Érdemes volt beneveznem a filmre.
A Fák jú, Tanár úr! óta figyelemmel követem Elyas M’Barek munkásságát, ráadásul a Nyilt titkokban három szereplő is megfordult az előbb emlegetett trilógiában, sőt mi több Elyas partnere az első két részben pont az a Karoline Herfurth volt, aki itt is, így már régóta szerettem volna megnézni a filmet, múlthéten hétvégén végre sort is kerítettem rá. Elkövettem viszont egy nagy hibát, a filmből készült magyar változatot a BÚÉK-ot viszont már hamarabb megnéztem, így bár a továbbiakban próbálok eltekinteni tőle, sok mindent lelőttem magamnak előre, bár hozzáteszem voltak azért változtatások a két alkotás között, amelyről talán majd egy másik posztban be is számolok majd nektek.
A történet középpontjában egy baráti társaság áll, akik még gyerekként megfogadták egymásnak, hogy történjék bármi is az életükben, ők igenis összefognak tartani. Ennek apropóján ült össze a csapat egy szokásos vacsorára, ám ezúttal másképp sült el a traccsparti mint korábban. Egyikőjük ugyanis kitalálta, hogy úgysincs semmi titkuk a párjaik előtt, így mi lenne ha az asztal közepére tenné mindenki a telefonját, és bármi sms vagy hívás érkezik, azt együtt nézik/hallgatják meg. És ahogy az lenni szokott, innentől jöttek a bonyodalmak, hiszen végül szinte mindenkinek volt valami takargatnivalója nemhogy a baráti társaság hanem még a saját párja előtt is…
Mindent összevetve különlegesnek tartom azokat a filmeket, ahol a teljes játékidő alatt egy-egy napot/éjszakát ölelnek fel, bár való igaz, az ilyen alkotások ebből adódóan eléggé szélsőségesek, tehát tulajdonképpen kétféleképpen sülhet el: vagy nagyon fogja szeretni a néző, vagy pedig baromi unalmasnak fogja tartani. Nos, nálam sajnos mindkét véglet megtalálható volt, de ez leginkább a magyar változatnak köszönhető. Ha viszont nem láttam volna a BUÉK-ot, akkor biztosra veszem, hogy nagy meglepetés lett volna számomra a Nyílt titkok, és minden percét élveztem volna. Persze így is nagyon tetszett, csak nem ütött akkorát, mint kellett volna.
Ettől függetlenül meg kell hagyni, jó kis titkokat vonultattak fel a szereplők, amelyek sajnos a hétköznapi élet velejárója volt, éppen ezért úgy gondolom, hogy a nézők többsége kitűnően tudott azonosulni legalább egy karakterrel, hanem többel. Olyan fontos témákat is boncolgattak, amelyekről igenis kell beszélni, továbbá alternatív megoldást is mutattak egy-egy szál esetén. Utóbbival kapcsolatban azonban nálam egy kicsit elvetették a sulykot, ugyanis véleményem szerint a végére talán túlságosan is feelgood hangulatot árasztott a film, amivel nem is lenne semmi baj, ha nem lett volna annyi drámai pillanat a vacsora alatt. Persze értem én, hogy az estén volt a hangsúly, és kevés idő jutott orvosolni a problémákat, és tulajdonképpen nem is utóbbi lett volna a film célja, mégis akkora volt a kontraszt a vacsora, és az utána következő jelenetek között, hogy így számomra egy picit furcsán fejeződött be a film.
És akkor ennyi köntörfalazás után, az utolsó szegmensben végre konkrétumokat is felsorolok, így azoknak akik még nem látták a Nyílt titkokat, bizony spoileresen lehet az alábbi szakasz. Én szóltam előre!
A kiderült titkok nagy része a hűtlenséghez voltak köthetőek, azok különböző aspektusait bemutatták a készítők a megcsalástól kezdve a becsúszott terhességig, de voltak azért még itt érdekes feltevések. Az egyik ilyet pont a Fák jú, Tanár úr! “két tanára”, vagyis Carlotta és Leo mutatta be. Manapság a rohanó világban, és a feminizmus nagyon helyes előretörésével egy olyan helyzet állt fent a házasságukban, hogy a szülést követően a nő ment vissza dolgozni és a férfi maradt otthon a gyerekekkel. Míg az elején úgy tűnt, hogy csak Leo érzi csak magát boldogtalannak az életében, addig idővel kiderült, hogy Carlotta is csak azért erőltette ezt az egészet, mert úgy látta a társadalom nem enged magának más választást, és így ennek hatására olyan dolgokba is belement, amelyeket nem feltétlenül kellett volna megtennie. Általuk remekül reprezentálták azt, hogy nem kell mindig a társadalom, és a körülöttünk élő emberek, barátok példáját követni, és álljunk ki azért, amit szeretnénk tenni. De jó kis görbe tükör volt a pszichológus anya és családjának története is, de nekem legjobban a melegség kezelése tetszett nagyon. Amikor kiderült ugyanis, hogy az egyik barátjuk meleg, a társaság tagjai egészen másképp dolgozták fel a hírt, végül azonban mindenki elfogadta a helyzetet. Mindettől az egésztől pedig csak még reálisabbá vált a film, aminek külön örültem. Mondjuk volt egy momentum a végén, amit nem feltétlenül értettem, amikor előkerült Rocco másik telefonja az autójából, majd a vízbe dobta. Nem tudtam eldönteni, hogy volt-e jelentősége a másik telefonjának, de gyanítom igen, tehát Rocco sem volt olyan ártatlan, mint ahogy az a vacsoránál tűnt.
Értékelés: 8/10.
Összességében nagyon tetszett a film, így a nyolc pontot egyértelműen megérdemli. A film remekül bemutatta, hogy hiába hiszed azt, hogy ismered a legjobb barátodat, lehet, hogy ez korántsincs így, éppen ezért lehet nem ártana, ha mindenki még minőségibb időt töltene a barátaival, és olyan dolgokat is megosszon velük, amelyeket eddig nem tett meg. Én mindenkinek tudom ajánlani megtekintésre a filmet.
