeti Roswell sorozathoz, annak ellenére sem, hogy az általam igen nagyra becsült Katherine Heigl is az állandó szereplők táborát erősíti benne. A kritikaírás előtt megnéztem az eredeti szereposztást, és nagy meglepetésként ért, hogy az eredeti sorozat egyik főszereplője a reboot második évadában is visszatért. Igaz nem az eredeti szerepének megismétlésére, hiszen míg Jason Behr a Roswellben Max Evans karakterét keltette életre, addig a Roswell, New Mexicoban már egy eléggé összetett szerepet kapott Tripp Manes szerepében. Gyanítom ezzel a gesztussal próbáltak kicsit kedvezni az eredeti sorozat nézőinek is, akiknek ráadásul még nem is kellene teljesen ugyanazt a történetet még egyszer átélniük, hiszen itt a középiskolán már rég túl vannak a szereplőink.
Ha választanom kellene a két évad között, az első felvonás nekem jobban bejött, talán a lassabb történetvezetés miatt is, amelyben valóban Liz és Max kapcsolatának alakulásán volt a hangsúly, miközben azért a többiek is jelen voltak és nem csak kellékszereplőként, vagyis nem csak az előbb említett két szereplőnek asszisztáltak, hanem saját vonalat is kaptak. Ezek közül Isobel története tetszett talán a legjobban, legalábbis hozzá köthető az első szezon egyik legnagyobb csavarja, amit egész jól kiviteleztek a készítők.
Az első évadot követően azonban a másodikban már az alapkoncepció terén is érezhető volt a változás. Az elsőben jól megszokott egy átívelő fősztori helyett kaptunk ugyanis legalább három kisebb átívelést, amelyek tulajdonképpen mintha követték volna egymást. Mindezzel még nem is lett volna nagy probléma, ám a közben behozott új szálak olyan szintű zavart okoztak néha, hogy kénytelen voltam ide-oda kapkodni a fejem. Konkrétan olyan érzésem volt, mint a Vámpírnaplók negyedik évadától kezdve, hogy hiába volt sok jó ötlet, ha egyszerűen nem tudták megfelelően kivitelezni őket. Plec asszonyság keze már most egyértelműen tetten érhető volt, én pedig már előre félek attól, mit fog összehozni a hamarosan debütáló harmadik, és a már előre berendelt negyedik évadban.
Nagyon sajnálom, hogy ezt kellett tapasztalnom, mert az első évadnál alapvetően jót tett a sorozatnak, hogy csupán 13 részből állt az évad, a második azonban a hasonló epizódszám ellenére néha összecsapottnak látszott. Elég csak Jenna nővérére, vagy éppen Kyle szerelmi életének alakulására gondolni, de ide tudnám sorolni még akár a Michael körül játszódó eseményeket is. Egyes egyedül Liz és Max kapcsolatában láttam némi rációt, Isobel pozitív karakterfejlődésében, na és persze a múltban játszódó eseményekben. Utóbbi tényleg nagyon szépen lett felvezetve, ráadásul még az évad közbeni csavar is ütött ezzel kapcsolatban.
Ellenben az évadzáróban történt események már korántsem keltették fel sajnos az érdeklődésemet. Minderről az utolsó bekezdésben már spoileresen fejtem ki a véleményem!
Amikor kiderült, hogy Max és Isobel valójában nem testvérek, valójában már akkor sejtettem, hogy talán Max lehetett az az idegen, aki az anyahajón tartózkodott, és felelős volt a Földön való landolásért. A sejtesem végül beigazolódott Max hasonmása alapján, bár megmondom őszintén, egyáltalán nem várom azt, hogy mindezt majd elnyújtva megmagyarázzák majd a harmadik évadban. Ahogy annak sem látom sok értelmét, hogy Liz visszatérjen majd a városba, hiszen a második évadban egyértelműen bebizonyosodott, hogy mennyire visszahúzza őt a szülővárosa a karrierje alakulásában…
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve bár eléggé negatív hangvételűnek tűnhet a kritika, továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, és egyenlőre még nézője maradok. A hangsúly az egyenlőre szón van, ha ugyanis a Vámpírnaplókhoz hasonló tendenciát fog a folytatásban is produkálni a Roswell, New Mexico, akkor negyedik évad ide vagy oda, kénytelen leszek kaszálni. A sorozat egyébként szinkronosan is elérhető az HBO GO által. Szerintem jól sikerült a szinkron, így a második etapot már én is ilyen formában néztem meg.
