Teljes mértékben elégedett vagyok Palmira győzelmével.
Vasárnap este egy időre mindenképp búcsút kellett vennünk a műsortól, hiszen véget ért a Rising Star első évada, melynek győztese, nagy örömömre Várhegyi Lucas Palmira lett. Minden kétséget kizárva a fináléban történtek meg a legizgalmasabb és egyben legfelkavaróbb jelenetek, aminek köszönhetően már meg is indultak a találgatások a műsor hitelességével kapcsolatban, a legújabbat itt találhatjátok. De erre ki is fogok térni.
Fotó: TV2 Sajtószoba |
A műsor készítői le sem tudnák tagadni azt, mennyire akarták azt, hogy Czibi Norbi legyen a végső győztes. Első és legfontosabb indok az, hogy mindig olyan dalokat kapott, amik lényegében egyhangúak voltak, nem nagy építkezésekkel, és egyben biztos sikert garantáltak. A fináléban például mindháromszor magyar dalt kapott, amelyből kettő X-Faktor győztes dal volt. Szerencsére azonban a nézők észnél voltak, és ha csak minimális különbséggel is, de Mira nyert. Mondjuk ekkor sem tartottam fair-nak, hogy az utolsó pillanatban lett döntetlen az eredmény, de elnézem, hiszen az nyert, aki a legjobban megérdemelte.
A Srámek-Norbi párbaj mellett azonban már én sem tudok elmenni szó nélkül, amikor szó szerint az utolsó utáni pillanatban emelkedett fal. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de itt eléggé csalás szagot éreztem. Ráadásul szívesebben hallgattam volna Peter Srámek utolsó produkcióját, mint a Norbiét, aki még ekkor is rettenetesen kiszámítható volt…
A továbbiakban mind a négy versenyzőre kitérek külön-külön.
Fehérvári Gábor Alfréd
Alfréd lett a negyedik helyzet, aki a hírek szerint még a kórházat is megjárta a finálé előtt annyira beteg volt. Ez látszott is rajta, mégis az előadásán már egyáltalán nem. Nekem nagyon bejött a Seven Nation Army tőle, bár kétségkívül volt már ennél sokkal meggyőzőbb, jobb is. Tisztában voltam vele, hogy a végső csata Mira és Norbi között fog lezajlani, mégis meglepett Alfréd kiesése, hiszen arra számítottam, hogy Srámek lesz a negyedik helyzet. Egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, hiszen Alfréd és a szlovák fiú is nagy kedvencem volt más-más okok miatt, így természetesen annak örültem volna a legjobban, ha elsőnek Norbi esik ki.
Peter Srámek
A műsor harmadik helyezettje Srámek lett, aki Jimmy dalokkal jutott be a versenybe, majd megtartva ezt a retró vonalat, meg sem állt a fináléig. Akárki akármit mond, én igenis élveztem szinte minden produkcióját, arról nem beszélve mennyire tehetséges, és milyen jó hangja van a srácnak, amit sajnos nem mindig tudott bemutatni. Gondolok itt például a Ding-dong-ra… Véleményem szerint azonban a fináléra sem kapott rendkívül jó számokat. Az Ai, se eu te pego-n például jót szórakoztam, ahogyan az Everything I Do is nagyon jó volt, bár szerintem nem közelítette meg azt a szintet, amit mondjuk a Can You Feel The Love Tonight-tal elért pár héttel ezelőtt (zsűri nélkül 58 %-ot ért el akkor). Mindenesetre a harmadik hely sem szégyen egy ilyen erős mezőnynél, sőt. Kívánom neki és természetesen Alfrédnek is, hogy minél jobban tudjanak majd érvényesülni, és, hogy jó sokat halljunk róluk a jövőben. 🙂
Czibi Norbi
Túl sok szót nem szeretnék pazarolni Norbira, ugyanis ugyanazokat tudnám elmondani róla, mint hétről-hétre, vagyis az előadásai egyhangúak, és kiszámíthatóak, ez pedig sajnos a fináléban sem változott. Mindkét X-Faktoros dalt nagyon szeretem, de én ezentúl is megmaradok inkább az Oláh Gergős illetve Takács Nikolas-os verziónál. Még a rendkívül érzelmes Úgy szeretném meghálálni sem volt rám nagy hatással, nem beszélve arról, hogy egy-két helyen még hamis is volt. Nem kérdés, hogy tehetséges a srác, csak egyszerűen Mira jobb volt nála. Ettől függetlenül neki is azt kívánom, mint Srámeknek és Alfrédnak, vagyis legyen sikeres előadó belőle a jövőben.
Várhegyi Lucas Palmira
Miráról akár oldalakat is tudnék írni, egyrészt a torkában lapuló csoda miatt, másrészt az egész mindenséghez hozzáálló alázata miatt. Minden szempontból sokkal izgalmasabb és szimpatikusabb Mira, mint Norbi, így mondanom sem kell, mennyire örültem, mikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy ő nyert. Ami a fináléban nyújtott produkciókat illeti, mindhárom előadását élveztem, a legjobban mégis az utolsó dala, a Hazám tetszett, egyértelműen megérdemelten győzött.
De ezennel abba is hagyom a nyáladzást, a lényegen úgysem változtat, Várhegyi Lucas Palmira nyerte meg az első Rising Star-t. Az utolsó adásban egyébként a zsűri jelenléte jelentősen leredukálódott a szerepük, amit egyáltalán nem bántam, hiszen ha ők is szavazhattak volna, tuti biztosan Czibi Norbi nyerte volna meg a versenyt.
Egy szó mint száz, én nagyon jól szórakoztam a finálé alatt – legalább kétszer fel is ment a vérnyomásom kétszázra – nagyon fog hiányozni a műsor. Remélem, nagyon remélem, hogy lesz majd második évad, hiszen ilyen jó nézettség mellett hülye lenne a TV2 elkaszálni/évekre szüneteltetni…
Fotó: TV2 Sajtószoba |