Az érdekes alapötletből kiindulva többet vártam volna.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, a Frequency után természetesen a másik The CW sorozatát is bepróbáltam, ám a kritika megírását  szándékosan hanyagoltam, ugyanis képtelen voltam eldönteni, hogy most tulajdonképpen tettszettek-e a pilotban felvázolt történések, vagy sem. Most azonban, hogy a poszt megírása előtt nagyjából visszapörgettem az epizódot, végre sikerült álláspontot foglalom, ám sajnos a negatív oldalra billent a mérleg nyelve. Kétségkívül látok benne fejlődési lehetőséget, ám közel sem olyan biztos, hogy én ennek szemtanúja leszek, ugyanis jelen pillanatban nem sok kedvem van folytatni a sorozatot.

Tényleg nagy kár érte, hiszen ahogy az elején is írtam, nagyon bejön sorozat alapelve, ami tulajdonképpen a “Carpe diem”, vagyis az “Élj a mának” szlogennel remekül jellemezhető. Adott ugyanis egy eddig nagyon céltudatos, ámde mindenféle kockázatot kerülő lány, Evie, aki egy nap megismerkedik egy nála merőben már életstílusú sráccal. Xavier rendíthetetlenül hisz az apokalipszis bekövetkezésében, éppen ezért igyekszik kipipálni a saját bakancslistájának minden egyes pontját. Miután pedig közelebbi kapcsolatba kerül Evie-el, elhatározza, hogy a lány bakancslistáját is teljesítik, méghozzá közösen.

Még májusban, amikor láttam a sorozat első trailerét, és egyből a Crazy Ex-Girlfriend jutott az eszembe, talán pont emiatt voltam felkészülve hasonló stílusra, és emiatt csalódtam tulajdonképpen akkorát a sorozatban. Pedig tényleg nagyon akartam élvezni, és ha csak a két főszereplőt veszem figyelembe, akkor félig sikerrel is jártam, hiszen érdekes karaktereknek tűnnek, valamint a kémia is megvolt köztük, de a többiekről sajnos már nem tudom ugyanezt elmondani.

Bár eléggé kevés idő jutott a többi szereplőre, mégis elég volt ahhoz, hogy konkrétan mindenki egytől-egyig ellenszenvet váltson ki belőlem. Na jó, Evie munkatársai még hagyján, de a korábbi barátja már tényleg rohadt idegesítő volt a számomra. Ezen én magam is nagyon meglepődtem, mert alapesetben szoktam hagyni időt minden szereplőnek, hogy kibontakozzanak, ezáltal valamilyen tulajdonságuknak köszönhetően végül megkedvelem vagy legalábbis elviselem és megszokom a jelenlétüket, Timothy viszont olyan mértékben idegesítő a számomra, hogy elsősorban miatta gondolkodtam el a sorozat kaszálásán. Winston (New Girl) után tehát megtaláltam a második legutálatosabb karaktert.

A felemás kezdés ellenére igenis látok potenciált a folytatásban, márcsak a bakancslisták miatt is, amik első megérzésre tartogathatnak még nagy meglepetéseket, nagy adrenalinbombákat. Mindemellett Evie főnöke is eléggé összetett karakterré válhat még a későbbiekben, akinek ha végül bejönnek a számításai, és összejönnek a tervei és összejön az alkalmazottával, akkor ők is produkálhatnak még kínos ám annál viccesebb helyzeteket. És mielőtt el nem fejetem, muszáj megjegyeznem, mennyire örültem Ted McGinley viszontlátásának, aki az Egy rém rendes család óta bizony eléggé megöregedett. 🙂

Értékelés: 6/10.

Nincs mit szépíteni, eléggé közepesen nyitott a No Tomorrow, de a nézettségi adatokból ítélve nem csak én látom így, hiszen a The Flash felvezetését nagyon nem tudja megtartani, sőt azt is mondhatnám, hogy ez a The CW egyik leggyengébben teljesítő szériája, éppen ezért nagy valószínűséggel a tizenhárom epizódból álló első évad egyben az utolsó is lesz. Ha valóban ez lesz a helyzet, akkor a későbbiekben megpróbálok erőt venni magamon, és bepróbálkozok a folytatással, mert igenis kíváncsi vagyok Evie és Xavier bimbózó kapcsolatára, csakhát ott van ugyebár Timothy…